Amint kilépnek a bárból, kellemesen hűvös levegő csapja meg őket, ám ez nem hat tántorítóan a thaira, aki ujjaikat összekulcsolja, hogy meginduljanak lakására. Át sem gondolja, hogy ez mégis milyen következményeket szülhet, hiszen elméjére sűrű köd ereszkedett. Mintha az egész világ beszédült volna, s csillogó szemeivel a hatalmas mindenséget olyan megmagyarázhatatlanul homályosnak látja. Úgy érzi, mintha éppen a semmiben lebegne, s ez az állapot nagyban befolyásolja döntéseit.

Az utcán sorra váltogatják lábaikat, körülöttük alig-alig vannak emberek. Üresek az utcák, csak a lámpák fényei bizonyulnak társnak, de ezt nem is bánják. Igazából egyikőjüket sem érdekli, hogy a világ emberei közül ki mit csinál éppen - csak és kizárólag az foglalkoztatja őket, hogy kedvesük kezét fogják, s nincsen már túl messze a megfelelő tömbház. Az utcán lefordulnak, s az üveges bejárati ajtó előtt fékeznek le, ahol Ten előhalássza kulcsát, hogy bejutást nyerhessenek; cselekedetei elég türelmetlenek, s Taeyong bizonyára tagadná azt, hogy mindez feltüzeli - viszont nem kíván hazudni. Párjának minden egyes cselekedete vágyait perzseli jelenleg.

Aztán amint a lépcsőházban találják magukat, a kisebb incselkedő vigyorral húzza magához Taeyongot, s kezeit tarkójánál kulcsolja össze, miként ajkait a másikéira tapasztja, hogy hamarosan egy érzelmektől és szenvedélytől fűtött csókba kezdjenek. Ebbe teljesen bele is feledkeznek, s közben az idősebb kedvesének derekára simítja izmos karjait, hogy aztán olyan szorosan ölelje magához, ahogy az lehetséges - minden köbmilliméternyi levegő kiszorul közülük, s könnyedén képesek érezni egymás heves szívdobogását, mely szinte már füleikben is lüktet.

Mintha minden megszűnne körülöttük. Úgy csókolják egymás puha húspárnáit, mintha nem lenne holnap, emiatt pedig csakis akkor szakadnak el a másiktól, mikor már muszáj, és hangos lihegésük tudatja mindazt, hogy áhítoznak folytatás után. Felfele kezdik szedni a lépcsőfokokat, s meg sem állnak a megfelelő emeletig, ahol Ten lép az ajtó elé, de a kulcsát csak remegő kezekkel tudja a zárba helyezni. Szinte érzi, hogy egész testében szikrák pattognak, és szeretné, hogy a vágy kiolthatatlan tűzzé változzon Taeyong által.

Pillanatok múltán már a lakásban vannak mindketten, a nyílászáró pedig szinte becsapódik utánuk, amivel Ten háta rögvest találkozik. Egymáshoz simul a két test éppen úgy, mint a fiatalabb háta az ajtóhoz is, és eközben kezdenek egy sokadik csókba, hiszen tagadhatatlan, hogy mennyire kívánják a másikat. A mennyeien édes keringő pedig ezt az egészet még mámorítóbbá teszi, hogy rózsaszín bódulat ereszkedhessen rájuk. Teljesen belefeledkeznek ebbe az egészbe, a pillanatok tömkelegébe, amik alatt egymást csókolják, s nyilván kezeik is felfedezőútra térnek; ott simogatják a másikat, ahol csak érik, s ezáltal ketyegőik dobogása oly' hevessé válik, hogy azok majd' kiszakadnak stabil bordaketrecükből.

Aztán ők sem tudják, mennyi időt múlatnak így, de miután cipőiket sebtében lerúgták az előszobában, a hálót célozzák meg. Nem haboznak sokat, eszükbe sem jut az alkohol okozta kábulat következtében, ezért csak azt érzékelik, hogy a következő pillanatban Ten a matracon lévő paplanra borul, Taeyong pedig felette támasztja magát izmos karjaival. Lélektükreikben csakis a vágy csillan, s mivel a kisebb türelme egyre és egyre inkább véges, kapkodva szabadítja meg párját ingjétől, ami mellettük landol az ágyon. Aztán Taeyong sem rest így tenni, emiatt pedig hamarosan már teljesen összesimulhat felsőtestük.

