- Nem értem, hol vannak? – csúszik mellém Ricsi.
- Mindjárt jönnek – nyugtatom, Ricsi kicsivel többet ivott a megszokottnál. – Hozzák is már, kikérték – mondom.
- Nagyon csinos vagy – fogja meg a lábam.
- Köszönöm – leveszem jobb lábam a másikról, tudatva ne fogdozza a lábam. Krisztián és a barátnőm közeledik felénk, arrébb csúsztam.
A férfi letesz egy üveget tele alkohollal, a szőke hajú lány pedig leül Ricsi mellé.
- Elmegyünk táncolni? – mutattam az emberek felé.
- Menjünk – kiabálja Laura, felém tartja a kezét, felkelünk és elindulunk az emberek felé. Valami iszonyatosan jó latin zene szólal meg, amire mindketten táncolni kezdünk. Hátulról meglökik Laurát aki rám esik.
- Minden rendben? – tűröm el a haját. Laura csak bólint egyet.
- Hé! – ütögetem a vállát a kék inges, fekete hajú fickónak. – Hallod te idióta? – kiabálom felé.
Megfordul, kezében egy pohár ital nyugszik.
- Mi baj van cicám? – néz végig rajtam.
- Tudod kinek vagy te az! Miért löksz fel valakit? Nem kéne inkább bocsánatot kérned?
- Én nem löktem fel senkit – feje összevissza forog nyakán. Szemei vérben futnak. Drogos.
- Inkább nézz körül magad körül – mondja Laura aki a bokáját fogdossa.
- Kurvák vagytok mind – gúnyos hanggal megfordul, én pedig kiveszem a kezéből a poharat és a tartalmával leöntöm.
Egyik pillanatról a másikra arra eszmélek, hogy Krisztián is és Ricsi is ott van köztünk, illetve egy két illetékes, akik itt dolgoznak.
- Vigyetek ki! – mondtam.

A bejáratnál sétálgatok.
- Szerintem mi nem jövünk többet közösen bulizni! Itt mindig csak a baj van – fonom magam előtt össze a kabátom. Krisztián elém áll – mindig – teszem ujjam a mellkasára.
Két biztonsági őr megáll az ajtó előtt és kihozza a fickót, akit leöntöttem. Ebben a fényben még rosszabbul néz ki pedig nem látom így sem eléggé.
- Te ökör! – megy felé Krisztián. – Mi az, hogy cicám? Meg kurvák? – fejeli meg, a férfi pedig hátra esik, megkapaszkodik az egyik bokorban, ami egy cserépben van.
- Hagyd már! – megyek oda, és állok a civakodók közé.
- Te! Férfiak szégyene – Krisztián az ingje gallérját szorongatja, ökölbe szorított kezét meglendíti és a férfi orra vérezni kezd.
- Ne csináld már – fogtam meg bal kezét, ami véres lett.
- Hallgass csak a ringyódra – kacsint a férfi Krisztiánra.
- Csöndbe legyél – kiabál vissza a magasabb. A földre küzdötte és ott pofozta, mígnem kiért a két őr és leszedték Krisztiánt a férfiról.
- Komolyan nem vagy magadnál! Mennyit ittál? – kérdezem Krisztiánt. – Nem hiszem el! – töröltem a könnyeim. Sétálni kezdtem, már a sarokig értem, hallottam, ahogyan jön utánam.
- Egyszerűen nem hiszlek el. Minek csináltad? – löktem a mellkasára. – Ha baja lesz? – ütöttem rá egyet, könnyeim megeredtek. – Ha feljelent? Ha bármi lesz? – megölelt. Szorosan.
- Nyugodj meg – mondta. – Már mindent is átéltünk. Még egy feljelentés semmi – puszil homlokon.
- De nem így kell csinálni – félretűri a hajam, ad egy csókot. Megfogja a kezem, hív egy taxit.
- Haza megyünk, ezt az estét eltesszük.

Az út hozzá vezetett, felmentünk. Én a nappaliban foglaltam helyet. Krisztián kihozott egy fekete pólót és letette mellém.
