Harry

Mennyire nehéz egy gyerekkel a karácsony? Nagyon. És kettővel? Még nehezebb. De minden pénzt megér!

08:29

Egy újabb nehéz éven vagyok túl. Szakítottam Kendall-lel rögtön Louis üzente után éjfélkor. Kendall 25-én hazament a családjához. Azt mondta nem haragszik, de legbelül mindketten tudjuk, hogy többet várt, és igenis neheztel rám. Azóta nem beszéltünk sokat. Visszatérve Louis üzenetére... Maradjunk annyiban, hogy azonnal Doncasterbe utaztam. Éjjel. Felébresztettem Kendallt, szívtelen módon dobtam, majd kocsiba pattantam, és hajnalban, fél négy körül megérkeztem a Tomlinsonokhoz. Louis a verandán ült és cigizett, amikor megérkeztem. Ő is akkor érkezhetett haza. Nem mondtunk semmit. Egymásnak estünk, és együtt töltöttük az éjszakát. Csendben kellett lennünk, ha nem akartunk lebukni. Másnap Louis tesói úgy bántak velem, mintha nem történt volna semmi. Mintha nem szakítottunk volna Louval, és minden rendben lenne. Jól esett úgy érezni, hogy mindig fontos leszek nekik. Függetlenül attól, együtt vagyunk-e Louval, vagy sem.

Mint már említettem, nehéz év volt az idei. Louis elveszítette az egyik húgát. Fizzy drogproblémákkal küzdött, senki sem tudott róla. Lout nagyon megviselte Fizzy halála. Újra magába fordult, magát hibáztatta, és napokig levegőnek nézett. Féltem, hogy megismétlődik a tavalyi dolog. Szerencsére Louis Liam hatására összeszedte magát, és segítséget kért. Hónapokig minden héten egyszer pszichológushoz járt. Már teljesen jól van.

- Apa! Apa! Eszik a jó! - rontott be a hálóba Freddie, és rajtunk kezdett ugrálni az ágyban. Említettem már, hogy Louis hozzám költözött - bár sokat tartózkodik Londonban -, és időközben megismertem a kisfiát, Fredet, aki velünk tölti az ünnepeket? Freddie csodálatos! Kiköpött Louis. Bár Brivel még mindig nem vagyunk öribarik, a fiúkkal nincs bajom. Freddie nem az ellenségem, sem pedig az ellenfelem. Louis fiai vagyunk mindketten. Alig múlt három éves, folyékonyan beszél enyhe sejpítéssel. - Apa! Kejj máj fej! - rángatta Lou takaróját. - Szija, Hajji! - vigyorgott rám.

- Szia, Manó! - simogattam meg szőke fejecskéjét. Mintha Louist látnám szőkén. - Gyere, készítsünk apának szíverősítőt. Attól biztosan felébred. - az ölembe kaptam, és egy szál boxerben indultam meg vele a konyha felé. Először is, muszáj Freddie jelenlétében Louist apának szólítanom, különben Ő is nevén hívja Lout. Lou nem bánja, ha apának hívom, egyetlen gond az, hogy ilyenkor gyakran feláll neki. Másodszor, ha Freddie nálunk alszik, muszáj minimum boxerben aludnom. Nem lenne szerencsés, ha éjszaka ránkrontana, miközben én full meztelen vagyok.

- Eszik a jó, játod? - mutatott az ablak felé a pulton ülve.

- Mi? - vontam össze a szemöldökömet, de szinte rögtön le is esett, hogy azt akarja mondani, esik a hó. - Ha apád magához tér, reggelizünk, és kimegyünk játszani. Mit szólsz? - simitottam meg puha arcocskáját.

- Igeeen! Építünk Fjanket?

Furán néztem rá.

- Te ismered Franket?

