- Mit csináltok? – keltem fel egy hangos kiabálásra. Hunyorgatva nyitom ki a szemem. Ki ez az örült? Krisztiánt pillantom meg az ajtóban, és egy táskát mellette. Ricsi lekászálódik, rólam én pedig leveszem magamról a takarót. Hajamba beletúrva nézek az előttünk álló férfire.
- Mondjuk aludtunk? – kérdezve felelt Ricsi.
- Igen gondolom – ravasz vigyorra húzta a száját. A lépcsőn le trappoló emberek jelentek meg, a nappaliban. Olgi értetlenül nézett rám, én pedig egy legyintéssel elintéztem a dolgot. Ők a konyhába mentek és a hűtőt nyitogatták.
- Szerinted mit csináltunk volna? – álltam fel és a szobám felé vettem az irányt.
- Nem is értem – hallottam még Krisztián hangját. – A telefonotok meg hol van? Kerestelek titeket – mondja.
A szobámba érve, a telefont a töltőről levéve meg is néztem az értesítéseimet, ahol öt nem fogadott hívás várt, Krisztiántól. A világoskék farmert, és egy fekete pólót húztam fel. Gyorsan magamra húztam a melltartót és a felsőt, majd a tükörhöz álltam. A hajamat összefogtam és a fejem tetejére tettem. Kopogtak az ajtón, és Krisztián lépett be rajta.
- Nem akarok veszekedni veled – mondtam és a ruháimat pakoltam ki a táskámból.
- Én elhiszem, hogy nem csináltatok semmit – csukta be az ajtót.
- Örülök – szarkasztikusan válaszoltam.
- Mesélnél nekem a régi főnöködről? – kérdezem.
- Miért meséljek? – kérdeztem válaszként. A ruháimat tűrtem össze és némelyiket visszadobáltam a bőröndbe.
- Megfordulnál? – fogta meg a kezemet és észrevettem, hogy az egész keze tiszta lila és fel is van néhol szakadva.
- Mit csináltál? – emeltem fel hatalmas tenyerét és néztem meg a kézfejét.
- Semmit – húzta ki a kezemből kezét. – Muszáj mondanod valamit – ült le az ágyra, én pedig a másik szabad fotelbe ültem.
- Nem szerettem, nagyon nem. Jó eladó voltam nála, elég jól kerestem, de amit művelt velem – könny szökött a szemembe, lehajtottam a fejem és a remegő tenyeremet néztem.
- Shh – jött Krisztián közelebb és egy puszit nyomott a homlokomra. – Ne haragudj – guggolt elém és szinte már suttogta szavait. Megöleltem, szürke kabátjával együtt húztam magamhoz. Érezni akartam ezt a férfias parfümöt, amit használt. Őt akartam, hogy itt legyen. Pedig nem kéne Rella, te is nagyon jól tudod. Ő a főnököd, fogd fel!
- Nem gond – mondtam mellkasának támaszkodva. – Utáltam azt az embert, mikor fel akartam mondani akkor kaptam tőle egy pofont azzal, hogy onnan nem megyek el. Másnap elutalt nekem százezer forintot és mikor bementem azt mondta ezt kárpótlásért kaptam – Krisztián elhúzódott tőlem, letörölte az egyik legördülő könnycseppet. – Miért kérdezel felőle? – néztem rá.
- Feljelentett – bökte ki. Elkerekedett szemmel néztem rá. – Amiért én elhoztalak onnan, azt hitte én fenyegetlek és nem önszántadból jöttél el onnan – állt fel, tarkójára tette két kezét. Majd kabátját levetve az ágyra dobta azt.
- Ó istenem – szám elé tettem a kezeim. – Itt végeztem vissza megyek oda – mondtam.
- Nem, ezt nem teheted – felálltam és az összes ruhát visszadobtam a bőröndbe.
- De – mondtam.
- Nem! – kiabált rám. – Megoldom, csak hagyd ezt az egészet – mutatott rám ujjával. Vissza fogok menni.
- Srácok! – kopogott be Ricsi. – Gyertek reggelizni – nézett be a szobába. Amint észrevett, a mosoly az arcáról lefagyott. – Valami baj van? – szeme cikázott rajtam és Krisztián között.
- Nem nincsen – mondtam. – Két perc és megyünk – Ricsi maga után becsukta az ajtót. Krisztiánra néztem fel, aki legalább két fejjel magasabb, mint én. – Nem is vagyok éhes – fintorogtam.
