Hey

Úgy döntöttem most kirakom a részt, viszont a következő már csak jövőhéten jön.

Ne felejtsetek kommentelni.

All the love .xx

•••••

- Te jó ég — hagyja el számat a csodálkozás, miközben belépünk a könyvesbolt bejáratán. Rengetegen vannak már most, de ők még csak a könyvet veszik meg. Amatőrök - gondolom magamban, miközben megragadom Troye karját. — Még nincsenek sokan a sorban, gyere!

- Nyugi Hazz, ha nem sietünk, akkor is sorra jutunk — próbál nyugtatni, de a szívem mindennek ellenére sebesen vágtázik a mellkasomban, és nem szándékozik lelassulni. Hogy is történne ez, amikor perceken belül találkozom életem szerelmével? Erre várok három éve, minden egyes nap.

Meglátom az asztalt, ahogy belépünk egy újabb ajtón. Rajtunk kívül csupán hét-nyolc ember várakozik, már kialakítva a sort. Hihetetlen, hogy mások nem rendelték meg a könyvet előbb. Igaz, nekem is tegnap érkezett meg, de így legalább nem kell értékes perceket elpazarolnom a sorban állással, hanem rögtön Louishoz mehetek majd.

- Troye? — fordulok haverom felé, enyhén remegve - bár ezt már megszoktam. Kérdőn néz rám, mire halkan sóhajtok egyet. — El fogom baltázni.

- Mi? Ugyan miért? — kérdezi rögtön. - Ezen nincs mit elrontani Harry. Odamész, átadod az ajándékod, aláíratod a könyvet, és megyünk — sorolja unottan. Nem csodálom, az ő helyében már rég elmenekültem volna, képzelem milyen idegesítő lehetek.

- Nem akarom neki odaadni — szorítom meg a bal kezemben lévő kis csomagot. — Nyilván egy felesleges hülyeségnek gondolja majd...

- Nem! Odaadod neki, nincs mit veszítened. Egészen biztos, hogy értékelni fogja — mosolyog rám szélesen Troye, ami átragad rám.

Ebben a pillanatban megcsörren a telefonom a hátsó zsebemben, én pedig azonnal megnézem az üzenetet.

Este nem leszek otthon, Gemma pedig a barátjánál maradt, szóval egyedül leszel.
Jó szórakozást kicsim, aztán ésszel Louis körül;)

Ki más lenne, mint anya... Lassan visszacsúsztatom a zsebembe a telóm, de előtte még lecsekkolom az időt. Még néhány perc, és ténylegesen találkozom Vele. Érzem, ahogy a szívverésem újra felgyorsul, tenyerem pedig izzadni kezd, amitől idegesen szorongatom még mindig a pici zacskót a kezemben.

A tömeg mögöttünk elkezd gyűlni, én pedig kezdek kétségbeesni, hogy sosem jön már el a pillanat. De ekkor meglátom, hogy az asztaltól jobbra lévő, fehérkeretes ajtó nyílik, rajta egy biztonsági őr lép be, mögötte pedig...

Louis Tomlinson.