"Még utoljára, hadd lássam!"

Hosszú évek óta nem jártam itt. Nem jöhettem vissza oda ahol rám mosolygott a kora reggeli napsugár. Azonban ez az egy nap az enyém. A Felhők Védelmében úgy hiszik Jin Zixuan vendége vagyok. Sosem fog kiderülni, hogy hazatértem. A romos épületeket ellepte az akác. A szívem újra szilánkjaira hullik. Ez az amitől a nagybátyáim meg akartak kímélni. A fájdalom, a keserű emlékek felemésztenek. Érzem, ahogy az aranymagom sárgás rózsaszínes energiáit elnyeli a karmazsinvörös harag. Igyekszem megnyugodni és megtisztítani a gondolataim. Nagy nehezen, de sikerül valamelyest. Ahogy az úton sétáltam fel fel törtek az emlékek. Könnyes szemmel hajoltam le egy plüss nyusziért. Ez az orvosunk kislányáé volt. Ming-Yue velem egyidős volt, sokat játszottunk együtt. Különleges ezüstös hajzuhataggal született ezért nevezték el a fényes hold után. Bár én mindig csak Xing-nek hívtam, vagyis csillagnak. A lángok mindent elemésztettek. A hatalmas öreg cseresznyefáig szerencsére nem ért el. Anyám testét pedig itt égették el. Erőtlenül rogyok térdre. A millió elszáradt virágcsokrokon. Mennyi klánnak kell még a Wen klán keze által végeznie? Mennyi ártatlan, vétlen életnek kell még vesznie? Elővettem a hárfám és elkezdtem játszani a melankolikus dallamot. A tó vízére hívtam táncolni az itt bevégzett lelkeket. Pont olyanok maradtak, mint mikor megszakadt a vörös fonál. Egyes egyedül édesanyám lelkét voltam képtelen előhívni. Elcsendesült az éj. Tiszta, jó energiával képtelenség előhívni. Ahhoz gyenge, a haragos energia lenne képes rá.

- Lan Mao!

Ijedten ugrom fel Lan Xichen bátyám hangjára. Mögötte közvetlen ott áll Lan Zhan is. A-Chen nem haragszik, sokkal inkább bánat játszik a tekintetében. Én pedig megszégyellem magamat előtte. Képtelen vagyok uralkodni magamon, lesütött fejjel sírok és hangosan kifakadok.

- Én csak látni akartam még utoljára!

Nem láttam a könnyeimtől, de felismertem Lan Zhan ölelését. Szorosan zárt a karjaiba. Nálunk a Felhők Védelmében nem szokásunk ilyen intenzíven kifejezni az érzéseinket, de azért időnként kiszoktuk mi is. Miután megnyugodtam A-Zhan dühös tekintetével találtam szemben magam. Lan Xichen a kisebb fivérem vállara tette a kezét, aki így kevésbé csúnyán nézett. A-Chen tekintete aggodalmas és meleg volt.

- Sajnálom.

Motyogom mire A-Chen is magához ölel egy kicsit. Hazafelé bevallották, hogy a hárfám dalára lettek figyelmesek és egyből megismerték a játékom. Arról magyarázott az idősebb fivérem, hogy akik békével halnak meg azokat képtelenség megidézni. És el kell fogadjam az elmúlás keserű érzetét, ahogy elfogadom a születés édes mivoltát. Lan Qiren nagybátyánk ébren várta fivéreim érkezését, meglepve tapasztalta, hogy én is velük vagyok. Szerencsémre egyik bátyám sem akarta elárulni a kiruccanásom. Nem akarták, hogy megfedjenek.

- Lan Mao, korán visszajöttél.

Nagybátyánk hangjába vegyült némi aggodalom, de a legszebb mosolyom vettem elő.

- Tökéletes vendégség volt, de Jin asszony idő előtt tért vissza. Jobbnak láttuk Jin Zixuan testvérrel, ha hazatérek. Hiszen Jiang Yanli kisasszony és Ő jegyben járnak, a méltóságos asszony csak rosszallóan fogadta volna a látogatásom.

