Ablakomban ülök, és csendben figyelem az eget.
Madarák repkednek, vidáman, és énekelve játszanak az égen.
Minden olyan csendes, túl csendes.
-Mit nézel Hina? -csendül fel egy jól ismert hang mögüllem.
Egy halvány, de igaz mosoly szökik ajkaimra, hisz mindig is szerettem, a beceneveimet tőle hallani.
-Gondolkodok apám. Minden olyan csendes, szinte túlontúl csendes -fordulok hátra, hogy nevelőapámra nézhessek.
Kinek most is, mint szinte mindig, ott lóg a cigi a szájában.
Hümmögve sétál mellém.
-Igazad van. Valami készülőben van -néz rám.
Majd egyszerűen kisétál.
-Ajtót becsukni luxus?! -kiáltok utána, de már csak a halk nevetését hallom.

Lassan telik az idő, már az teremben ülök.
Mindenki bevansózva, ennyire nagy szám az új tanár?
Emberek jönnek, mennek.
Jönnek, látnak, mennek.
Ilyen egyszerű, mégis.
Amint beteljesül az, hogy megérkezik, mindenkit érdekel ki jött, hogyan néz ki, mi a neve, meg még sorolhatnám.
Mintha cirkuszi látványosság lenne.
-Hogy? Az év közepén? -hallom meg az általam nagyon, de nagyon szeretett ember hangját.
-Láttam a folyosón és-
És nyílik az ajtó, de nincs senki se a helyén szinte.
-Na, akkor aludhatoook~ -suttogom, majd kényelmesen elhelyezkedek.
Utoljára még kinyitom a szemem, hogy lássam ki lesz az új tanár.
-Hinataro jól vagy? -néz felém az előttem ülő, nem tudom ki.
Úgytünik túl hangosan próbáltam megfulladni a saját nyálamtól.
-P-persze -na tessék, köhögő roham közepén senki se beszéljen.
Vagy még jobban köhögni kezdesz.

-Szóval már hallottatok rólam -lépked az asztala felé.
-Mostantól én tartom az illemtan órákat. Yagari Toga vagyok. Kezdhetjük?
Erre néhány ember rám, majd a tanárra néz.
Ne nézzetek rám!
Én sem tudtam erről!
És szegény Zero lefagyott, úgytünik jöhet hozzánk a temetkezési vállalkozó is, hisz egy koporsót kell neki csinálnia.
-Ha van kérdésetek. Most tegyétek fel
-A tanárúr egyedülálló?
-Igen
-Nincs barátnője?
-Csak ilyen kérdéseitek vannak? - eddig bírtam.
A nevetésemet próbálom vissza tartani, egyszerűen túlságosan is viccesek ezek a kérdések.
-Ne kiabáljatok! Jelentkezzetek! Mindenki várja ki a sorát!
-Hinataro a tanárúr gyereke? -hallok meg egy nem túl hangos kérdést.
De mindenki csendben marad, és érdeklődve figyeli a tanárt.
Remek... Hogy fogom én ezt ezentúl túlélni?
-Igen, meg nem -asszem ezt ennyivel le is tudta.
Ezért enyhén hálás is vagyok.
-Izé.. Öö.. Az ott az arcán -jól kezdődik mondhatom -A tanár úrnak valami divat hobort miatt van?
Két perc csend, Zero lassan elhagyja a termet, én meg próbálok a székében láthatatlanná válni.
Jelzem, sikerültelenül, nem tudok láthatatlanná válni, sajnos.
-Tanár úr, hadd menjek ki utána. Én vagyok a felügyelő társa -ez ilyen nyomós ok?
Are, are... Ennyivel mond hogy a barátnője.
De várjunk csak!
Nem tudsz dönteni Kaname és Zero között, hogy én ezt mennyire, de mennyire elfelejtetem.
Ja, várjunk.
Mégsem.
Mindennap emlékeztettek rá.
Yuki ezek után meg Zero után rohan.
Remek...
-Ez egy fajta kárpótlás. Másnak az életéért -ezzel együtt vége is a beszélgetésnek.
Csendben telik az óra ezek után.
Én meg sajnos nem tudtam aludni.
Esküszöm megprobáltam, viszont, fejbe dobott egy krétával.

Csendben vége az órának, én meg lassan a tanári asztal mellé sétálok.
-Tanárok vagyunk? Igazán érdekes. Nem is gondoltam, hogy csak miattam jöttél, tudhattam volna, hogy nem is azért, hogy az igazgatóval trécselj.
De, hogy igazából tanár lettél. Sose gondoltam volna -nézek rá.
-Mit tehettem volna? Jövök eggyel annak a félőrültnek, megkért, így elválaltam erre az évre. Meg egy ígéret kötelez.
-Valami nagyon rossz fog történni, érzem. Egyre több rémálmom van, de egyre sem emlékszem -hirtelen a kezét a fejemre rakja, majd megpaskolja.
És kisétál a teremből.

