Lassan hét év telt el, mióta Hina az enyém lett.
Abban az évben sok minden történt.
Elsőnek is felbukkant az iskolában Hina, majd Hio Shizuka lépett fel a színen.
Ezek után jött Rido is.
Majd Yuki, ki még a vámpír tanács elé is vitte az ügyet, azzal az indokkal, hogy az angyalom megigézett.
Milyen nevetséges, az angyalom nagyon dühös is lett, nem sokon múlt, hogy neki is ugorjon.
Viszont azóta eltelt pár év.
És végre itt van ő nekem, meg kettő kis ajándék is.
-Papa! -hallom meg a második szerelmem hangját, ki mosolyogva nyújtozkodik felém.
-Igen Nao? -simogatom meg fejét, mire a mosolya még nagyobb lesz.
-Én meg az öcsi is olyanok leszünk mint ti! Te meg az apu! Ugye Rui?! -kiált hátra az én drága fiam, a másiknak, ki a szerelmem karjai közül néz ki fáradtan.
Majd bólint egyet, és újra elmélyülten hallgatja az angyalom meséjét.
-Nao, hagyd az öcsédet. Fáradt -veszem fel karjaimba Naot, és sétálok az angyalom mellé.
-Majd apád, fogta, és megette az egész tortát -nevet fel Hina.
Kénytelen vagyok elmosolyodni, hisz imádom mind a hármat.
Az angyalomat, és az ikreket is.
Viszont Hina hegei mindig emlékeztetnek arra az időre, mikor nem voltam vele.

Óvatosan szerelmem nyakába csókolok, mire egy csak szerelmes szemekkel néz rám, és hét foglalok én is mellette.
Hallgatom meséit, s nézem az én drágáimat, hisz mindhárom az én életem szerelmei.

Legközelebb új álmot festek neked....