Feljövő nap sugarai körbe öleli a szobát, a hajnali szellő táncoltatja a függönyt.
Lassan nyitogagom ki szemeim, majd azt veszem észre be vagyok takarózva az ágyamban.
Lassan suhan át az agyamon az a gondolat, hogy talán csak álmodtam a tegnap estét Kanaméval.
Szomorú sóhaj szökik ki ajkaim közül, majd az ágy szélén ülve állnék föl, mikor is észre vettem hogy nem abba a ruhába vagyok, amiben tegnap elaludtam.
Hanem a pizsamámban vagyok.
Betudtam annak, hogy melegem lehetett este, és félkómásan átöltöztem, csak nem emlékszem.
Viszont azt már semmire se foghatom, hogy az asztalomon van egy vörös selyem kendő, a székemen egy fekete ing, fekete nadrág, és hozzá fekete cipő.
Lassan a kendőhöz nyúlok, és kezem be veszem, majd ekkor egy levél esett ki belőle.
Egy kis elegáns levél, rajta vörös viasz pecsét.
Lassan bontom fel, majd kezembe veszem a papírt.

"Angyalom,
Szeretném ha ma ezt vennéd fel.
A katanád, meg kunai-aid is ott vannak a széken.
Azokat is hoz magaddal
-Kaname"

Észre se veszem, hogy ajkaimra halvány mosoly szökik a sorok olvasás közben.
Egyszerű és lényegre törő üzenet.
Leteszem a levelet, majd megvizsgálom a ruha szettet.
Mindegyik pont a méretem, és a fazonúk is tetszik.
Szépen lassan át is öltözök abba a ruhába, majd oldalamra rögzítem a katanát, és a lábamra erősítem a combtokot (mint a Narutoban a kunai tartó. Csak annak nem találtam meg a nevét xd)
Majd a biztonság kedvéért még él rakok egy tantót is.
Ezek után felveszem a cipőmet, nyakam köré tekertem a kendőt, majd kilépek az ajtómon, és szép lassan a Napszálló ajtaján is.
A hajnali hűvös szél arcomba csap, mosolyogva veszek mély levegőt, és fújom ki.
Majd ezek után elindulok valamerre, mikor is a Holdszállónál lyukadok ki.
Hirtelen női sikoly üti meg fülem, így szépen ráérősen arra kezdek sétálni.
Mikor oda érek, csak egy fa dől ki hirtelen előttem.
-Köszönöm szépen, hogy vigyázzatok a tanulóimra -hallom meg az igazgató hangját, majd ahogy a por teljesen eltünik, már ő magát is látom.
-Ugyan -mondja Ruka.
-Az igazi harc úgyis csak naonyugtakor kezdődik. A neheze még bőven hátra van -hallom meg Akatsuki hangját is.
Seiren hirtelen mellettem terem, majd int hogy inkább menjek el.
Még is teszem, hisz nincs itt rám szükség, ráadásul nincs is kedvem ott álldogálni.
Így sétálgatok tovább, mikor is a főházhoz jutok. Ahol éppen Yorit akarják kiszipojázni. (szava járásom, békében hagyni vele :P)
Sóhajtva fogok kezem közé egy kunait, majd hajítom el.
A vámpír tarkóját találja el, mire a vámpír egy pillanatra ledermed, és porrá válik.
Ráérősen oda sétálok és felveszem a kunait.
-Yori! Nem esett bajod? -hallom meg Yuki hangját.
-Yuki -mondja szinte sírva Yori.
Ezek után a figyelmemet a másik kettőre terelem, Yuki persze hősködni akar... Megint.
-Hátrébb!! -áll közvetlen Yori elé.
-Csak nem. A tisztavérű hercegnő? -szólal meg a csaj vámpír. Úgytünik ő egy tudatánál lévő mesterséges E-szintű.
-Tehát ó lenne az. Urunk hercegnője -szólal meg a másik is. Vagy nem is mesterséges? Csak friss?
Elgondolkodtató.
-Aki bántani akarja Yorit. Annak elöször velem kell számolnia! -kiáltja Yuki, majd nyúlna a fegyveréhez, mikor is eltaszítja magától.
Mulatságos.
Figyelmemet újra a támadó vámpírokra vezetem, és egyszerűen harcba állok az egyikkel.
Talán pár pillanatig játszadozunk egymással, majd egyszerűen eggyé teszem őt a földel.
Másikat Aido fagyasztja meg, és töri szilánkosra.
-Ti ki mertek álni ellenem? -egoista.
Sóhajtva megyek el, megszoktam hogy nem vesznek észre.
Már mennék is el, mikor Kaname jelenik meg, és egy pillantásából tudom, hogy maradnom kell.
-Yuki. Mégis mit keresel itt kint?!
-Valami készülőben van itt az akadémián, igaz? Csakhogy tudd, nekem is -Kaname mit csinál? Oda sétál és 10 centi választja el őket.
Most melyik oldalon játszol, Kaname?
Kit hülyítesz, és kit szeretsz?
Viszont erre nekem nincs energám.
-Akkor ha nincs rám tovább szükség. Távoznék, Yuki úrnő, Kaname úrfi -mondom monoton hangon, habár Kaname mintha kicsit megfeszülne, de akkor is.
Nem izgat most semmilyen cselekedete, nyugodtan távozok.
Kaname meg csak folytatja a beszélgetést.

