Narancssárgás, vöröses sminkemen húzok egy vékonyabb tust, hogy látszódjon a szemem is, ne csak a színek.
- Ha megkérhetlek – bújtam bele a ruhámba – akkor begombolod? – álltam Laura elé. A ruhák hátulját apró gombokkal lehetett becsatolni. – Basszus Lau – fordítom el a fejem – ehhez magassarkú kell – mondom.
- Jézusom, kell harisnya, meg fogunk fagyni – időben észrevettük a dolgot, hiszen tíz perc és bármikor itt lehetnek a fiúk.
- Felszaladok és keresek – ha jól tudom, és nem tévedek akkor a lábméretünk is ugyan az, hiszen még cipőket is szoktunk egymásnak adni. Kedvező, mert szeretem nagyon a magassarkúkat, így van belőle több szín és bármely magasság. A fiókból ki vettem két felbontatlan harisnyát, a szekrényem aljából pedig egy piros és egy fekete magassarkút. – Tessék – dobtam a harisnyát és a cipőt oda neki. – El megyek, felhúzom – a fürdőbe mentem, felhúztam a harisnyát, a cipőbe belebújtam és kimentem. Csengettek. Ű
- Istenem, jól nézek ki? – dobta előre a haját Laura.
- Gyönyörű vagy! – dobtam egy puszit neki és az ajtóhoz mentem.
- Szia – köszönt Patrik.
- Szia. Bence merre van? – kérdezem.
- Én vagyok – ez nagy égés, vele voltál majd' egész nap és nem tudod, hogy ki áll előtted.
- Jaj, jézusom – kapok a fejemhez – ne haragudj – nevet fel.
- Nyugi, Patrik vagyok. Bence az autóban van – mutat a mögötte lévő BMW-re. – Amúgy nagyon csinos vagy – mosolyogtam rá – az autóban megvárunk titeket – néz el mögöttem.
- Rendben, megyünk – mondom és rá csukom az ajtót.
- Anyám – Laurának már most folyik a nyála.
- Kérlek, ne legyél olyan, mint egy kutya, mert itthon maradunk – mondtam és felvettem a kabátom. A vállra kaszthatós kisebb táskába bele süllyesztettem a fontosabb dolgokat. Kimentünk. Laura megvárta, míg bezártam az ajtót. – Szállj be itt, én majd kerülök – mondtam. Megkerültem az autót és Bence mögött kinyitottam az ajtót.
- Sziasztok! – köszönök és beülök.
- Sziasztok csajok – köszön Bence. – Varga Bence vagyok – nyújtja kezét Laurának.
- Kiss Laura.
- Én pedig Patrik – teszi fel a kezét az anyós ülésen ülő srác.
- Akkor induljunk - tolatunk hátra, majd az autóban lekapcsolódnak a lámpák. – Először Lux és megyünk bulizni – mondja a volán mögül Bence.
- Pontosan – mosolygok, és az ablakon nézem az autókat, amik mellettünk mennek el.
- Mulatós zene jöhet, csajok?
- Persze – szólal meg Laura. Patrik bedugja a telefont és csatlakozik az autó hangfalaira, majd megszólal Kis Grófo egyik dala. Bence hangosan énekelni kezd, és Laura is dalra fakad. A telefonom elővéve készítek egy boomerangot Instagram szotirba.
Laura és Bence a következő zenét is végig énekelték, majd észreveszem már el értünk a Margit hídhoz, ami vezet a Luxhoz.
- Ittatok már valamit lányok? - halkít a zenén Patrik.
- Még nem - szólaltam meg.
- Jó, akkor egy körre a vendégeim vagytok - pillant hátra és rám szegezi a tekintetét.
- Köszönjük - mondja Laura én pedig szem forgatva az ablak felé nézek. Tényleg nem kellett volna el jönni. Az autó lassít és meg áll az épület előtt. A fehér épületre a szegélyen vörösen izzanak a Luxos lámpák. Bence ki száll az autóból és ki nyitja nekem az ajtót.
- Köszönöm - mosolyodok el és húzom a táskám magam után, amit a vállamra csapok.
- Rella! - szól a barátnőm.
- Mondjad - mosolygok rá.
- Csinálunk itt egy képet? - kérdezi, mire én csak bólintok.
- Add a telefont - szólal meg Patrik - csinálok rólatok képet - Patrik és Bence is nagyon csinosan fel vannak öltözve, kék farmert húztak fel, Patrikon fehér ing van és egy barna kötött pulóver, Bence pedig egy bordó ingben jött és kabátban.
- Jaj de csinosak a lányok - ment el előttünk két fiú, akik úgy bámultak ránk, mint akik nem láttak még embert a földön, furcsa pillantást vettettem rájuk, majd Bence oda állt mellénk.
- Szerintem menjünk be - jött Patrik, aki oda adta a telefonom, amit a táskám aljára süllyesztettem. Ahogy beléptünk a meleg levegő az arcomra csapott, a sötét helyen néhol a kisebb lámpák égtek és néhány diszkó fény is villogott. A bokszok tele voltak tinikkel és fiatalokkal, a zene a mai latinos slágerek, halkabban szólt, mint egy buliban.
- Nézzétek - szólal meg Patrik - itt van egy üres boksz - mutat a helyre, ami az ablakok mellett van. Beültem a nagy ablakhoz, ami tetőtől talpig üveg, mellém Laura ült velünk szembe pedig a két fiú.
- Mit kértek inni? - kérdezi Patrik, aki a boksz ülésének dőlt.
- Két vodka narancsot iszunk - pillant rám a barátnőm.
- Rendben, mi meg gondolom - néz testvérére - a szokásosat - Bence bólint, testvére ellöki magát a boksztól és a pulthoz megy, ami zöld fénnyel világít.
- És, csajok, hogy-hogy ide jártok? Van közelebb is buli vagy ilyen beülős hely - keresztbefont karral előre hajol és kezét az asztalra teszi. Szemeivel vagy engem, vagy Laurát nézi válaszra várva.
- Nem messze laktunk a helytől, mikor elköltöztünk akkor is ide jártunk, mint látod - vetem le a kabátomat, amit a táskámra teszek.
- Mindent értek - tisztázza a dolgot. A távolból Patrikot látjuk egy nagyobb, fekete tálcával a kezében - a két vodka narancs körülbelül akkora, mint a Balatoni limonádé -, leteszi a tálcát és ki osztja az italokat.
- Köszönjük - szólal meg Laura, aki rám pillant.
- Nem terveztem sokat inni - mondtam a mellettem ülőnek, aki csak a vállát rántotta és a színes szívószállal kezdte kortyolgatni az italt. Szívószál? Most komoly? Itt valaki még rosszul lesz. Bele kortyoltam az italba, ami előttem van. A narancslé az egész italnak a 20 százalékát teheti ki, hiszen nagyon tömény.
- Heló, szia! Csinálsz a csapatról - kezével mutat ránk Bence - egy képet? - a megállított pincér, kezébe veszi a telefont és készít rólunk képet. Visszaadja és elvisz a tálcát, ami az asztalon volt. - Jó képek lettek, ki tehetem? - kérdezi meg Bence, miközben a képeket nézegeti.
- Igen - bólintok, és még egyet kortyolok szívószállal az italból.
- Instán, hogy vagy fent Laura? - nézi csillogó szemekkel a barátnőmet. Laura előveszi a telefonját és megmutatja a fiúknak.
Pár perc múlva a fotó landol is a közösségi oldalon és a telefonom a táskában jelezni kezdett.