Reggel madarak énekére kelni a legjobb, azt hitted mi? Három óra felé keltem fel izzadságtol ázva, és remegve. Újra végig néztem ahogy egyetlen, és szeretett bátyám hátátt fordít nekem, majd elmegy. Szerencsére már a gondviselőm családnevét használom, és ugyan úgy szeretem őt mintha az apám lenne.

Miért is szerencse?
Mert a bátyám is ebbe az iskolába jár éjjeli tagozaton.
Ki is gondviselőm? Yagari Toga.
Meglepő mi? Kedves ember.
És jó az idegein táncot járni.
Most épp mit csinálok?
Hallgatom ahogy az igazgató megkér, hogy figyeljek az ő drága Yukiának az épségére.
-Hogy mondta igazgató úr? -kérdezem hitetlenkedve, ő is tudja hogy nem kedvelem Yukit, és azt is tudja miért. Persze ő csak mosolyog mint egy hülye gyerek.
-Hinataro fiam. Csak azt mondtam hogy vigyáz Yukira és Zerora mikor kinyiták a kaput. Ma valentin nap van. Ilyenkor mindig izgatottabbak a nappalisok -mosolyog Cross Kaien az igazgató. Ki hinné, hogy pont ő, egy profi vámpír vadász? Senki sem, ez a bugyuta álca, a legjobb álca. Habár kezdem azt hinni nem is álca.
Viszont én már láttam akció közben, így csak annyit tudok mondani, nem lennék az ellenfele helyében.
-Akkor se ha egy pink ruhába öltözött Kaname kérne meg erre -ne képzeld el, ne képzeld el. Ne nevess, ne nevess.
-Miiii? Nyaaaa, légyszíves -kérlel az igazgató. Persze milyen hangon? Olyan mintha 5 éves lenne és cukorkát kérne. Én csak az egyik kezemnek döntöm a fejem, ami eddig a szék karfáján pihent.
-Rendben,csak ne hisztizzen így -morgom kissé dühösen, mert már szétrobant szinte a fejem a hangjától.
Egy nagyot sóhajtok és rá nézek.
-Mennyi időm van a kapu nyitásig? -nézek rá, olyan úgysincs más választásom fejjel, és inkább elfogadom a sorsomat.
-5 perc -mondja nyugodtan, mosolyogva.
Én csak nagy levegőt veszek, és szépen lassan kifújom. Ezek után elmorgok egy megfojtalakot, és az ablakhoz lépek, majd elegánsan, meg egyszerűen kiugrok rajta.
Morogva érek földet, majd lassan leporolom magamat és folytatom az utamat.
Ahogy oda érek, egy fa mögé állok, és figyelem ahogy kinyitják a kaput.
Minden jól halad, és szinte már mennék el, de balszerencsémre Yuki elesik a lányok miatt. Gyorsan kijövök a fa mögül. Átkozom az eget, hogy nem tudtam elötte átöltözni, mert így egy sima fehér ingbe és fekete gatyába vagyok nem az egyenruhába. Oda megyek Yukihoz és felsegítem még Zero oda dobja Kanaménak Yuki csokiját amit neki szánt.
-Z-Zero -dadog Yuki és rá néz.
-Kár lett volna érte. Köszönöm Yuki -mondja majd elindul az iskola felé.
-Oh.. U-Ugyan -dadog majd mérgesen Zero felé fordul
-Teeeeee. Hogy képzeled hogy csak oda adodd neki az engedélyem nélkül? -ütögeti Zerot Yuki dühesen. Hol a popcorn? Valaki ugye ezt lefilmezi? Jobb móka ezt nézni mint egy vígjátékot.
-Mert kiakasztott a bénázásod. Ha nem lépek sose adodd oda neki. Nem igaz? -kérdi enyhe düvel a hangjában Zero.
-Mert zavarta volna ha tölem is kap valamit -hadja abba az ütegetését Zeronak majd oldalra néz.
-Ez még mit jelentsen? -kérdi Zero kissé furán. Jó, én eddig bírtam, hirtelen elkezdek nevetni. Rám kapják a tekintetük, és érzem hogy Kaname is vissza nézet az út végéről erre a kis színjátékra. Na ezt is jól elbasztad Hinataro.
Nagy nehezen abba hagyom a nevetés, esküszöm 5 percbe telt mire lenyugodtam.
-Te ki vagy? -kérdi Zero. Ennyit változtam? Jó, igaz, igaz. Régen folyton rajtam volt a szemüveg.
Csak elmosolyodok, és elkezdek bemutatkozni
-Yagari Hinataro vagyok. Örvendek a találkozásnak -mosolygok rájuk, de Zero furán néz rám. Papuskám, csak leesett hogy ki vagyok? Beletelt egy kis időbe mit ne mondjak.
-Miért nem vagy egyenruhába és mész az óráidra? -kérdi hüvösen Zero. Naaaa, ezt sértésnek veszem.
-Mert nappalis vagyok, és inkább alszok mint hogy éjjeli órákon részt vegyek -kezdem felkötni a hajam egy részét, mert idegesít elől ez a pár tincs. A hajamat is lekéne már vágni.
Zero hirtelen furán néz majd elmegy még Yuki nem figyel. Hupsz, azt hittem jó perceiben van. Yuki hirtelen elmosolyodik majd arra fordul ahol Zero állt.
