Sziasztook

Mostanában kezdünk egyre kevesebben lenni (legalábbis úgy vettem észre), nem tetszik már nektek a blog? Kérlek jelezzetek vissza, csak onnan tudom, hogy van értelme folytatnom, ha nektek bejön☺

All the love .xx

•••••

Fogalmam sincs mennyi ideig ölelem, már csak az tűnik fel, ahogyan lassan megnyugszom a karjaiban, ő pedig ugyanolyan szorosan tart. Lassan elhúzódok tőle, félig még mindig ölelve, és felnézek rá.

- Köszönöm - suttogom, Louis pedig csak elmosolyodik. - Szeretlek - bújok újra hozzá, és tudom, hogy túl sokszor mondom neki ezt, de úgy érzem egyszerűen muszáj tudnia mennyire fontos nekem. Karjai a derekamon szorosabban ölelnek, mire lassan kezdek szuszogni a jóleső érzéstől.

- Gyere, üljünk be a kocsiba - szakad el tőlem, majd a vállamra teszi a kezét, és úgy vezet át az úton, miközben én megállás nélkül vigyorgok. Hogy lehetek ennyire mázlista??

- Hogyhogy itt vagy egyébként? - kérdezem tőle, miközben bekötjük magunkat.
- Titkos forrásoktól megtudtam hova jársz suliba - vigyorog rám, majd félig felém fordul a székén. Értetlenül nézhetek rá, mivel elkezd magyarázkodni. - Elmentem a házatokhoz, de anyukád mondta, hogy még itt vagy.

- De honnan tudod hol lakok? - döbbenek le, mire ő csak kuncog.

- Be volt kapcsolva a helymeghatározód amikor üzengettünk - kezével lassan átnyúlt hozzám, és megsimította az arcom.

- Na és most hova megyünk? - igyekszem remegés nélkül kimondani ezt, de kinek menne, hogyha közben Louis Tomlinson simogatja az arcod?

- Mi lenne - hajol közelebb, - ha nem kérdezgetnél annyit, és én betartanám az ígéretem amit tegnap írtam - formálja a szavakat halkan, amitől az összes szőrszál vigyázzba vágja magát a karomon.

- M-mi? Melyiket? - tudom jól miről beszél, egyszerűen nem fogom fel, hogy most tényleg megcsókolni készül.

- Valami olyasmiről volt szó, hogy az ajk... - folytatná, azonban amikor már csak pár centire van az arcomtól, hirtelen mellkasára teszem a tenyerem és eltolom.

- Louis én... Még nem.. Nem tudom - dadogok össze-vissza. Mostmár biztos, hogy csak egy kis pisisnek fog tartani. Először furán néz rám, de pár pillanattal később tekintete ellágyul.

- Édes - simítja meg az arcom újra, én pedig még jobban odahajolok, - ne aggódj emiatt. Engem nem zavar, sőt, örülök ha majd első lehetek neked - kacsint rám, nekem pedig megugrik a pulzusom a kétértelmű válaszától.

(az új blogomat már felraktam, Love you dangerously néven megtaláljátok, ha érdekel titeket, olvassátok el a prológust❤)