Este van, hivatalos vagyok egy szülinapra.
De nincs kedvem menni....
De Ichijo meghívott......
-Ehehheheeeeee~ -szenvedek az ágyon.
Majd lustán felvettem egy fekete inget, egy fekete gatyával, majd a cipőmet lassan felhúzva elindulok.
Lassan lépkedek az esti holdfényben, szépen a helyszínre érkezve.
-Mintha ők választották volna ezt a sorsot. Mintha ti magatok -megint ő?
Miért kell mindenhol ott lennie, ahol nekem?
Ichijo, esküszöm megfojtalak.
-Pont ezért próbáljuk szabályozni őket. Mielőtt még a vérszomjuk miatt vezérelve emberekre támadnának -hallom meg az emlegetett szamarat.
Remélem csuklani fogsz, téged foglak egész este szidni.
-Nekem engedelmeskedett. Ma Ichijo és Shiki az én parancsomnak engedelmeskedett.

Remek, várjatok egy pillanatot.
Úgy látom van alkohol is.
Rendben. Akkor egy pohár mézbor, és egy kis sütemény.
Lassan elveszek egy pohár mézbort. És egy kis rózsalekváros süteményt.
Na, lehet is folytatni.

-Hogy Kaname úrfi?
-Yuki. Hogy merészkedhettél ide, Ichijo egyetlen szavára?
-Magyarázatott akartam.. -remek.
Remélem jó balhé lesz, mert akkor érdemes volt eljönni.
-Magyarázatott? Gyertek ide. Gyere Yuki. Te is Kiryu -Kaname lassan leül a kanapéra vagy mi az.
A kettő említett személy meg elkezd arra menni.
Ennyi volt a balhé?
Komolyan?
Ezért kellett eljönnöm?
Ez így unalmas.
-Yuki. Ülj mellém.
-Ha?
-Csak jöjj -fúj.
Hová hányhatok?
-Inkább állnék -khmm. Ne gondolj rosszra Hinataro!
-Yuki! -na. Erre már oda ment.
-Igenis.
Jó... Én ezt nem fogom egész este nézni.
-Rima. Shiki. Én arrébb megyek. Az ajándék amit hoztam, a többi mellett van. Egy üvegrózsát hoztam, mire ha a napfény rávilágít. Szivárványá festi a fényt -szólok hallkan oda a legközelebb álló emberekhez.
Majd lassan a közeli kis medence, avagy tó féleséghez sétálok.

A boromat kortyolgatva nézem a holdat.
-Milyen szép az ég. De a túl sok nyál elrontja ezt a gyönyörű éjszakát -sóhajok, majd tovább csodálom az éjszakát.
-Zero!
Már megint?
Miért utál engem ennyire az élet?
-Zero! Jól vagy?
-Hát ez.. Nem használ? Nem tudod bevenni? -már fáj a fejem a hangjától...
Inkább gyorsan megiszom az utolsó kortyokat az italomból, és próbálok gyorsan eltünni.
Viszont egy hirtelen vizcsobanásra vissza nézek, hisz utána nem sokkal egy puska lővés hallatszik.
-KI gondolta volna. Hogy a drágalátos tanítványom lesz majd a célpontom? Ütött az utolsó órád vámpír -néz Zerora, majd rám az apám.
-Are, are. Nekem ehhez semmi közöm. Csak borozgatni jöttem -mondom, ahogy elhaladok mögötte lassan és ráérősen.
-Épphogy megkarcoltalak. Mégis alig viseled? Vámpírok elleni átkot bócsájtottak a töltényekre. Zero, elfogadod a halált? Nem vette még el az eszedet a vérszomj? -a mondatok végére Yuki a testével védi Zerot.
-Nehéz döntés, nem igaz, fater? -állok nem messze tőle. De csak egy fél pillantásig pillant rám a szeme sarkából. (Ez de értelmes lett XD)
-Yagari tanárúr. Fogalmam sincs milyen kapcsolat lehetett maga, és Zero között. De nem dönthet egymaga az élete felől. Nem hagyom hogy megölje! -milyen nagy szavak, egy ilyen kicsiny lánytól.
-Még, nem alakult át E-szintűvé?
-Yuki. Hagyd -tolja el magától Zero Yukit.
-Popcorn van valakinél? Vagy bor? A műsorhoz jól jönne -kuncogok.
Persze senki se méltat engem válasszal, miért is kapnék választ?
Nem vagyok Yuki.
Szerencsémre.
-Abba hagyni!! -na. Kitaláljátok ki az?
Persze hogy az igazgató!
-Még szerencs ehogy nem bírtam aludni. Hogy a fené esne az átkozott vámpírvadászokba.
-Ön mondja? -csak egy csúnya pillantás kapok.
-Meddig szándékozod nézni hogy megfagy az a szegény kislány? -pillant Yagarira, majd arra a kettő jómadárra.
-Jaj gyerekek. Gyertek szépen. Aha! -persze, mindkettő kijutott a segítsége nélkül.
Ki hitte volna?
-Ki vele. Mégis ki maga?
-Én voltam Zero mestere, amég vámpír vadásznak tanult. Ugye, Zero?
-Igen..
-Látszik rajtad hogy apád lánya vagy, hiába volt Zero az aki majdnem megharapott, mégis engem tekintesz ellenségnek. -nannanana!
Cross csak a nevelő apja! Sajnos.
-Inenntől bízd csak rám. Yuki, menj aludni! -ezzel Yuki elsétált. Milyen kis  szófigadó.
-Hinata! Te is menj aludni. Hiszen még reggelis vagy -néz rám az igazgató.
-És reggelis is maradok! Ha be mer rakni azok közé, esküszöm saját kezüleg fogom megfojtani magát! -fenyeget meg az igazgatót, aki szép szóval körbe röhögött.
Na tessék, de szeretem magát is.
Mindegy is, lassan elsétálok a szobámba, és hagyom hogy az álmok vilaga elragadjon.

