Hey

Itt is van a következő rész, ahogy ígértem. Nemsokára beindulnak az események:)

Ne felejtsetek komizni♡

All the love .xx

•••••

A következő hetek csigalassússággal teltek. Csak ültem a szobámban miután hazaértem a suliból, néztem a faliórát, frissítgettem Louis profilját, hátha megtudok valami újat. Twitteren zaklattam, és bár tudtam, hogy nem fog válaszolni, azért írtam neki folyamatosan. Bár lehet jobb is, ha nem látja miket írtam, mivel egy kissé elragadtattam magam az üzenetekkel.

Egyszerűen képtelen vagyok másra koncentrálni, erre gondolok egész álló nap. Ez a tanulmányomra is kihatott, mivel eléggé leromlottak a jegyeim, ami miatt anya azzal fenyegetett, hogy nem enged el Louishoz. Nem hallgattam rá, csak átmentem Troye-hoz, és ott maradtam pár napot, amíg le nem nyugodtunk mindketten - vagyis anya és én.

A dedikálásról annyit tudok, hogy délelőtt 11-kor fog kezdődni és délután egyig tart. Remélem, hogy Louis nem csak pár órát fog Londonban maradni, bár általában le szokott lépni rögtön a dedikálások után.

A 'nagy nap' előtti egy hétben már tényleg nem tudtam semmire sem figyelni, így Hailey, Luke és Connor közölték, hogy nem fognak eljönni velem. Egyedül Troye bírta már a napi fangörcsöléseim, és a kiakadásaim amiatt, hogy vajon Louis mit fog mondani, mit fog csinálni, egyáltalán én meg tudok-e majd szólalni.

Egyre csak telnek a napok, amíg azon kapom magam, hogy háromtól számolok vissza. Mindent előre elterveztem már, pedig tudom hogy azt nem szabad, mert akkor úgysem fog úgy történni, ahogy én akarom, de nem tudok ezzel foglalkozni. Végül elérkezünk május harmadikához, vagyis péntekhez. Holnap. Holnap lesz életem legeslegjobb napja.

Emiatt természetesen sikerül csak három órát aludnom, ami tizenkettőtől három óráig tart. És azóta fent vagyok. Ide-oda forgolódok a szobámban, keresem Louis ajándékát, mivel elfelejtem hova raktam, előkészítem a ruhámat, leszöszölöm a pólómat, megnézem, hogy elraktam-e már a könyvet, na meg a legfontosabb; benne van-e a kedvenc parfümöm a táskámban.

Meghallom Troye-t nyöszörögni, mire azonnal odaugrok az ágyam mellé, ahol ő fekszik.

- Troye — rázom meg a vállát, miközben az órára nézek: már reggel hét van, és egy óra mire odaérünk. Na meg, ha elöl akarunk állni a sorban, hamarabb is kellene odaérnünk.

- Mmh — nyöszörög és átfordul a másik oldalára, de ezt nem nézem tétlenül. Lerángatom róla a takarót, mire azonnal felül, és mérgesen néz rám.

- Haver, mi van veled? Pörögsz, mint egy nikkelbolha — dörzsöli a szemét, miközben ásítva feláll a puha ágyról. Gyorsan visszadobom a takarót az ágyra, mintegy beágyazásképp, és azonnal álmos barátom felé fordulok.

- Ha nem tudnád, negyedike van, szombat, és május. Ami tudod mit jelent? — húzom fel a szemöldököm kihívóan. Ilyenkor extraideges tudok lenni, ami a viselkedésemre rosszul hat ki.

- Persze, ma találkozol "életed szerelmével" — rajzol idézőjeleket a levegőbe, mire szemeimet lesütöm.

- Aha, bárcsak tényleg idézőjelben lenne életem szerelme — frusztráltan babrálok az asztalon, berakom az ajándékszatyorba az előkészített dolgokat Louisnak, majd lebattyogok velük az előszobába, ott pedig leteszem őket a cipősszekrényre. A szobámba visszaérve látom, hogy Troye már fel van öltözve, így példáját követve teszem én is ugyanezt.

Pontban nyolckor már a buszmegálló felé sétálunk, ahonnan már egyenesen vezet az út London második legnagyobb könyvtárához. El sem hiszem, hogy órák kérdése, és láthatom Louist. Olyan hihetetlen ez, szinte felfoghatatlan, és tényleg megtörténik.

De vajon tényleg olyan csodás élmény lesz, mint ahogy elvárom?