Az egész utazás alatt izgatottság járt át. Leírhatatlanul vártam már, hogy Jin Zixuan társaságában töltsem a maradék szünidőm. Időnként a folyó illékony tükrének képébe merültem. Ha igazán sikerült elmélyednem az arcom vonásaiban, akkor csak akkor megtaláltam a hasonlóságot kettőnk között. Az arcom rejtett kis részleteiben ott volt Jin Guangshan, még ha csak kicsit is. Igazán szerencsés helyzet, hogy mindenki édesanyám szeretné látni bennem. Így kevésbé jut eszükbe, hogy szóra méltassák az apám kilétét. Bár a klánvezérek között ez nyilvánvaló tény.

Késő délután érkeztem meg. Ezelőtt sosem voltam itt, a Lanling klánnál. Tekintettem körbejárja az épület mérhetetlen szépségét. Igazán jó ízlésre vall a kialakítása. Minden egyes lépcsőfokkal egyre csak nőt bennem az izgatottság. Mikor felértem Jin Zixuan már szalad is elém széles mosollyal. Miután meghajoltunk megöleltük egymást, de csak egyetlen pillanatra.

- Úgy örülök, hogy eljöttél Lan Mao! Nem haragszol, hogy elhívtalak Lótusz Révből ugye?

Elnevettem magam és megráztam a fejem. Jin Zixuan kisfiús mosolyt villantott. Az ajtóban megpillantottam három elég hivalkodó hölgyet. Az öcsém undorral nézett rájuk így csendben el is takarodtak. Nem volt nehéz kitalálni, hogy a Jin klánvezér velük mulat szabad idejében.

- Nem haragszom. Nagyon örülök, hogy elhívtál magadhoz. Mit terveztél mára kettőnknek?Lótusz Rév egyébként csodálatos volt. Fácán vadászatra mentem Wei Ying és Jiang Cheng úrfival és jó barátnőm lett Yanli kisasszony.

Jin Zixuan elpirult amint megemlítettem Yanli kisasszonyt. Sajnos képtelen voltam visszatartani a kuncogást. Egy kis orrhúzást követően csatlakozott hozzám a nevetésbe.

- Először megmutatom, hol lesz a hálód. Utána arra gondoltam, megebédelhetnénk és utána lemehetnénk a rózsakertbe. Van egy meleg vizű forrás a legbelső szélében, de ne értsd félre.

Kapja maga elé a kezét kicsit még mindig pirultan. Mire még jobban elnevetem magam. Belenézek a szép barna szemeibe és engedek magamnak egy széles mosolyt.

- Tudom, ne aggódj. Pakoljunk le és kezdjük a mai kalandot.

Lepakoltunk a szobába, ami egyszerűen gyönyörű volt. Kifejezetten kellemes volt a légtér. A kanyargós, útvesztőben ezer számra nyílt a babarózsa. Megfogtam az öcsém kezét és rámosolyogtam. Lehunytam a szemeim, a szellő lágyan suhant el mellettünk. Rakoncátlanul kócolta a hajunk és körülölelt a finom a rózsa illat. Kinyitottam a szemeim és meglepődtem mikor Jin Zixuan tekintette komolyságot tükrözve pihent rajtam. Teljesen elgondolkodott.

- Úgy elgondolkodtál. Mi aggaszt?

Kérdeztem halkan, de a kis öcsém csak megrázta a fejét. Újra magához ölelt egy pillanatig és csendben haladtunk tovább. Nem tudom eldönteni mi aggasztja.

- Jin Zixuan a nagybátyám említette, hogy a szüleid elutaztak.

A kert közepéhez értünk éppen. Elakadt a szavam. A szökőkút körül különböző színű orchidea-k virágoztak. Az orchidea a Szirmok Udvarának virága. Végre megszólalt az öcsém.

- Tudod múlthéten volt a születésnapom és apám nagy ünnepséget szervezet. Már mondtam, hogy apám állandóan más nőknél keres örömöt. Nem tudom mennyi féltestvérem lehet. A születésnapomon felbukkant az egyik és kérte apánk, hogy fogadja be a klánba. Apám ledobatta az Aranyhal Bástya lépcsőjéről, és ha ez nem lett volna elég, anyám botrányt rendezett és mind a ketten elmentek itthonról.

A gyomrom akaratlanul is görcsbe rándult. A hangjában volt valami ellenszenv és ez nyilalló érzés egyenesen vette célkeresztbe a szívem.