Másnap az órákat kihagytam, és inkább egy fa árnyékában pihentem.
Végül az ég elkezdett narancssárga színbe pompázni, egy kis rózsaszínnel karöltve.
Szeretem nézni a naplementét, ehhez az egy dologhoz nem kötnek rossz emlékek.
Hanem csak egy jó, mikor Yagari, az az apa, elsőnek vitt el horgászni.
Szép emlék, kár hogy ilyet nem csinálhatunk gyakran, hisz sok dolga van mostanában.
Lassan a narancsos égbolt sötétkék ruhába bújik, és ezernyi csillaggal díszíti, mintha csak csillámok lennének a sötétkék bársony ruhán.
-Mit keresel kit ilyen késői urában Yagari Hinataro? -hallom meg azt a hangot, mit nem igen akartam a mai napon.
A Yagarit igen gúnyos hangnemben mondva.
-És ön Kaname úrfi? Úgy tudom órái vannak ma éjszaka.
-Ebben a percben lett vége az utolsó órámmak is -lép mellém, majd a fának dől.
-Akkor menjen a kedveséhez, hisz előbb látam ahogy a vendég szobába siet. Biutos végzett már, és hiányolja a tarsaságát Kaname úrfinak.
-Még mindig nem válaszoltál a kérdésemre, Hinataro.
-Nem kötelességem válaszolni a kérdésére. Hisz nem vagyok se hű követője, se Yuki. Nem fogok mindne szavára ugrani, és minden kérdésére azonnal választ adni.
-Nem tetszik ez a hangnem, és beszéd, Yagari Hinataro.
-Nem az én hibám Kaname úrfi. Csak őszintén megmondtam amit gondolok -lassan felkelek a földről, és a szemeibe nézek.
-A kedvese ott sétál -mutatok egy nem olyan távol lévő Yukira.
-Kérem őt figyelje, nehogy bármi baja essen. És aztán nekem keljen hallgatni az igazgatót -lépek el mellette, és lassan elindulok.
-Hinata -erre megállok egy pillanatra, de mivel a mondandóját nem folytatja.
Nincs értelme ott maradnom.
Nincs értelme folytatnom a beszélgetést, főleg nem vele.
-Hina
-Nem is kell elkezdened apám. Én is tudom jól -nézek a fa mellett álló apámra, majd folytatom utamat a szobám felé.

Ahogy lassan beérek a négy fal közé, az ablakhoz sétálok lassan.
-Kit fogsz választani, Cross Yuki? A te Kanamédat, vagy a szeretett Kiryu Zerodat? -ezzel elindulok zuhanyozni, hogy lehunyhassam utána a szemeim ezen hosszú nap után.

Legközelebb is szép álmokat festek neked...

_______________________________________

Na. Kérdés emberek.
Hinata a végén kivel jöjjön össze?

-Kaname

-Zero

-Egy másik karakter

És igen. Élek...
És vagy 2 hét alatt valahogy csak megírtam ezt, és nem tudom az utolsó 100 szót miért nem tudtam 4 napja hozzá írni, csakhogy kirakhassam.
Örök rejtély XD

De remélem elfogadható.
Helyesírás remélem jó, kétszer átnéztem.
De ha mégis találtok elírást, azt bármikor jelenzhetitek, bármelyik résznél.
Javítani fogom ^^
További szép estét, és türelmet kérek.
Lehet hozok még egy részt még a hónap utolsó napján, de az is lehet hogy szeptember első hetén valamikor.