Lan Qiren bácsikám méregetve és ízlelgetve emésztette a szavaim miközben komoly tekintettel piszkálta már hosszú szakállát. A mai napig viccesnek tartom vele, de igyekszem titkolni.

- Igazán felelősség teljes döntés volt. Lan Zhan, Lan Xichen ti térjetek nyugovóra. Lan Mao sétálnál velem egyet?

Természetesen beleegyeztem. Azonban tudtam, hogy valamiért szidásban fog részesíteni. Ahogy sejtettem, csendben halad előttem. Az Ősök csarnokába mentünk. Füstölőt gyújtottunk és vártam, hogy Qiren nagybátyám mondjon valamit. Ám hallgatott, sóhajtottam.

- Azért jöttem haza, mert Jin Guangshan hazatért bár csak egy kis időre. Tőle tudtuk, hogy Jin asszony visszatér. Én elmondtam Jin Zixuan-nak az igazságot. A kettőnket összekötő vörös fonálról.

A nagybátyám világos barna tekintetében felfedeztem némi aggodalmat. Nem akartam, hogy meg emiatt is aggódnia kelljen. Folytattam.

- Még alig kezdtük meg a képzést, de mi már közel kerültünk egymáshoz. Valahogy mi ketten harmóniában vagyunk, képesek vagyunk megérteni a másik szívének óhaját. Feltétlen támogatjuk egymást.

A nagybátyám megfogta a vállaim és magával szembe fordított. Szorosan hunyta le tekintetét, így vállt csak láthatóvá milyen sokat élt már meg. Szemei körül már a szarkák hagyták el lenyomatuk, de még nem olyan látványosan.

- Lan Mao. Arra válaszolj nekem, hogy Jin Guangshan tudta ki vagy?

Kinyitotta szemeit és fürkészett. Érthetetlen okokból fájdalom nyílalt a szívembe. Összeszorítottam az ajkaim. Az emlékek újra lejátszódtak bennem. Apám a mélyen tisztelt Lanling Pátriárka, nem látta bennem a lányát. Nem látta bennem az anyám, aki a szívét adta neki. Csupán egy fiatal nő voltam a szemeiben, akit kedve lenne forrón a karjaiba ölelni. Egy két könnycsepp megszökik, de nem baj. Ingatom a fejem, aminek hatására Qiren nagybátyám megkönnyebbüléssel ölel magához. Éreztem, hogy haragos. Azonban nem rám, sokkal inkább a Lanling klán szégyentelen vezérére.

- Pihenj le A-Mao, bizonyára kimerültél.

Meghajoltam és ott hagytam az Ősök csarnokában. Miután megmosakodtam, képtelen voltam egymagam lenni. Lan Zhan azt hiszem aludt, mert nem reagált mikor mellébújtam. Ha fent volt pedig nem zavarta. A nyugalom, mint megmentőm karolt fel, békés álommal ajándékozva meg. Az ébresztő előtt A-Zhan keltegetett.

- Még egy kicsit.

Nyűglődtem, de Lan Zhan kibillentett az ágyából. Mikor felpillantottam rá, az arany íriszei pont olyan haragosak voltak, mint tegnap. Felültem és lesütött fejjel vártam az elmaradt szidást. Ami meg is érkezett.

- Mao mégis mit gondoltál? Ráadásul egyedül mentél vissza. Belegondoltál mennyi baj történhetett volna? Kisebb csoda kellett, hogy a Szirmok Udvarában a haragos energia ne uralkodjon, mint Yiling hegyénél.

- Tudom. Hidd el Lan Zhan sajnálom.

A fivérem megsimogatta a fejem én pedig lerántottam, hogy megölelhessem kicsit.

- A legközelebbi hülyeségednél szólj nekem is.

Elnevettem magam és bólintottam. A-Zhan ugyan nem mosolygott mégis tudtam, hogy megkönnyebbült. A hálómban megmosakodtam és felvettem a Lan klán öltözetét. Igen ez is az otthon és most az élőkkel kell foglalkoznom.