Én békésen fekszek az iskola tetején, miközben egy kunait forgatok kezembe.
-Lenni, vagy nem lenni, ez itt a kérdés? -mondom magam elé halkan.
Majd hirtelen felülök és teljes erőből eldobom az előttem lévő fa törzsébe a kunait.
A kunai repül, majd nagy erő miatt úgy bele áll, mint a betonba a tartó cső.
-Mit tett ellened az a fa, Hina? -hallom meg mögöttem drága Kaname hangját.
-Semmit. Viszont te, nem tudnál egy pillanatra békén hagyni? Csakhogy tisztázzák magamban, mit is érzek? És azt, hogy örökre békén hagyjalak, vagy játszma a játékod? -próbáltam a hangomat magabiztosnak hatni, mintha nem lenne semmi baj.
De több helyen is meg remegett a hangom mondandóm közben.
-Miről beszélsz Hina? Hát nem egyenesek a szavaim? -lép teljesen mögém Kaname.
-A te szavaid?! Egyik pillanban rám figyelsz, és óvsz mindentől, úgy bánsz velem mintha én lennék a legdrágább kincsed. Másikban meg csak rám nézel a szemed sarkából, és Yukival csinálod ugyan ezt! Ez neked egyenes beszéd és tettek?! Ollyan színes vagy hogy egy színskála is megirigyelne Kaname! -az elején mgé csak épphogy felemelem a hangom.
De az utolsó mondatot már kiáltom.
Kezeim remegnek a visszafolytott érzelkemtől.
-Miért kell játszadoznod velem? Csak hagyj békén -a haragom elszállt, és könnyeim lassan útat törtek maguknak.
Nem bírom ezeket a dolgokat, nem szoktam én ennyit sírni.
Kanama már mellém gugolt, és ölelne át, de én hirtelen elhúzódok, és felállok.
Megtörlöm szemeim, majd egy fáradt mosolyra húzom ajkaim, és Kanaméra nézek.
-Mindegy is. Akkor én engedelmével távoznék Kaname úrfi -biccentek, majd gátat fordítok és elindulok.
-Buta gyermek -hallom meg Kaname hangját majd csak egy rántás érzek, és hogy karok fonódnak körém.
-Azért a lejárót használd, és ne ugorj le a tetőröl -hallom Kaname halk hangját fülem mellett.
Meleg leheletétől megborzongok.
-Ugorni... Tetőröl? -Mintha transzból ébredtem volna, úgy veszem észre hogy húsz centi választ el a tető szélétől.
-Észre se vetted, hát így megbántottalak? -érzem hogy Kaname szorosabban von magához.
Szólni nem tudok, mintha ajkaim és torkom hirtelen kiszáradt volna.
-Sajnálom ha tetteim összezavartak. Csak, attól még ő a húgom. Nem hagyhatom hogy ily hülyeséget csináljon. De tudom, rád is kellett volna figyelnem. Viszont köszönöm. Megmentetted az iskola egyik tanulóját. Büszke vagyok rád -ezt mind halkan mondja fülembe.
Egyszerűen nem tudok mozdulni, nem tudok szólni.
Mintha csak egyhelyben lévő bábu lennék.
-És tudod. Nem Yuki az akit mindennél jobban szeretek. Ő csak a húgom. Te vagy az én legdrágább kincsem Hina. Csak saját magamat akartam egy időbe becsapni. De sose sikerült. Mindig eszembe jutottál. Mindig hozzád húz mott a szívem. Mindig is téged szerettelek. Minden percben, pillanatban csak is téged szeretlek angyalom. Csak repülni ne akarj megtanulni -kuncogja Kaname.
Szemeim újra könnyekkel lesz teli.
Viszont most nem a bánat miatt, hanem a remény miatt.
Óvatosan fordulok meg Kaname ölelő karjaiba, és nézek szemébe.
-Komolyan mondod, Kaname? Nem játszadozol velem, mint egy rongybabával? -hangom megremeg, és reménykedve nézek Kanaméra.
Ő csak mosolyra húzza ajkait, és lecsókolja könnyeim.
-Nem is lehetnék ennél komolyabb -szinte a mondatott se tudja befejezni, olyan hamar ölelem át, és törik elő újra belőlem a zokogás.
Lassan simogatja hajamat, és suttog kedves szavakat fülembe hogy megnyugodjak.
Lassan enged el, majd fogja kezébe arcomat, és törli le könnyeim.
-Sajnos mennem kell angyalom -néz Kaname a szemembe, én meg az ővébe.
-Megértem. Háború előszele járkál körbe mindenhol -engedem el őt.
Ő csak egy csókot nyom homlokomra, és távozik is.
Pár percig nézek magam elé még, majd elhagyom a tetőt, és újra járkálok az iskola területén.
Mikor is hirtelen térdre esek és a szívemhez kapok.
Vérszag kúszik orromba, fejem zúg, szívembe fájdalom nyílal.
Úgytünik hamarabb látnom kell őt, mint hittem.

Legközelebb is szép álmokat festek neked....

_______________________________________

Most nem fontos kérdéssel fordulok felétek.
Hanem meg szeretném köszönni az 1k olvasotságoz ^^

Köszönöm minden kitartó olvasónak, é újnak.
Talán jövőhét feléig végzek is ezzel a történettel.
Utána meg jön majd valamikor egy másik ilyesmi ^^