Heyy

Sajnálom a kis kimaradást, igyekeztem ahogy tudtam, de sehogy sem akart összejönni ez a rész:-(
Kicsit rövid lett és semmilyen, de azért remélem tetszik nektek, attól függetlenül, hogy én egyáltalán nem vagyok vele megelégedve

Ne felejtsetek el komizni & vote-olni❤

All the love .xx

•••••

Este, az ágyamban fekve, könnyes arccal, a hátteremet nézegetve jöttem rá arra, hogy tényleg megtörtént a mai nap. Hogy találkoztam életem szerelmével, a példaképemmel, hogy megöleltem - háromszor is -, megmutathattam neki a tetkót, amit hónapok óta tervezgettem.

Anya természetesen rögtön megállított az ajtóban, ahogy hazaértem, de gondoltam kicsit pihentetem az agyam, úgyhogy rögtön a szobámba jöttem.

A twitteremre fellépve gondolkozom épp azon, hogy kirakjam-e a közös képemet Louis-val, vagy inkább ne, de végül úgy döntök, miért is ne?

A képhez nem tervezek kisregényt írni, csak betaggelem Lout, majd annyit szúrok még oda; Köszönök mindent.

A like-ok és retweetek azonnal jönnek a képre, szinte tíz értesítésem van másodpercenként, tele van a kép mindenféle nyálas, örvendező kommenttel. Már épp kilépnék, amikor jön egy másfajta értesítésem. Szívem majd' kiugrik a helyéről, és tudom, nem kéne emiatt ennyire örülnöm, hiszen pont ma találkoztunk, de én mégis megállás nélkül vigyorgok.

'Louis Tomlinson követ téged.'

Azonnal fangörcsölni kezdek a rajongóimnak tweeteken keresztül, akik csak velem együtt örülnek, bár vannak olyanok is, akik elküldenek szebb és melegebb tájékra. Rengetegen üzengetnek, hogy mégis mit csináltam a követésért, én pedig már bánom, hogy bárkitől engedélyeztem a direct message-t.

Ekkor jut hirtelen eszembe, hogy Louisnak rengeteget üzentem régebben, vagyis körülbelül fél éve, amióta megkaptam a DM-et vele. Gyorsan belépek átolvasni, nehogy valamelyik nagyon gáz legyen, de elkések vele, mert pont ebben a másodpercben jön tőle egy üzenet.

Louis_Tomlinson: aranyos, hogy megköszönted twitteren, de ezt akár telefonon is megtehetnéd, nemde?

Ujjaim a billenytűzet fölött köröznek, nem tudom, mit válaszolhatnék erre, egyszerre ráz a hideg, izzadok le, majd pirulok el, a régi üzenetekre visszaemlékezve. Ez ciki... Már éppen azon gondolkozom, hogy nem is válaszolok semmit, és a telefonom csörgése végképp eltántorít az ötlettől. Oda sem nézve veszem fel a készüléket, csak le akarom koptatni, akárki is hív, aztán végül mégis válaszolni Louisnak. De a tervem rögtön megváltozik, amint hallom az imádott hangot a vonalból.

- Helló újra, édes.