-Taro! Vagy ide jössz, vagy a mester megint megbüntet -fut felém egy fekete hajú aranyszempárral rendelkező ember.
Ki ez?
Hol vagyok?
Ki az a mester?
Miért látszódik úgy, mintha ismerne?
Lassan végig nézek magamon.
Ez.. Én vagyok?
Talán két éves, vagy három lehetek.
De ezek a ruhák, kicsit se ismerősek....
Miért olyan, mintha ez egy emlékem lenne?
Hisz, velem ez sose történt meg..

Mi ez?!
Zuhanok!
-Áuch -fogok a fejem, majd szét nézek.
Egy hatalmas szoba?
-Taroo~ -hirtelen a hang felé kapom a fejem.
Ki ez?
Nem látom az arcát!
A hangja ismerős.
De ki ez?
Hol vagyok?
-Taro. Ne nézz ilyen ijedten. Megpróbáltál elszökni, így büntetés jár -lépked felém az idegen egy karddal a kezében.
Nem értem, nem értem!
Hol vagyok?
Ki ez?
Mit akar?

Hirtelen izzadva ülök fel.
Úgytünik átaludtam a mai napot.
-Délután egy múlt? -nézem az órát.
-Mit is álmodtam?
Hirtelen mintha ezer kis tű hasítana a fejembe.
-"Ne menekülj! Úgyis megtalálak!„ -mi ez?
Miért hallom ezt mindenfelől?
-Elég! Hagyd abba! Elég!! -kapok a fejemhez.
Mi ez?
Kié ez a hang?
Hirtelen érzem a meleg könnyeket végig folyni arcomon.
Miért sírok?
Nem értem. Nem értem!

A hangok hirtelen csendesülnek.
A hirtelen kiabálás normális hangerőre vált, majd egyre halkabb lesz.
Majd megszűnik.
Nem hallom őket többé.
-Mi volt ez? -suttogom,majd lassan próbálok lábra állni.
De mintha egyszerűen, nem tudnék járni, úgy esek a földre egyből.
Hirtelen kapok a bokámhoz, min lassan ezernyi vágás jelenik meg, majd forr be.
Lassan hegek maradnak a sebek helyén.
-Mi ezzz? -sziszegem el a végét.
Mi történik?
Nagyot sóhajtok, majd újra lábra próbálok állni.
Másodjára lassan de sikerül, majd szépen a ruhásszekrényemhez megyek.
Onnan kiveszek egy elsősegély dobozt.
Óvatosan bekötöm a sajgó bokáimat, majd lassan belebújok a zoknimba, majd a cipőmbe.
Majd a falnak támaszkodva nehezen, de elindulok a gyengélkedőre.
Hisz lekéne kezelni a hegeket, a biztonság kedvéért.

Lépcső, de utállak most.
Minden eggyes lépés lefelé, olyan mintha forró parázsra lépnék.
Hirtelen a mellkasomhoz kapok, miért olyan, mintha ezernyi tűt szurnának a szívembe?
Miért olyan, mintha valamit elfelejtetem volna?
Köhögve esem térdre, jobb lesz ha a falnak dőlve pihenek egy kicsit.
Csak egy pillanatra hunyom le a szemeim, de a nyugodt sötétség magával ragad, mintha három éve nem aludtam volna.

Legközelebb is szép álmokat festék neked..
_______________________________________

Nehogy azt higyjétek ez a mai egyetlen rész.
Mindjárt hozom a következőt, ne aggódjatok ;)