- Senki sem kéri az életet Jin Zixuan. Nem logikus, hogy a gyermek a szülőjétől várna segítséget?

Megihletődötten nézett rám, talán egy picit meg is szégyellte magát, pedig nem ezt akartam. Leültünk a szökőkútra, a vízben gyönyörű aranyhalak lubickoltak. Néhol egy egy vérnarancs vörös is feltűnt.

- Apám kedvenc helyén vagyunk.

Az öcsém kedvtelenül mosolyodott el és rám emelte meleg tekintetét. Elmosolyodtam és megfogtam a kezét.

- Mielőtt megkezdődött a szünet azért aggódtál, hogy vajon Yanli kisasszony szeret-e?

Elpirult és izgatottan várta a válaszom, de csak bólintottam. A boldogság az öcsém arcán leírhatatlan volt. Magamhoz öleltem egy pillanatig és mikor elakartam húzódni vissza bújt az ölelésembe. Mi ketten és a többi testvérünk, olyanok vagyunk, mint az elveszett kisgyerekek a piac téren. Nem panaszkodunk, nem szólunk vagy kiálltunk. Csendben várjuk, hogy megtaláljon akinek fontosak vagyunk.

- Eddig nagyon tetszik az Aranyhal Bástya.

Mondom mire Jin Zixuan elégedett vigyort villant és felpattan. Csípőre vágja a kezét és büszkén kihúzza magát, akár egy Pátriárka.

- A forrás lesz a kedvenced, hidd el. Sehol nincs az útvesztőhöz vagy ehhez itt.

Billenti fejét a szökőkút felé. Félmosolyt villantva rázom meg a fejem és követem őt. A nap már álmosan emelgeti pilláit, de mi haladunk tovább a forráshoz. A lélegzetem teljesen elakadt. A forrás félig barlang takarásában volt, amit ellepett a hófehér akác és azt ringatózót a gyönge éjjeli szellőtől. A nap végleg lehunyta tekintetét és helyette a hold sápadt orcája ragyogta be az éjjelt.

- Nyertél! Ez valóban csodálatos! Fordulj el.

Az öcsém vörös fejjel tett eleget a kérésemnek én pedig hevesen dobtam le magamról a ruháim és már bele is csobbantam a jól eső meleg vízbe. Istenem ez fantasztikus. Meg sem fordultam, míg nem hallottam, hogy csobban a víz.

- Megmondtam, hogy tetszeni fog!

Jin Zixuan öntelten vigyorgott mire kicsit lefröcsköltem. Morcos képpel viszonozta, majd felszabadult nevetés visszhangzott a barlangban. Eszembe jutott egy apróság, ami már régóta foglalkoztat.

- Mond csak Jin Zixuan, neked hol van a rózsás anyajegyed?

Elpirulva fordult meg nekem és kissé felállt a vízben, a jobb lapockáján foglalt helyet a különleges örökség. Három kisebb rózsamintájú anyajegy. Sóhajtott kicsit majd mosollyal fordult meg.

- Meng Yao-nak az öcsémnek a mellkasán van.

Elakadt a szavam, tehát Ő lenne a másik féltestvérem. Őt nagyon kedvelem, érzékeny és figyelmes személyiség. Harag éledezik a szívem mélyén, hogy volt szíve a saját vérével így cselekedni? Beharapom a szám, a hajam előre igazítom, hogy takarja a melleim. A kezeimmel azért még rá segítek erre. Jin Zixuan tekintetét megtalálom és elmosolyodom, képtelen vagyok nem sírni.

- Volt még valami amit Felhők Védelmében mondtál nekem. Tudod, ha a választhatnék egy testvért én is téged választanálak, de erre nincs szükség.

Összezavarodott, nem tudom bölcs dolog-e ezt tennem, de így érzem jónak. Nem szól semmit csak ráncolja a homlokát. Mosollyal szólalok meg újra.

- Kérlek ne mond el senkinek A-Xuan.

A tekintette még jobban kikerekedik, nagyon összezavartam a becézéssel. Lehunytam a pilláim, megfordultam és felálltam. Így tökéletesen láthatja a félhátamat beborító babarózsát. Mindig is utáltam, hogy az anyám szenvedte meg egy gyáva férfi döntéseit. Kitagadták a saját klánjából, s mikor ereje tejében élvezte mind azt amit elért, az átkozott Wen klán eltiporta. Soha sem bocsálltok meg és bosszút állok. Egy nap pedig a Szirmok Udvara újra pompázni fog. Jin Zixuan hangja húzott vissza a jelenbe.