- Nem hiszem el, hogy tudsz ilyen nyugodt lenni?
- Szívem – törli meg a haját -, nem kell erről beszélni. Szerinted nem vagyok ideges? – ül le mellém. Kezemet csupasz térdére teszem.
- Ne is folytasd – mosolyra húzza a száját.
- Na látod, nem kell erről beszélnünk! – teszi a kezét enyémre. – Menj tusolj le, bent majd várlak. Ott egy törölköző is – kacsint rám.
Ő a hálóba indult, én pedig még mindig ültem. Laura Ricsivel volt. Kabátomból – ami mellettem pihent -, kivettem a telefonom.
„Jól vagy? Miújság veletek? Krisztián megverte a csávót. Egyszerűen végem van, mik történnek még?"-írtam meg az üzenetet neki.
Felkeltem és elmentem zuhanyozni. Ruháimat a pultra hajtogattam, beléptem a zuhany alá. Gyors voltam még is lassúnak éreztem magam. A zuhanyzást két perc alatt lezavartam, felhúztam a pólót, amit kaptam és kimentem a fürdőből. Krisztián mellé csúsztam, betakarva magamat.
- Tudod – szólaltam meg -, nem értem, mikor fogunk jót bulizni együtt.
- Miért? – fordul felém.
- Mert akármit is bárki szól nekem, te egyből jössz és leütöd – arcát simogatva folytatom – nyílván nem azt mondom, nem esik jól, de nem így kéne lennie – elhúzom a kezem.
- Engem így neveltek, ha látom, van baj, mennem kell és segíteni a nőn, aki egyszer a gyermekem édesanyja lesz, akit szeretek, aki majd a feleségem lesz – minden szavát hittem és minden szava igaz volt, éreztem. Szívem hatalmasakat dobbant, miközben a sorait mondta.
- De nem erre gondoltam, nem is ezt mondom. Csak nem verhetsz mindent és mindenkit szét, ha egyszer beszólnak. Mi van ha többször többen megteszik, vagy épp hozzám nyúlnak? – ülök fel az ágyon.
- Nem értem mit nem értesz! Rajtad segítek, és az enyém vagy, ne nyúlkáljon hozzád senki! – ült fel.
Krisztiánt néztem, egyszerűen megszólalni sem bírtam. Leroskadtam a párnára, elfordulva tőle becsuktam a szemem.

Iszonyatosan fájt a fejem, bal karomat sem nagyon tudtam megmozdítani. Talán túl sokat feküdtem a karomon. Megfordultam, a lány hűlt helyét találtam magam mellett. Felültem. Olyan hirtelen, hogy bele is szédültem.
A szememet megtörölve, indultam a konyha felé.
- Rella? – szólaltam fel, de a lakás üres. – Mi történhetett? – az ablakokon beszűrödő reggeli fény zavarja a szemem, de lassan megszokom.
A telefonomért nyúlok az asztallapon. Szinte a fél délelőttöt átaludva nézem az értesítéseket, hogy be kéne mennem a céghez, illetve megjelent egy instagram poszt miszerint megverem a bulizó helyen az embereket.
Patriknak elküldve a „hírt", írtam neki, oldja meg, nem tudok ezzel foglalkozni.
Rellát felhívom, de nem volt elérhető így írtam egy üzenetet: „Merre vagy? Szeretlek".
Péntek, az utolsó munkanap karácsony előtt. Bemegyek a hálóba, veszek elő egy fekete farmert, szürke hosszújjú bordázott felsőt és a bőrdzsekimet.
Elindulva le, a kocsiba bekötöm magam és fűtést is kapcsolok.

A céghez érve Bencét kapom el a bejáratnál.
- Megoldódott minden, ma jön három futár, akiknek az összes csomagot kiadjuk, karácsony előtt tökéletes. Illetve Patrik mondta beszélt Ricsivel, valami kampányról – bólintottam. – És a tavaszi termékek be fotózásáról is szó esett.
