◇Marshal◇

Eléggé meglepödtem.Amikor Gumball épphogy csak hozzáérinti ajkát enyémhez.És gyengéd csókba hívott emgem,de egyáltalán nem pamaszkodhatok,hiszen erre vártam már mióta.Azok a véletlen éritések és a lopott pillantások majd már inkább néma üdvözlések.Úgy hiszem beleszerettem ez idő alatt.Mire viszonozhatnám szényenlősen elhajol.Lehet nem kellet volna elkalandoznom.Hupsz..
-Sajnálom.Nem így akartam vagyis nem akartam...akarom mondani nem szándékos volt.Bocsáss meg.-szabadkozik rögvest.Én meg csak értetlenül bámulom mi az anyám kínjának teszi.
-Dehát miért könyörög a sajnálatomért?-kérdezek rá-Nem tettél semmi rosszat.-mosolygok kedvesen.
-Hát...hát azért,mert azt hittem.. neked nem tetszik az,hogy megcsókollak.-nyögi ki nehézkesen.
-Ohh.-lehelem-Há ezééért.Csak megleptél vele.-vakarom zavaromba a tarkomat.Ennek hallattán felcsillan szeme.
-Akkor ez azt jelenti te is érzel iránta vonzalmat?-lelkesedik gyermekien.
-Igen.-majd egy szerelmes csókba hívom őt.