Csókok és csókok követik egymást, mialatt körülöttük egyre jobban felforrósodik a levegő, majd Taeyong az ajkait párjának nyakához vezeti sorra puszijat hintve egymás után, s hevesen dobogó szívvel tapasztalja meg, milyen puha bőre van a másiknak. Kitapasztalja, mire mit reagál, hol rejlik egy-egy érzékenyebb terület, miközben hevesen kapkodja a levegőt, s a forró légtömegek által Ten újra és újra megborzong. Minden egyes cselekedet teljességgel megbolondítja, s pillanatról pillanatra jobban úrrá lesz rajta a vágy.

Taeyong pedig nem sokat időzik, hanem lejjebb halad kulcscsontjára, aztán mellkasára, hogy tovább folytassa a puha bőrfelület csókolgatását, mely megbabonázza a thait, aki kezeit szerelmének vállaira simítja, és így élvezi tovább az események sokaságát. Csak belefeledkezi mindebbe, s elméje kikapcsol talán olyannyira, mint még soha, hiszen tény, hogy a részegség elvette a józan eszét, ám mindezt tetézi az is, hogy ilyen hatást soha senki nem gyakorolt rá.

S Taeyong eközben csakis arra gondol, hogy hihetetlen módon vágyik az alatta fekvőre, mégha azzal, hogy hazahozza, nem is ez volt a célja. Mert mi is volt? Valami rémleni kezd neki, de csak tovább csókolgatja a tökéletes testet, mialatt lejjebb halad, hogy már Ten hasának puha bőréhez illeszthesse ajkait sorra egymás után. De közben megint arra gondol, hogy nem ezt kellene tenniük. Nem ez volt a terv, nem lefeküdniük kellene, még nem most - férkőzik egyre jobban ez Taeyong tudatába, s közben már a nadrág gombjához ér.

És hirtelen nem tudja, mit tegyen; hagyja itt így szerelmét, aki vágyakozik rá, vagy régi önmagához legyen hű, akinek minden csakis testiségekről szólt.

Mély levegőt vesz, miközben lehunyja szemeit, majd kigombolja Ten nadrágját gyorsan kalapáló szívvel, aztán lehúzza a sliccét, s mikor ténylegesen megszabadítja a farmertől, muszáj nagyot nyelnie a látványra, miként párja készségesen emeli meg karcsú csípőjét. Alsó ajkába harap, enged magának egy lassan vetett pillantást, aztán elhúzódik.

ㅡ Így kényelmesebben aludhatsz ㅡ mászik le róla, hiába lángol benne a vágy, de mintha kijózanodna a tudattól, hogy ha most lefekszenek, minden elromlik. És amúgy is, ígéretet tett, amit nem akar megszegni; tudatni szeretné Tennel, hogy igenis változott, s odafigyel rá.

ㅡ Hé, hova mész? ㅡ értetlenkedik az ágyban fekvő, s karjával nyúlna is Taeyong után, aki viszont csupán csak betakarja. ㅡ Folytassuk, amit elkezdtünk!

ㅡ Majd máskor ㅡ mondja egyszerűen, s borzasztóan nehezére esik, de végül kifele indul a szobából remélvén, hogy Ten van olyan részeg már, hogy ahelyett, hogy követné, kidől aludni.

Bezárja az ajtót, mély levegőt vesz, s próbálja lenyugtatni magát, kizárni az imént történteket, nehogy megforduljan a fejében az, hogy meggondolja magát. Szóval inkább a fürdőben megmossa arcát hideg vízzel, kinyitja a nappali jókora ablakát, végül pedig jobb ötlet híjján úgy határoz, hogy a kanapét foglalja be, mégha aludni nem tud egy darabig. Túlságosan tele van a feje, ám úgy gondolja, jó döntést hozott, és meglehetősen büszke magára. Nem szeretne csalódást okozni, amire ugyan majdnem sor került, de időben észhez tért, s ez az, ami igazán számít.