Ok-okozat, hogy megértsük a két szív vágyát ismernünk kell a két történetet. Az egyik megakarja hálálni azt a sok jót amit kapott, de a másik egyedül bosszúra szomjazik. Végül minden a feje tetejére áll, s a démoni mágiát ketten használják. A fuvola vadul szól, a hárfa pedig édes hangon kíséri.

Wei Ying lélekszakadva futott a tekergős utcán, a kutya ugatása visszhangzott a fülébe. Aztán két erős kar felkapta és kutya remegve futamodott vissza. Wei Ying hangosan szipogott a férfi letette és kedvesen hangon megkérdezte.

-Wei Ying szeretnél hazajönni Jiang bácsikáddal Lótusz Révbe?

-Igen!

A kisfiú így kezdte meg életét a Junmeng Jiang klán tagjaként. Jiang Cheng és a Shiji-je mellett mitől félhetne többé?

🌸🌸🌸

Lan Mao apró kislány volt. A klánja halál sikolyai zengték be a völgyet. Kezeiben olyan tökéletesen, ölésre készen feszült az íj. Wen Rouhan volt a célpont, a kislány íriszei haraggal telve izzottak. Elengedte a nyilat, haraggal telve. Az ifjú Rouhan karmazsin vörös tekintette megvillant és könnyed mozdulattal kapta el a nyilat. Tekintetét a könnyáztatta szemekbe fúrta. Vékony ajkain mosoly suhant át és már ott termet, hogy elmarja a törékeny kis kezet.

-Gyilkos!

Sikított Lan Mao, de Wen már mágiával elaltatta. A Szirmok Udvarának kis úrnője ott volt a kezei között. Egy apró mozdulat és összetörik, Wen Rouhan nem akarta megölni. Kíváncsi volt mivé válhat. Sokkal nagyobb volt benne az élni akarás mint bárkiben. Míg emberei felégették a völgyet, a magpusztítóra bízta a lányt.

Lan Mao Gusu-ban ébredt a csend szobájába. Unokatestvére volt mellette, Lan Zhan azon nyomban rohant szólni nagybátyjuknak. Lan Mao összeszorította a kezeiben a paplant és némán sírt. Egy nap megöli őt és megbosszulja a klánját.