-Na akkor kezdhetjük is a napi örjáratott -a végére kissé szomorúan ahogy meglátja hogy Zero nincs már itt.
-Zero? -kérdi és körbenéz
-Elment -szólalok meg
-Hova? -kérdi miközben rám néz
-Nem tudom -mondom majd elindulok az istálló felé mert ott szoktam pihenni mikor nem tudok aludni. Ahogy oda érek meghallok valamit.
-Takarodj!! -olyan ismerős a hangja. De hát ez Zero
-S-sajnálom -nem tudom ki ez de női hang. Majd futó lépések és már csak Zero van ott.
Zero bemegy a lovakhoz miközben valamit motyog, de egyszerűen nem értem mit. Csak elmosolyodok mikor beérek az istállóba, Zero csukott szemmel pihen. Ilyenkor olyan nyugodt, mintha nem lenne semmi baj. Elmentem hozztam kettő szendvicset, és vártam hogy felkeljen.
Viszont amikor őfelsége felkel már este volt. Megakartam szólalni de gyorsabb volt és kiment az istállóból, ennyire ijesztő lennék?
Lassan utána mentem, viszont nem tagadom. Nem volt sok kedvem utána menni.
Ahogy ment, megjelentek az éjjelisek.
-Mit akartok éjjelisek? -kérdi Zero, miközben a Bloody Rose a kezében van.
-Nem tetszik a viselkedésed... Kiryu Zero -mondja Aido
-Ahogy szólni mersz.. Kaname úrhoz -mondja Ruka
-Tenyleg ezt akarjuk? -kérdi Rima
-Ichijo ellene volt -mondja Shiki
-Igazuk van. Hanabusa, Ruka.. Ha Kaname mester rájön. Nem lesz benne köszönet. Kiryu.. Talán neked is elkéne-Akatsuki nem tudja befejezni amit mondani szeretne mert Zero földre visszi.
-Kelemetlen -mondja egyszere Shiki és Rima.
-Csöndet -mondja Akatsuki
Zero elmosolyodik.
-Ez vicces lesz - mondja Zero
-Eleg legyen -lépek ki a fa takarásából miközben leveszem a szemüvegemet, és komoly arcot varázsolok fejemre.
-Ki vagy te? -kérdi Rima
-Valaki, akinek egy szavába kerülne, és súlyos büntetést kaptok. Hogy képzelitek ezt? Ily neveletlenek vagytok, vámpír nemesekhez képest? És te Zero. Tudod, hogy szabály ellenes még is ezt teszed -mondom hogy közelebb megyek, persze annyi kedvem van ehhez mint Yukit nézni.
-Ne üsd bele a dolgunkba te ember -mondja Aido
-Bárcsak ember lennék. De így, hogy nem vagyok az igazán beleszólhatok. Kaname felel értetek, szerintetek, hogy fogja érezni magát ha miattatok kell az igazgató szidását hallania? Megakarjátok védeni a becsületét, de közben abba nem gondoltok bele, hogy ez tilos. Folytasátok csak nyugodtan, de akkor én leszek aki megnevel titeket -villantom meg vörösen a szemem. Erre 2 perc néma csend lesz, de hirtelen eggyel többen leszünk.
-Hagyjátok abba -jelenik meg Yuki.
Kuncogok egy kicsit erre, mert tudom, hogy Kaname is itt lesz akkor hamarosan, mondhatom remek műsor lesz.
-Tilos balhézni. Talán nem olvastátok el a háziredet? Vonuljatok vissza. Vagy felügyelőként előbb velem kell majd elbánotok -mondja Yuki
-Erről ennyit -szólal meg Akatsuki
Én eddig bírtam, rögtön halkan elnevetem magam.
-Édes drága Yuki. Értem, hogy felügyelő vagy, de tudod. Ha igazán bántani szeretnék Kiryut akkor te se állíthatod meg őket -kuncogok.
-Hinataro? -pislog Yuki
-E-ez nem jó. Te nem tudhatnál erről -motyog idegesen Yuki. Esküszöm élvezem ezt az ijedt arcot.
-Oly tudtalan vagy még -mosolyogok
Ekkor hirtelen Kaname jelenik meg.
-Mit kerestek itt? Nem a terembe kéne lennetek? -kérdi Kaname a megszokott kissé parancsoló hangnemben.
-Máris megyünk Kaname úrfi -mondja Ruka
-Végre hogy ide értél Kaname. Pont lemaradtál a műsorról -fordulok felé a régi mosolyomal, ami most lehet hogy mű, de szerintem csak így ismerne meg. És most jól jönne ha ezen agyaljon majd, jó kis móka lesz.
-Hinataro? -kérdi kissé suttogva Kaname, de szemében nem látok meglepődést csillanni, vagy csak egyszerűen nem tudom kivenni, annyi érzelem között.
-Nem, a Mikulás vagyok. Örvendek -kuncogok
-Ki más lennék? Jó igaz kissé változtam, de nem gondolom úgy, hogy más lennék. De, most elköszönök. Ja és.. Kaname. Tanítsd meg az éjjeliseknek a háziredet, mielőtt én tenném meg. Nincs kedvem ugrálni, és rendet tenni utánuk -kuncogva elléppek mellette miközben suttogva megszólalok a füle mellett.
-Jó éjt bátyám - kuncogok és eltünök az éjszakában

Legközelebb is szép álmokat festek neked