- Igen valamit említettek a napokban – válaszoltam.
- Patrik és Ricsi Kolumbiába mennének – fonta össze a kezét maga előtt. – Ricsi hívott az előbb, hogy nem sokára itt lesz, jön valamit megbeszélni veled.
Ilyenkor az agyam mindig valami fontos dolgokon jár, Ricsi mindig engem keres bármi van, ezért is furcsállom, hogy nem engem hívott. Vagy igen, csak nem vettem észre? Előhúzom a telefont a zsebemből és megnézem a hívólistát, egyszer keresett.
- Jó reggelt – köszönök a teremben, de amint kimondom, észbe kapok, hiszen nagyon nincs reggel.
Az irodába érve, leveszem a kabátom, és lenézek a nagy ablakon. Rella nincs bent, sem a holmija sem pedig ő. Hol van ez a lány? Kopogásra leszek figyelmes. Ricsi kinyitja az ajtót, majd beengedi Rellát. Mikor megpillantom a lányt szívem hevesebben dobban. Hullámos haja, mintha nagyobb fürtökben lógna arcába, megjegyzem, hátrasimítanám ujjaimmal. Fekete bőr nadrágot és fekete pólót viselt szintén bőrdzsekivel, magassarkúja kopogott.
Ricsivel leültek elém a fotelbe.
- Most jöttél? Nem vetted fel a telefont – hadarja a barátom.
- Igen, most – köszörültem meg a torkom. – Miről is szerettél volna beszélni? – kérdezem.
- Patrik említette a tavaszi-nyári kollekciókat, igazából Rella ezt neked is mondom – figyelt fel barátnőmre, aki nagy szemekkel pillogott a férfi mellett. – Kolumbiába kéne utaznunk, hiszen egy kampányra is jelentkeztünk, ami ott van, támogatjuk a gyerekeket, jótékonykodnánk ezzel a céllal.
- És nekem mi is a dolgom? - szólalt meg a lány még csak először.
- Megkérnélek, hogy legyél a modell – ahogy Rella szeme felcsillant az enyém dühbe fordult. Eszem ágában sincs ismét elengedni, Ricsit pedig abszolút nem értem hogyan gondolja, mikor tudja karácsony után mennyi dolgunk van a cégnél, így én ha akarnék sem tudnék el menni.
- Ez egy jó ötlet! – csendül fel a lány hangja ismét. – Viszont én most lemennék – mondja és feláll.
- A részleteket megbeszéljük lent – néz rá Ricsi. Rella bólint és kimegy a szobából.
- Te észnél vagy? – kérdezem normális hangnemben.
- Nem értelek – rázza a fejét.
- Szerintem nem kéne Rellát fotózkodni vinni.
- Majd ő eldönti, mit akar, nem gondolod? – kérdezi tőlem és leveszi szürke kabátját.
- Mindegy, lesz egy két szavam az egészhez még. Valamit még akartál mondani vagy ez az egész? – kérdezem, majd megtámasztom a fejem.
- Mondani, természetesen akarok még valamit, de ha így ha úgy már el kéne mondanom – felhúzom a szemöldököm, mert érdekel mondanivalója. Ricsi sosem titkolt előlem semmit, ahogy én se előle, ezer éve ismerjük egymást.
- Halljuk – mutatok kezemmel.
- Tudom mire ment ki a tegnap esti kis buli, Laurát mikor haza vittem mindent elmondott – kisebb szünetet tartott -, tudom, hogy Laurának tetszem és hogy talán újra akartátok hogy legyen valami köztünk, ami nagyon eddig sem volt. De nekem más tetszik – mondja.
- Jól van testvérem, semmi baj, szerintem megérti ő is. Hiszen csinos lány, szép, bármikor találhat magának valakit, ugyan így te is, nem értem ezzel most mi a probléma – nyugtáztam a dolgot. – Végül is ki az, aki tetszik barátom? – kérdeztem.
- Rella – nem ment bele körülecsetelésbe, nem habozott, kimondta kedvesem nevét.