SZIASSSSSSZTOK

Jeez, rengeteg kimaradás volt, pont egy hónapja nem volt rész, amiért nagyon nagyon bocsánatot kérek mindenkitől, egyszerűen nem igazán volt időm/kedvem/ihletem írni, szóval nem erőltettem:/

Kissé rövid rész lett ismét, de remélem tetszeni fog nektek, ne felejtsetek el kommentelni:)

kérdés: valakinek sikerült jegyet vennie Harry bármelyik koncertjére? én a legjobb barátnőmmel megyek a kölnire, és egyszerűen:') el sem tudom hinni, fel se tudom fogni, hogy ez megtörténik velem
akinek nem sikerült, az se csüggedjen, amennyire aktív Harry mostanában, biztosan lesz a közeljövőben rengeteg koncertje, amire remélhetőleg már több hely lesz🤗💚

•••••

- Így? – kérdezem kifulladva Louistól, miközben próbálok cselezni a focilabdával. Két órája vagyunk a stadionban, nekem mégsem sikerült semmilyen cselt vagy rúgást elsajátítani. Talán nem való ez nekem - gondolkodtam magamban.

- Igen, már kezdesz belejönni – mosolyog rám, miközben beáll a kapuba. – Akkor még néhány kapura rúgás, aztán pihenünk – nem is értem, hogyan lehet ennyi energiája, én már rég kifulladva vonszolom magam a pályán.

- Oké – dörmögöm az orrom alatt, lábammal a labda felé célozva, ami éppencsak eltalálja a kapufát. – Szerintem ezt hanyagolom – vetem le magam a földre, tengericsillag alakzatot felvéve (szerk: tudjátok mire gondolok naXDDD), szemeimet az égre szegezve.

- Na, édes, kezdesz belejönni, nem lehet ilyen hamar feladni – sétál felém Louis, majd hanyagul leül mellém, térdeit behajlítva. – Ha én is így feladtam volna, most nem lennék ilyen jó játékos.

- De én nem akarok jól focizni, inkább maradok annál, hogy a könyveidet olvassam – nézek fel rá ártatlan szemekkel. Nagyot sóhajtva néz rám, majd elneveti magát.

- Jól van, akkor mára elég, de legközelebb nem szabadulsz ilyen hamar – mondja túlságosan is egyszerűen, nekem viszont feltűnik valami.

- Legközelebb? – kérdezem, vigyoromat visszatartva, ami igencsak nehezen megy.

- Persze – néz rám gyönyörű mosolyát kivillantva, engem pedig azonnal ellep a bizsergés-szerű érzés. Telefonját előveszi, fejével int az egyik irányba, én pedig elindulok arra.

Lassan megyek az öltöző felé haladva, azt tervezve, hogy kicsit lepihenek, ha már átöltözni nem tudok. Leülök a kis padra, majd várom Louist, aki még mindig a fűben ül, talán valakivel telefonál.

Pár perc múlva jön be hozzám, és mellém ül a padra.

- Köszönöm, hogy elhoztál ide – szólalok meg pár perc nyugtató csend után. Halványan elpirulok, amikor Lou felém mosolyog, és hirtelen ellep a libabőr.

- Fázol? – kérdezi, miközben már áll fel, hogy az egyik szekrényből egy bő pulcsit húzzon elő, majd felém nyújtsa.

- Egy kicsit – vallom be, majd gyorsan belebújok a meleget nyújtó anyagba, aminek őszintén Louis illata van. – Ez a te pulcsid? – csúszik ki a számon, miközben az ajkamat beharapva húzom kézfejemre az ujját.

- Igen – szólal meg halkan Lou, ami kissé furán hat, ahhoz képest ahogyan az előbb beszéltünk. Hirtelen nézek fel, észrevéve, hogy sokkal közelebb van hozzám, szinte már előttem guggol, eközben én még mindig a padon ülök.

- Én.. – pillantása lecsúszik az ajkamra, amikor úgy döntök, hogy nem váratom tovább.

Mind a tíz ujjamat mélyen a hajába temetem, miközben fejét magamhoz húzva, megcsókolom őt.