- Igen! Tavaly nem tudtunk apávaj építeni, mert anyávaj vojtam, de elküjdtük apának a képet, és azt mondta, jegyen a neve Fjank, mert ti is mindig Fjanknek hívtátok a hóembejt. - mosolygott elégedetten.

- Így van. - cukrot tettem Lou kávéjába. - Építünk majd Franket. - biztosítottam. - Gyere, ébresszük fel apát!

11:01

Hangos nevetésünk töltötte be az udvart. Lou és Freddie közös erővel próbált letiporni a hóba. A szomszédban lakó néni mosollyal az arcán figyelte az eseményeket. Fred hangos, göndör kacaja zene volt füleimnek. Sosem gondoltam volna, hogy valaha szeretni fogom ezt a kis rosszcsontot.

- Úgyis elkapjak! - visítozott Freddie. Utánam rohant, én előtte, amikor egy erős mellkasnak ütköztem.

- Elkaptam! - kiáltott Lou. Freddie is megérkezett, lenyomtak a hóba, miközben én fehér zászlót lengettem.

- Feladom! Nyertetek!

- Oh, Édeskéim! - kuncogott a kerítés mögül Rose. - Gyere csak, Freddie! Adok neked valamit!

Rose egy doboz csokit adott a kisebb Tomlinsonnak. Fred nagyon boldog volt.

- Oh, Louis! - kiáltott Rose Louis után. - Örülök, hogy idén kellemesen telik a karácsonyod! - mosolygott. Azt hittük, 2016-ra gondol, amikor Jay elment. De nem. - A szívem szakadt meg tavaly ilyenkor, amikor Harryke egyik dalát énekelve sírtál az ajtó előtt kuporogva. - tette a szívére a kezét. - Kellemes Ünnepeket, fiúk! - ezzel összehúzta magán a kardigánját, és bement a házába.

- Boldog Karácsonyt! - motyogtam Rose után nézve. - Ez mit is jelentsen? - fordultam Lou felé.

- Öhmm. Semmit. - húzta be a nyakát, és kínos mosollyal nézett rám.

- Mikoj építjük meg Fjanket? - rohant hozzánk Freddie. Tiszta csoki volt az arca és a két keze. Lou nevetve kapta ölbe, letörölte róla a csokit, visszahúzta rá a kesztyűt, és nekiálltunk hóembert építeni.

- Te tavaly a dalomat énekelted a verandán? - sandítottam rá, miközben a hóember középső golyóját tettük az alsóra. - Méghozzá... Sírva?

- Ez... - köszörülte meg a torkát. Freddie kavicsok után kutatott, szemnek és gombnak valót. - Igen, azt hiszem.

- Miért?

- Mert... Rólunk szól az a dal. A fagyöngy láttán azt hittem az emeleten döngeted Kendallt, azért nem engedsz be, és a fagyöngy azért van feltéve a konyhában, mert új hagyományt hoztál létre Kendall-lel, hogy engem elfelejts. - hajtotta le a fejét.

- Eszemben sem volt. - motyogtam, és szembefordítottam magammal. - Azért akasztottam fel indulás előtt, mert a szívem mélyén abban reménykedtem, hogy éjfél előtt megjelensz a küszöbön, elmondod, hogy sajnálod, és hogy még mindig szeretsz, bemegyünk a konyhában, megcsókolsz a fagyöngy alatt, együtt töltjük az éjszakát és minden újra a régi lehet.

Louis nagyot nyelt. Pont ez történt, csak éppen nem voltam itthon. Hülye idióta.

- Mit énekeltél?

- A Sweet Creaturet. - mosolyodott el melegen.

- Az tényleg rólunk szól. Bár... Ha jobban belegondokok, lényegében az összes dalom rólad szól. Rólunk.

- A Woman is? - cukkolt.

- Igen, még az is. - nevettem fel.

Frank elkészülte után készítettünk egy közös képet hárman a hóemberrel, amit azonnal be is küldtem a csoportba.

