Tizennégy évvel ezelőtt
Lángokban született kívánság

Lan Mei büszke és erős volt, nem törte meg a száműzetés. Napok teltek el és a Kuan-Yin völgyben találta magát. A falusiak gyógyítója és vezetője lett. S mire kislánya meglátta a napvilágot. A Szirmok Udvara hivatalos klán lett. Bőség és boldogság övezte. Jiang Fengmian és felesége, Lan Qiren oldalán mentek el megnézni az új jövevényt. Lan Mei nem adott más nevet a kislánynak. Ő is a Lan nevet viszi tovább így lett Lan Mao.

A Szirmok Udvara az évekkel egyre csak erősödött, s egy télen Wen Ruohan is tiszteletét tette. Lan Mao négy éves volt és édes anyja karjaiban aludt. Lan Mei megihletődött a látogatástól, le tette az alvó kislányt és az etikettet tartva hajolt meg.

- Légy üdvözölve Wen Klánvezér!

Wen Ruohan szokásos beképzelt mosolyt villantott és meghajolt a fiatal nő előtt.

- A száműzetés csupa jót tett veled Lan Mei, még erősebb vagy minden értelemben.

Lan Mei mosollyal lépett vissza a kiságyhoz és cinikusan a férfire nézett.

- Valóban és ki mellett ragyoghatnék igazi fényemben mint az Örök Nap Város ura mellett. Ezért jöttél, nem igaz? Szükséged van a támogatásomra.

Wen Ruohan karmazsinvörös íriszei megcsillantak és Lan Mei mellé lépett és megsimogatta az alvó kislány.

- Megmondtam azon estén, hogy a szerelem csak árt az embernek. Drágán megfizetted az árát és nézz magadra saját klánod van. Nem szerelmet ajánlok neked Lan Mei, hanem biztonságot és rendíthetetlen hatalmat. A leendő feleségem nem lehet gyenge vagy ostoba. Én nem Jin Guangshan vagyok Lan Mei a lányodnak szüksége van apára. Nem beszélek mellé, mert átlátnál rajta. Uralkodni akarok a többi klán felett és ehhez erős társra van szükségem.

Lan Mei haragos pillantását elfojtotta és felnézett régi tanuló társára.

- Mint mindig többre tartod magad, de ez nem jogosít fel semmire sem. Én nem kívánok másokat az uralmam alá hajtani, békés világot akarok a gyermekemnek. Egyetlen döntésemet sem bánom és nem nézek vissza.

Wen Ruohan megfogta Lan Mei állát és homlokon csókolta, majd a halvány lilás íriszekbe fúrta sajátját.

- Megfogod bánni Lan Mei, megígérem neked. Ha eljön az idő örökre véget vetek a versenyünknek.

Lan Mei elcsapta a vendég kezét, aki távozott. Lan Mao felriadt és szorosan magához ölelte. Négy évig minden békés volt. Lan Mei férjhez ment és boldog volt. De egy nap felbukkant valaki, aki mindig betartja az ígéreteit.

Lan Mei kislányára parancsolt, hogy meneküljön. Minden erejét beleadta, hogy megvédje az övéit. Hiába a Wen sereg hatalmas volt. Lan Mei erőtlen dőlt a fának. Wen Ruohan állt előtte. Lenézően pillantott a sérült gyöngye orchideára, de nem látott félelmet rajta. Most ebben az állapotban is ragyog. Kardját egyenesen a nő szívébe szúrta és füléhez hajolt.

- A halálod, irántad érzet szerelmem bizonyítéka Lan Mei. Isten vele.

A haldokló nő elnevette magát, ajkaiból erősen folyt a vér. Mosollyal nézett a gyilkosára.

- Találkozunk a pokolban.

Lan Mei ereje és élete lassan elszállt. Wen Ruohan nem érkezett gondolkodni, megfordult és elkapott egy nyilat. A kislány, Lan Mei gyermeke volt. Szürke íriszekkel, éj fekete tincsekkel és piroskás ajkakkal. Ugyanúgy nézett rá mint hajdan az anyja. A hangjáról nem is beszélve.

- Gyilkos!

Wen Ruohan elmarta a kis kezet és mágiával elaltatta. A cseresznye fa alatt máglyán égette el Lan Mei testét. A nő aki iránt érezett vonzalma gyengévé tette nincs többé.

A hír futótűzként terjedt el a kultivátor klánok között. Vége volt egyenlőségnek. Wen Ruohan megkezdte a klánok regulázását. A Szirmok Udvara szolgált erődemonstrálás gyanánt.

Lótusz Révben Yun Ziuyan és férje Jiang Fengmian a stégen ültek és csendben gyászoltak. Fengmian átölte feleségét, akit életében most először látta sírni.

- Lan Mao-t a Felhők Védelmének lépcsőjén hagyta.

Szólal meg az ifjú Jiang Fengmian. Felesége elhúzódik tőle és kétségek között nézz fel férjére.

- Biztosan Lan Mei kislánya?

Férje bólintott s ez valamelyest könnyített a gyászon, hiszen barátnőjéből maradt egy kis darab a világban. Gyermek nevetés csapta meg a fülüket Yanli szaladt utána pedig Jiang Cheng és Wei Ying. Az asszony nem hitte a pletykákat, miszerint férje hűtlen lenne. Itt még a kis árvára is szeretettel nézett. Wei Ying lesz az elő számú Jiang tanítvány.

Az Aranyhal Bástya kertjében egy kéjenc a szökőkútnál ült egymaga. A levél mit kapott apró darabokra tépve hevert a földön. Éjjel volt már, a hold fénye adott némi fényt. Jin Guangshan arcáról lassan potyogtak a könnyek. Gyáva, hazug és kétszínű ember. Angyali megjelenés egy démon lelkével. A szíve most még is romokban hevert. Nyolc év alatt oly sokszor kívánta látni Lan Mei-t, de ismét gyáva volt. Beletörődött a kényszer házasságba és csendben élvezte a kényelmet, mit a rangja ad. Örömnők és ostoba lányok szórakoztatták, feleségével jobbára a hivatalos dolgokat beszélték meg. Inkább elkerülték egymást.

- Apám?

Jin Guangshan a kert bejáratához fordult ahol Jin Zixuan állt hálóköntösben. Oda sétált kisfiához és felkapta.

- Itt vagyok, semmi baj A-Xuan. Miért nem alszol? Későre jár.

A kisfiú belebújt apja ölelésébe, aki visszaindult vele a házhoz.

- Anyám megint kiabál, mert apám gyászol valakit.

Mondja a Lanling örökös és már el is aludt. Apja csak mosollyal puszit nyomott a feje búbjára. Igen, igaz Jin Guangshan gyászol. Mert meghalt az egyetlen nő a földön, aki valaha igazán szeretett. Többé nem láthatja. Nincs esélye térdre vetnie magát a bocsánatáért esedezve. Lan Mei elvitte a szívét a halálba. Sosem látta a gyermeküket, egyedül Lan Mei érdekelte. Idővel pedig elfelejtette, hogy a szeretett nő gyermeket szült. Csak a lányra emlékezett, akit Gusu nagy csarnokában megpillantott évekkel ezelőtt. A lila íriszes tündérre, akit az oldalán akart tudni. A lányra, aki neki adta magát és akit végül gyáva módon elárult.