Heyy

Tudom, régen volt rész, ez sem hú de hosszú, nem tudom mi van velem mostanában, ne haragudjatok:(

(oh remélem mindenki hallotta Harry dalát, egyszerűen elképesztően csodálatos, muszáj meghallgatni!! büszke vagyok az én kis csodámra)

All the love .xx

•••••

- L-louis... – dadogom. Túlságosan meglep a hívása ahhoz, hogy egy értelmes szót kinyögjek, inkább csak csendben maradok.

- Harry – nevem lágyan hangzik a szájából, ismerősen cseng, amitől libabőrös lesz az egész karom, és kissé meg is remegek. – Hogy tetszett a találkozó? – komolyan. Ezt kérdezi, pont tőlem?

- Nagyon-nagyon jó volt, köszönöm még egyszer –  mosolyodok el halványan. Hirtelen felvillan lelki szemeim előtt valami. – Ugye nem olvastad el a twitter üzeneteim?

- Nem, de ha szeretnéd, akkor akár most elolvashato...

- Ne! – már csak az kéne, hogy lássa, amiket irogattam neki. – Egyébként, hogy hogy felhívtál? – próbálom elterelni a témát, szerencsére sikerrel.

- Gondoltam megkérdezem, lenne-e kedved jövőhéten a Starbucksban meginni valamit? – hangja teljesen nyugodt, az én belsőm viszont lángol és sikítozik - legalábbis így érzem.

- M-mint egy... uhm. Randi? – kérdezem félénken, nem vagyok biztos benne, hogy ugyanarra gondolunk-e, ám a válasza megerősíti a hitemet.

- Mint egy randi – szinte látom lelki szemeim előtt, ahogy bólint hozzá, majd tomlinsonosan elvigyorodik. – Persze csak ha ráérsz és van kedved, nem szeretnék semmit sem...

- De! – vágom rá kissé hevesen, de őszintén; a helyemben ki ne tenné ezt? Hallom Louis apró nevetését a vonal másik oldaláról, én pedig nem tudom magam türtőztetni a további mondanivalómtól. – Nagyon szeretlek és köszönöm, hogy meghívtál Lou, ez annyira jól esik, én...

- Lou? – nevet édesen, mire belémszorul a levegő. – Ez aranyos. Akkor péntek délután eljövök érted négykor, megadod a címed? – a szavak könnyedén hagyják el a száját, én viszont nehezen szedem össze magam. Dadogva lediktálom neki a címet, ő pedig megköszöni. – Öltözz sportosan, majd utána elviszlek valahova.

Fogadni mernék, hogy ha előttem állna, most rám is kacsintott volna. Elpirulva hebegek el egy okét, majd elköszönök tőle.

- Péntek délután találkozunk, Hazz.

- Hazz? – kérdezem szélesen elvigyorodva. Senki sem becézgetett eddig, a barátaim utálják a beceneveket, anyukám pedig 'Kincsem'-nek hív, ami nem igazán vehető annak.

- Ha már te becézel, akkor én is, édes.

(((egy kis kérdés: a kövi rész legyen a randi? jobban szeretek izgi részeket írni, de ha szeretnétek, húzom az időt. ha esetleg randi lesz, hosszabb részt írok)))