Liam: Gyönyörű fiúk, gyönyörű Frank! Örülök nektek, boys! ❤️

Niall: Huha, ez mesés lett, bár elég visszafogott.

Louis: Ez a gyerekbarát Frank változat! 😂

Liam: Liam képet küldött. A miénk hogy tetszik? 😁

Harry: Csöcse van? 😳

Liam: Frank minden évben kurva magányos.

Niall: Tehát csináltál neki egy kurvát. Szép teljesítmény, Daddy🥵

Liam: Elmentek ti a faszomba😂

13:28

Ebédre húslevest és lecsót ettünk. A fiúk kedvencét. Az egészben az volt a legszebb, hogy én főztem.

Most Fred éppen a kanapén ugrál, adogatja Lounak a díszeket. A fa idén nem túl nagy. Valamivel alacsonyabb Louisnál. Díszeim is csak azért vannak, mert Freddie érkezése előtt pár nappal megjártunk egy rakat boltot és plázát Louval. Apropó Freddie, 26-án jön érte Bri, és a szilvesztert Bri családjával tölti. Emiatt Lou igencsak szomorú, hisz olyan kevés időt tud Freddivel tölteni, pláne most, hogy javában készül az első albuma. Amikor pár hónappal ezelőtt felvetettem a Reuniont, csak annyit mondott, még nem jött el az idő. Ha így haladunk, sose jön el.

- Apa, magasabbja! - kiabált Freddie.

- Niall jól kitanított, hah? - vigyorgott Freddiere és rám kacsintott.

A csúcsdíszt Freddie tette fel a nyakamban ülve. Izgatott volt, alig bírtam megtartani. Louis mosolyogva figyelt minket, amikor pedig felé fordultunk, elénk lépett, magához rántott, és megcsókolt. Freddie a nyakamban ujjongott és nevetett.

- Szeretlek. - nézett fel rám csillogó kékekkel Lou.

- Én is Szeretlek. - pusziltam meg a homlokát, könnyes szemekkel öleltem át, ügyelve Freddiere, le ne essen.

A háttérben lágyan szólt egy karácsonyi dal. Nekünk miért nem született soha karácsonyi dalunk?

17:49

- Igen! Alig várom! Te is nekünk. Átadom. Vigyázz magadra. Puszi! - tette le Louis a telefont.

- Jól van? - kérdeztem.

- Igen. - felelte. - Lényegében neki köszönhetem, hogy tavaly eljöttem hozzád.

- Ha beszélsz Liammel is, nem kellett volna feleslegesen utaznod annyit. - forgattam meg a szemeimet. - Örülök, hogy újra jóban vagytok. - húztam magamhoz, csókot leheltem ajkaira és mögé állva befogtam a szemeit. - Irány a konyha!

A konyhában Freddie az asztal mellett ült, vigyázott a tortára, amit együtt készítettünk Freddel, amíg Louis sörözött a kanapén és meccset nézett. Szabályosan kitiltottuk a konyhából. Citromos tortát sütöttünk neki. Louis idén lett 27 éves, viszont mivel nem volt a boltban tegnapelőtt kettes és hetes gyertya, így vettem 27 színes gyertyát. A torta olyan, akárcsak egy süni.

Elhúztam a kezem Lou szemei elől, mire Freddievel és a fiúkkal a laptopon egyszerre ordítottunk fel.

- Boldog Születésnapot, Boo! - harsantunk fel.

Niall, Liam és az előbb lerakott Zayn egyszerre virított a képernyőn. Ha rákérdeznék, biztos letagadná, de láttam Louis szemeiben a könnyeket. Hosszú idő után először újra együtt ünnepelünk mind az öten.

- Fújd ej, apa! Segítek! - Lou és Fred egyszerre fújták el a gyertyákat.

- Azt kívánom, hogy jövőre is veletek ünnepelhessek! - mosolygott a kamerába és rám. - Segíts! - nyújtotta felém a kést. Elnevettem magam, a kezére tettem a sajátom, és együtt vágtuk fel a tortáját.

