Hey

A részről annyit mondanék, hogy kicsit semmilyen lett, de mind tudjuk hogy nemsokára beindulnak az események, úgyhogy nem kell aggódni🤗

Ne felejtsetek el kommentelni❤

All the love .xx

•••••

- Azt sem tudom, mit vegyek majd fel! – idegeskedek a plázában, miközben beleharapok a hamburgerembe. Csütörtök délután általában idejövünk öten, és szétnézünk, meg persze kétpofára eszünk.

- Szerintem valami egyszerűt – ajánlja Hailey, az egyetlen lány a csapatban. – Mit mondott, hova mentek? – természetesen már mindenkinek elmeséltem a pénteki programomat, nem tudtam magamban tartani.

- Nem mondta el, csak annyit, hogy öltözzek sportosan – eddig nem is voltam elfoglalva ezzel, csak azon kattogott az agyam, hogy egyáltalán elhívott, és tulajdonképpen még mindig nem fogtam fel, pedig holnap lesz. Jézusom.

- Akkor szimplán vegyél fel egy fekete gatyát adidas pulcsival. Lewis úgyis imádja az adidas cuccokat, lehet passzoló cuccotok lesz – kacsint rám Luke, miközben Connor majdnem elkiáltja magát.

- Bocs, srácok, de asszem randim van – vigyorog folyamatosan, miközben feláll az asztaltól, sorban lepacsizva mindenkivel, Hailey-t pedig megölelve.

- Na és kivel? – kérdezem izgatottan, mivel már három hete próbál becserkészni valakit, csak mindig elfelejtem a nevét.

- Emily – mosolyog büszkén, mire Troye válloncsapja.

- Jó szórakozást haver. Majd védekezzetek! – Connor közben elindul, így válaszként már csak egy felmutatott középsőujjat kaptunk, aminek hatására mindenki elneveti magát.

Másnap órák után a suli előtt állok Troye-ra várva, és épp azon gondolkozom, mennyire izgatott vagyok, amikor hirtelen hátraránt valaki, amitől majdnem kimegy a bokám.

- Dylan – suttogom idegesen, amikor meglátom az előttem álló személyt. Hirtelen a falnak tol, pulcsimat erősen szorítva a kezében.

- Styles... Mondtam, hogy légy óvatos. Kire vársz, ha? A hercegedre fehér lovon? – keze egyre feljebb csúszik,  amíg meg ragadja a pulcsim nyakát, így szorítva a falnak. – kurvára nem lesz soha senkid, ilyen kis buzik, mint te egyedül halnak meg – vigyorog elégedetten, mire én csak mérgesen szuszogok, alig tudok mozogni.

- Engedj el – ragadom meg a csuklóját, de hiába, sokkal erősebb nálam. – Miért nem tudsz békén hagyni? – kérdezem a sírás határán állva. Az autók hangja majdnem elnyomja az enyémet, senki nem hallja, mi történik épp, a többi diák órán van, én pedig csodálkozom, hogy hol van Troye.

- Azt hiszed ilyen könnyen megúszod ezt az egészet? – már emelné fel az öklét, én pedig behúzom a nyakam, tudom, hogy ismét meg fog ütni.

- Hé! – hallok meg egy ijesztően ismerős hangot, mire Dylan keze azonnal elenged, ökle pedig lecsúszik az oldala mellé. – Mi a franc folyik itt? – apró léptekkel közeledik, én pedig már tudom, hogy Louis az. Lassan, megnyugodva kifújom a levegőt, amikor látom Dylant elfutni. Ennyi kell neki a megfélemlítéshez?

- Louis? – kérdezem halkan, nem merek hozzá odamenni. Tudom, most látom másodszor, mégis hihetetlen érzés. Aranyosan elmosolyodik, majd közelebb lépked. Gondolkodás nélkül futok oda hozzá, és a karjaiba temetem magam.

Nem érdekel hogyan, és miért van itt, a fontos, hogy mostmár biztonságban érzem magam így, hogy már velem van.

(( nem tudom mennyire számítottatok rá, de már megvan az új blogom ötlete, szóval az a kérdésem, hogy érdekelne-e titeket
röviden: Harry egyfajta bűnöző lenne - aka darkharry -, de természetesen titkolja egy ideig. Louis az ártatlan áldozat, aki igyekszik nem beleszeretni Harrybe, de persze nem jár sikerrel.

kérlek írjátok le, hogy ha érdekel, mert csak akkor érdemes tovább írnom és kiraknom ))