Már két hónapja hogy a Cross Akadémián tanulok és holnap Valentin nap. Hogy miért csak két hónapja? Mondjuk úgy, hogy egy „véletlen baleset" során kiestem a másosik emeletröl. Meg mondom annyira emlékszem hogy hirtelen zuhanok, majd mindenembe fájdalom nyílalt. Nem volt kellemes mondhatom, most épp a szökőkútat bámulom és figyelem a mögötte lemenő napot. Olyan szép a naplemente, és ahogy a napot felváltja a Hold meg a csillagok. Nem baj hogy reggelis vagyok de azért hiányzik az esti mászkálás, vagy csak nézni a csillagokat.

-HÉ! Mit keresel te itt ilyenkor? Irány a Nap szálló -Yuki hangja szakít ki az elmém világából.
Rá emelem smaragd szememet, mikben most mintha könny csillogna s remélem nem vesszi észre. Mondhatom nem vagyok egy szerencsés „ember"
-J-jól vagy? -idegeskedik Yuki
Én csak lehunyom a szemem és halványan elmosolyodok
-Persze -szólalok meg kissé rekedt hangomon, olyan rég beszéltem már, utoljára talán három hónapja az apámmal.
Yuki kissé aggódva figyeli miközben össze szedem a cuccom és elindulok a Nap szálló felé.
-Hamarosan nyit a kapu. Nem lenne jobb indulnod Yuki-san? -fordulok hirtelen hátra majd rá mosolygok halványan.
-Mi?..... TENYLEG! Köszönöm hogy szóltál. További jó estét -szalad el hirtelen.
Én csak enyhén undorodva nézek utána egy másodpercig, de mivel tudom hogy Zero is végig nézte ezt a jelenetett így rögtön kedvedvesen nézek fel az égre.
-Jó munkát Zero-san -oldalra nézve rá mosolygok majd elindulok a szobámba.

Ahogy belépek a szobába lerakom a cuccom a földre. becsukom az ajtott, és nekidőlve lecsúszok a földre miközben csak féloldalasan elmosolyodom.
-Yuki... Cross Yuki. Ki mit sem tud múltjáról. Jó újra látni... Látom most már érdekel mivan velem -suttogom a semmibe, majd átvéve a pizsamámat az ágyra fekszek, majd elkezdek gondolkodni a múlton még elnem nyél az álmok világa.

Legközelebb is szép álmokat festek neked