- A nap legfontosabb étkezése – tanácsolta.
- Az biztos – húztam fel a szemöldököm és magamra kaptam a kabátomat.
A nappaliban vártak ránk a többiek, mosolyogva üdvözöltem őket, pedig ma már találkoztunk, egy kisebb incidens miatt. Remélem meg tudták beszélni Ricsivel.
A svédasztalos reggelinél, vettem magamhoz egy fehér tányért és a választékból kerestem magamnak valami finomat. Végül két croissant vettem ki és az előttem álló pincértől kértem egy kávét. Leültem a többiek körébe, végül Krisztián is megérkezett.
- Jó étvágyat – kezdte enni a csirke szendvicsét Ricsi.
- Viszont – kívántam és beleharaptam a – csokis – croissanba. Azt hittem üres. Ricsi az egyik oldalamon ült, a másik még szabad volt, Krisztián még válogat a saláták között. – Ugye nem történt semmi? – néztem Krisztiánt a távolba.
- Nem dehogy, nyugi – legyintett Ricsi.
- Nos, hát jó étvágyat – ült le mellé Krisztián, aki még egy fekete shakert is hozott a kezében.
- Ezt honnan szerezted? – mutattam az italra.
- Otthonról hoztam – emeli fel. – Kérsz? – kérdezte, mire megráztam a fejem.
- Elnézést – jött a pincér egy hatalmas adag kávéval és egy nagy mennyiségű habot nyomott rá. – Ez a ház ajándéka a szép hölgynek – mondta én pedig zavaromban a fehér, mintás terítőt néztem.
- Köszönöm – mondtam a magas, vékony pincérnek. Krisztián át nyúlt a hátam mögött és egy puszit nyomott az arcomra, amitől még jobban zavarba jöttem, hiszen a pincér még mindig ott állt a székemnél.
- Köszönjük szépen – mondta Krisztián. A pincér elment, én pedig félve belekortyoltam a – nagyon finom – kávéba.
- Ez mi volt? – kérdezte Ricsi.
- Én csak egy kávét kértem – néztem rá.
- Én pedig csak megmentettem Rellát – megmentett, igen.

- Most ide pakoltunk – jött ki Olgi. – Remélem nem baj – tette össze két kezét.
- Jaj dehogy is! – mondtam és beléptem a lenti fürdőbe, ahol Dominik már várt is engem. Beültem a fa székbe.
- Baj van? – szólalt meg mögülem a kopasz férfi, aki éppen a hajgumit vette ki a hajamból.
- Nem nincsen, csak rám férne egy kis smink – mondtam és a combomra tettem a kezeimet. Pedig nem is látszik, hogy sírtam.
- Olgi mindjárt jön, csak valamit fent felejtett – mondta és kifésülte az – eléggé – gubancos hajamat. – És, melyik helyes fiúval vagy együtt? – kérdezte a – mint tegnap kiderült – homoszexuális fiú.
- Ömm – pirultam el és lesütöttem a szemeim -, egyikkel sem – mondtam.
- Na, de valamelyik csak tetszik, főleg, hogy Krisztián már a reggelinél is a csajának gondolt – becsukja maga mögött az ajtót. – Nekem elmondhatod, nem mondok senkinek semmit, ezer éve dolgozok együtt Ricsivel, de akármennyi modell is jött sosem mondtam el semmit.
- Igazából tisztában voltam Krisztián kirohanásában – mondtam, közben tartva a szemkontaktust a tükörben Dominikkal.
- Igen ezt valahogy sejtettem, hogy vele vagy közelebb kapcsolatban – mosolygott rám.
- Ó, istenem mi történik kint – jött be Olgi. – Most veszekednek valami modellen. Nem is mondták, hogy többen lesztek – nézett rám a lány.
- Utolsó nap tudtam meg, hogy jön valaki – jelentettem ki.
- Krisztián az – mondja Olgi. Dominikra pillantva néztem, hogy vajon ellát egy-két szóval.
- Hogy mi?
- Ricsi azt mondta, hogy dugóba kerültek pesten, és Krisztián elvette tőle a telefont majd kiabálni kezdett a telefonba, hogy ki van rúgva itt most nem ő dolgozik. Ricsi pedig lecseszte, hogy ő pedig nem talál új modellt, és várjuk meg. Krisztián viszont bele ment, hogy ő itt van – fejtette ki Olgi.
- Jaj – fogtam meg a fejemet.