- Még mindig, ennyi idő után is bamba vagy, Louis? - nevezett fel Niall.

- Bamba? - pislogott Freddie.

- Szamba! Azt mondta, szamba! - korrigáltam, amilyen gyorsan csak tudtam.

Ni behúzta a nyakát, a többiek hangosan nevettek.

- Hiányzott ez. - mosolygott bárgyú képpel Zayn.

- Nekem is. - pusziltam meg Louis feje búbját, és leültem mellé az asztalhoz. - De mennyire hiányzott!

20:51

Jó volt a fiúkkal tölteni a késő délutánt. Sokáig beszélgettünk, régi meséket elevenítettünk fel. Próbáltunk visszafogottak lenni, tekintettel Freddiere. Bri megfolytaná Louist, ha eltanulna egy csúnya szót.

Jelenleg a fa alatt ülünk, Freddie őrült módjára bontogatja az ajándékait.

- Köszönöm!! - ugrott a nyakunkba az utolsó csomag után is.

Freddie játszott a fa alatt, a tv-ben a Reszkessetek Betörők kettő ment. Louval a kanapén ültünk, a lábaim áttettem Louis lábaim. A combomat simogatja, az én kezem az övén.

- Számodra is van ajándékom. - fordult felém.

- Azt hittem megegyeztünk, hogy nem veszünk egymásnak semmit.

- Igen, de ez... Igazából nem is boltból van. Én csináltam.

- Komolyan? - ültem feljebb.

Elővette a telefonját, bekapcsolt rajta egy hangfelvételt.

"Is it my imagination?
Is it something that I'm taking?"

Louisra pillantottam. Elpirult. A dal folytatódott.

"We're dancing on tables
And I'm off my face
With all of my people
And it couldn't get better they say
We're singing 'til last call
And it's all out of tune
Should be laughing, but there's something wrong
And it hits me when the lights go on
Shit, maybe I miss you"

Könnyes szemekkel néztem magam elé. Louis írt rólam egy dalt? Nekem?

- Hogy tetszett? - nézett rám, amikor a dalt véget ért.

- Imádom! - közelebb bújtam hozzá - Miután ágyba dugtuk Freddiet, megkapod az ajándékod. - kacsintottam rá, a nyakába fúrtam az arcomat és egész este ebben a kényelmesnek nem mondható, forró pózban maradtunk.

23:49

Egy órája ágyba pateroltuk Freddiet. Hisztizett, nem akart aludni, a vonataival és a mini dobszerkójával akart játszani. De komolyan. Tizenegy órakor akart dobolni? Kizárt. Rose rámhívná a rendőrséget.

Louval a konyhában ültünk, egy pohár bort osztottuk meg egymással.

- Hány éve is vagyunk akkor együtt? - nyelt nagyot.

- Közel három évig voltunk külön. Tehát az idei évvel együtt öt? - nekem is nehéz volt kimondani.

- Csak? A nyolcból... - nyögött fel. - Elbasztam. Nem kicsit, nagyon. Sajnálom.

- Rendbehoztuk, csak ez számít!

Az órára pislogtam. Louis is. Felállt, magához húzott, az ajtó alá lökdösött, és szerelmes csókban forrtunk össze. Végre! Újra. Köszönöm!

Remélem ezentúl örökre együtt ünnepelünk!

_______________

Ööömm, nem ezt terveztem folytatásnak, de így alakult! Remélem tetszett😇💜

Nagyon Boldog Szentestét kívánok, boldog karácsonyt, kellemes ünnepeket minden kedves olvasómnak❤️ Imádlak titeket!

Illetve: Boldog Születésnapot a mi utánozhatatlan, egyetlen, csodás, fantasztikus Loueeee-nknak! Baszki. 30 ÉVES LETT! Egy újabb tízes. Még hatszor ennyit, Boo💙