LUHAN.X.KAI

A léptei alatt, ropogott a frissen leesett hó, ahogy kis lábait gyorsan szedte a járdákon, mert már picit így is késédben volt.
Már nagyon várta ezt a napot, mert végre erőt vett magán, hogy elmondja annak az embernek, hogy mit érez, akit mindennél jobban szeret.
A gondolatára hatalmas mosoly terült szét az arcán, amit semmi sem tudott onnét eltüntetni.

Valöszínüleg főhősünk túl boldognak bizonyult, ami nem tetszhetett az univerzumnak, mert mikor odaért a kiszemelt bolt elé annak az ajtaján egy kis tábla jelezte miszerint ünnepekkor zárva van.
A fiú magában mérgelődbve és szidva a boltot állt az utca közepén, hisz egy karácsonyi ajándék bolt ünnepekkor miért nincs nyitva? De még olyan késő sincs, hogy bezátjanak.
Ilyen gondolatok közepette, kicsit szomorkásan indult el egy irányba hátha lát valamit ami jobb mint az előző ajándék. De a kurakatokat nézve rájött, hogy az lett volna a tökéletes ajándék.

Apró cseppek kezdtek esni a szeméből, egyenesen a földre, de letörölte őket mielőtt patakokban kezdték volna elásztatni a szomorú könnyek hibátlan arcát.
Söhajtva kezdte elveszíteni a reményt, hogy ma talál a tökéletes ajándékához hasonló szépséget, ami méltó arra, hogy oda adja a világ legtökéletesebb emberének.
Mert igen, Luhan-nak JongIn volt a legtökéletesebb fiú a világon. Vagy ahogy kiskorában nevezte el, Kai. Sötét haja és sötét hibátlan bőre sokszor megjelenik a fiú álmaiban, de a gondolatait is ellepi gyönyörűen csillogó szemei, vagy telt ajkai amiket már annyiszor megcsókolt voltna, de nem tehette.
Hisz Kai nem csak a fiúk álma, de az össze lány olvadazok érte, ha meglátják és sajnos a fiú mindig a lányokat részesítette előnyben, ezzel a fiúkat teljesen kizárva.

Addig járta az utcákat gondolataiba merülve míg már csak az utca lámpái világították, meg az előtte lévő utat. Szomorú sóhajt eresztett ki ajkai közül és teljesen letörten változtatta meg az útját az ellenkező irányba és haza felé ment.

Lassan magába roskadva ment, de elhaló szipogásokat hallott az utca esti csendjében. Fejét mindenmerre kapkodva kereste a hang forrását. Sikeresen meg is találta, de a látványtól összeszorult a szíve.
Azt az embert akit boldoggá akar tenni, sírva látva egy padon az éjszaka közepén a legrosszabb látvány számára. Torkába dobogó szívvel, mégis határozottan lépkedett a pityergő fiú felé.
Az csak szemeit törölgetve nézett fel az immár előtte álló alacsony és megszeppent fiúra.

Már kérdezni akart valamit, de a padon ülő megrázta a fejét mert tudta, hogy mit akrt kérdezni a kissebb, de nem szeretett volna róla beszélni. Túlságosan fájt neki a szíve környékén és nem tudott még beszélni róla.
Luhan ezt nem firtatta tovább, csak leült a szomorú Kai mellé és lágyan kezdte simogatni a karját.
Vagyis pontosabban simogatta volna ha az nem húzza el a kezét.
Luhan nem akarta a szívére venni az elutasító viselkedését a fiatalabbnak, de még is rosszul esett neki, hogy azzal az emberrel akivel eddig mindent megtudott beszélni, most ilyen elutasítóan viselkedik vele szembe.
JongIn ezt észre vehette mert megbánóan nézett a tehetetlen fiúra és egy sóhaj után elmesélte valójában miért is ült ott azon a padon és miért sírt.
Luhan-t a hallottak lesokkolták, mert mindenre gondolt csak arra nem, hogy barátja lány kérést tervezett.
Elmondása szerint ma megkérte a szerencsés lány kezét, de az vissza utasította miszerint Kai kalitkába zárja és nincs szabad tere.
Az idősebb fiú felháborodva hallgatta, hogy a lány egy ilyen lehetőséget, visszautasít.
Ezt az alkalmat látta Luhan a legjobbnak arra, hogy elmondja valójában mit is érez a sötét szemű, mindig boldog fiú iránt. Elmondja, hogy mióta meglátta a szíve mintha életre kelt volna és mikor vele van mindig majd kitöri a bordái börtönét. Hogy olyan érzés tölti el mikor hozzá ért, mintha tavasz lenne, mert a pillangók a gyomrában azonnal elkezdenek repkedni. Hogy a hangja számára szebb mint a zongora szó vagy mint egy teljes hibátlan zene elő adás. Ami bearanyozza a napját, nem más mint a csillogó, életteli tekintete. De ezt most sajnos nen látja, mert a fiú teljesen össze volt tötve és a szemei
csak teljesen egyhangúan néztek előre, de ahogy Luhan egyre jobban bele lendült a szívét nyomó tények bevalásának, úgy kerekedett egyre nagyobbra JongIn szeme. Nem számított arra, hogy Luhan ezeket érzi iranta, de ahogy egyre több dolgott mondott az idősebb fiú úgy kezdett megváltozni a gondolkozása Kai-nak is. Rájött valami nagyon fontosra ami eddig elvonta a figyelmét.
Épp belekezdett egy fontos mondatba, de azt Luhan nem hagyta befejezni, mert akaratosan tapasztotta ajkait a szomorú fiú ajkaira. Az nem volt rest viszonozni. Luhan kicsit meglepődött így egy másodpercre abba is hagyta ajkai mozgatásat, de hamar visszatért a valóságba és heves csókuk után elválltak egymástól.
A kis beállt kellemes csendet Kai törte meg egyetlen árva mondattal ami másnak elveszett volna az éjszaka csendjében, de Luhan-nak melegséggel töltötte el a mellkasát és még nagyobb szerelmet rezdett érezni JongIn iránt, ha az egyálltalán lehetséges, hogy ettől is jobban szeresse azt a fiút.
- Úgy látszik rossz helyen próbálkoztam eddig, de azt hiszem meg találtam a tökéletes helyet- mosolygott majd újra, de egy sokkal lágyabb csókba húzta az elpirult Őzike fiút.

Ohayo!

Most nem a folytatással jöttem, hanem egy kis cukisággal. Ez a kis egyperces dolog teljesen eltér a stílusomtól, de én nagyon élveztem a megírasát.
Sorry, de nem néztem át.
Ha tetszett ★-oljatok és kommenteljetek.

By: Nini