Másnap szemeimet kinyitva ülök fel az ágyamban.
Várjunk!
-Ki hozott be?! -fogom meg a fejem, majd hirtelen magamra nézek.
-TeszentségesIstenek. Ki öltöztetett át?! -bámulok nagy szemekkel magam elé, majd mély levegőt véve megnyugodok.
Majd mefogom az államat, és gondolkodni kezdek a tegnapon.
-Nem, én nem jöttem be, és öltöztem át -sóhajtok, majd a gondolatokat elhesegetve megyek felöltözni.

Kiveszem az egyenruhát, majd a pizsimet levéve veszem fel az egyenruhát.
Egyesével begombolok minden gombot, majd hajamat megfésülöm.
Felveszem a cipőt, és a pizsomámat az ágyra hajtogatom.
Ezek után szépen komótosan elhagyom a szobámat, majd a Napszállót, és elindulok a városba.

-Áhh! Hina, itt a lekváros sütemény amit rendeltél még tegnap. Frissen van sütve mind a tizenhárom -mosolyográm az ötvenes években járó Mina néni, ki a kedvenc pékségemet üzemelteti.
-Köszönöm Mina, ma is igazán gyönyörű -mosolygok a nőre, majd elköszönök és elindulok a vissza az iskolába.

Szobámba beérve látom, hogy az ágyamra van rakva valami.
Közelebb sétálok, majd szemügyre veszem mi is az.
-Dehát ez zakó meg egy ing -emelem fel, majd jobban megnézve látom hogy ez az én méretem.
-Ezt ki rakta ide? És miért? -épphogy kinondtam az utolsó mondatot, abban a percben észre is veszek egy kis kártyát az ágyon.
-„Tudom, hogy nincs mit viseled a bálba, így ezt ajándékozom neked.
Remélem eljösz, és találkozunk" -olvasom fel a kártyán lévő írást.
-Semmi aláírás?! -sóhajtva ülök le az ágyra, majd a zakót kezdem nézni.
Percekig szemezek a zakóval, majd sóhajtok.
-Egye fene, elmegyek rá. Maximum leiszom magam a sárgaföldig -bólintok.
Ezek után pihentem és rajzolgattam, majd elkezdtem készülödni.

Esküszöm úgy érzem magam, mint egy rossz tini lány.
Legalább tizenöt perce bámulom a sálaimat, majd dühösen elvettem az inggel megegyező fehér sálat, mit csak átkötök nyakamon, de nem kötöm meg.
Ezek után sóhajtva indulok neki az útnak.

A bálba érkezve elvettem egy italt, majd kimentem és onnan figyeltem az embereket.
-Hogyhogy egyedül vagy itt kint Yagari? -hallom meg magam mellett Aido hangját.
-Nem szeretem a tömeget, főleg ha műmosoly van minden másodikon. Vagyhogy megjátszák magukat... Undorító -iszom bele az italomba.
Aido csendben hallgat, és percekig csak néz rám, ezek után egy lányt átkarolva megy táncolni.
Sóhajtva iszok bele újra poharamba.
Hirtelen érzek meg egy illatot így az égre pillantok.
-Tudtam, megint bajt kevert.
-Csak nem, Yukiról beszélsz Hina? -hallom meg Ichijo hangját.
-Ki másról? Azt hiszi mindent megtehet, csak mert Kaname megvédi. Azt hiszi mindig jót cselekszik. Pedig eltapossa mások érzéseit -nézek Ichijora, majd megiszom a maradék italt is a poharamból.
-Csaknem, szerelmes vagy Yukiba? -lép felém, mire én csak pislogok rá, majd feltörik belőlem a nevetés.
-Eddigi életem egyik legjobb vicce Ichijo -veregetem meg a vállát, majd elmegyek még egy italért.
Ezek után az itallal a kezemben távozok e csodás estéről.

Szobámba érve lassan a földre ülök, és a sarokba hajítom az üres poharat, mivel út közben megittam a tartalmát.
Ahogy  a pohár a sarokba ér, több száz darabra törik.
De ez sem érdekel, hisz a vérszag egyre erősödik, a hányinger meg ezzel párhuzamosan egyre jobban erősödik bennem.
-Úgy gyülölöm a vérszagot -fogom meg a fejem ahogy a falnak dölve ülök a földön.
Hirtelen a vérszaga ezerszer jobban érezni, ezzel együtt a hányinger egyre erősebb.
Lassan a falnak támaszkodva megyek asztalomhoz, majd onnan kiveszem kedvenc italom.
Majd lassan egy jó nagyot belekortyolva eljutok valahogy az ágyhoz, és elfekszek rajta, miközben az alkohol marja torkomat.
Persze az üveget az íróasztalon hagytam, nehogy véletlenül eltörjem, és kárba menjen az ital.
Hirtelen egy alak jelenik meg ajtóm előtt, és felém lépked.
-Még mindig nem birod a vérszagot, Hina? -ismerős a hangja, alakja, és beszéde.
De egyszerűen nem tudom ki az, nem tudom kivenni az alakját.
Forog velem a szoba, és a színek keverednek egymással, az alakzatok egymásba folynak.
Nem tudom mennyi az idő, vagyhogy ki ez előttem.
Csak pár dologba vagyok biztos, abba, hogy az ágyon fekszek, abba, hogy ki vagyok én, és, hogy a szobámba vagyok.
-Hunyd le szemed, hadd segítsek rendbe tenni fejedben a gondolatokat -nyúl felém az árny, miközben kedvesen beszél, mire ösztönösen hunyom le szemeimet.
Kezét homlokomra rakja, majd mielőtt az álmok elragadnának, egy gyengéd csókot nyom homlokomra, és simit végig ajkaimon.
-Legyenek szép álmaid, kedvesem -hallom meg még ezt a mondatot, de mintha víz alatt lennék, alig értem.
Ezek után a hívogató sötétség visz magával, hogy álmokat fessünk.

Legközelebb is szép álmokat festek neked...

_______________________________________

Ugye a Vampire knight első évada azzal zárul hogy drága H. S meghal, meg minden.
Így ezzel zárom a Vampire knight első évadát Hinataro főszereplésével.

De folytatni fogom, és majd ma hozom a következő részt.