- Nem hiszem el, hogy rávettél erre, Harry - sóhajt Louis, amikor a laptopján elindítom a filmet.

- Miért Lou, a Titanic egy örök legjobb film lesz - vigyorgok rá, miközben elhelyezkedek mellette a kanapén, és lábaimat alám húzva terítem magamra a vékony takarót

- Neked biztosan - forgat szemet édesen, karjait pedig körém fonja.

- Shh, figyelj oda a filmre - kuncogok halkan, karját gyengéden megcsapva, mire fejét végre a laptop felé fordítja.

Figyelme nem marad ott sokáig, csupán 15 perc múlva nedves kis puszikat érzek a nyakam jobb oldalán, amitől azonnal libabőrös leszek.

- Lou - húzom beljebb a nyakam, de ő felmordulva közelebb húzódik, és állvonalamat kezdi apró csókokkal halmozni.

Valahogy érzem, hogy miért csinálja ezt. A múltkor nemet mondtam neki, szóval talán csak próbálkozni akar mégegyszer.

- Én, um - szavaimat alig tudom kipréselni a számon, mivel közben ajkai továbbra is a nyakamat ostromolják. - Lewis - fogom fejét két tenyerem közé, mire ijedt arccal néz rám.

- Mi a baj édes? Nem akarod ezt? - suttogja, miközben néhányat pislog. Elgondolkozva kezdem el nagyujjammal simogatni a borostát az arcán.

- De... - válaszolok ugyanolyan halkan, mint ő. Válaszát már meg sem várom, azonnal rátapadok az ajkaira, amit ugyanolyan hevességgel viszonoz.

- Baby... van időnk, ne siesd el - mondja nevetve, majd az orromra nyom egy puszit.

- Oké - pirulok el rögtön. Louis ismét elkezd csókolgatni, közben pedig a pólóm aljával játszadozik, és lassan elkezdi felhúzni a mellkasomig. Hogy kicsit segítsek neki, felemelem a karjaim, így könnyen le tudja húzni rólam. Visszaengedem magam a kanapéra, Lou viszont a combjaim alá nyúlva könnyedén a csípőjére emel, és elkezd vinni valamerre.

- Hova viszel? - kérdezem a nyakába csimpaszkodva.

- A hálószobába - válaszolja nevetve, majd miután egy ajtón belép, hirtelen ledob az ágyra, ő pedig lassan lehúzza magáról is a pólót, és visszafekszik rám. - Biztos vagy benne? - néz mélyen a szemembe, én pedig magabiztosan bólintok, bár legbelül természetesen félek a fájdalomtól és az elkövetkezendő reggeltől.

- Akkor csak dőlj hátra és lazíts - villant felém egy harminckét fogas mosolyt, mire elnevetem magam, karjaimat a nyakába akasztom, és lehúzom magamhoz egy hosszas csókra.

•••••
ajkjksajjsnsk

oké, oké, tudom rég jelentkeztem már megint, de egyszerűen nem tudtam megírni ezt a részt

sajnalom hogy itt fejeztem be, de aki olvasta a hotel roomot az tudja, nagyon nehezen veszem rá magam, hogy ilyen részeket írjak
( de akinek nem esett volna le valamiért: igen csinálták vegülXDDDD)
najó még így is furán érzem magam hogy csak ennyit írtam le, de úgy érzem ez nekem már nem megy

mindenesetre a folytatás megvan a fejemben, szóval sietek a következő résszel mostmár

köszönöm az eddigi kommenteket & voteokat, most se felejtsetek el visszajelezni🖤

love you x