- Párszor csókolóztunk – néztem a körmeimet.
- Az durva – csapta össze tenyerét Laura, miközben az ágyon ülve mesélünk egymásnak az éjjeli buliról. – Ricsi említette, hogy valami szőke hajú fiú – tagolta a szavait.
- Ne is folytasd, kérlek – néztem barátnőmre, majd a telefonomra. – Krisz neki ugrott.
- Igen, ezt is mesélte – tette vállaimra kezeit. – Jól tette.
- Tudom – keltem fel és csináltam meg az ágy felét. – Anyu üzent, mondta menjek el hozzájuk – néztem fel Laurára.
- Végül is már ki pihented magad – igazgatta az ágyon a takarót. – És lett egy szexi pasid – nevetett fel.
- Nem, ő nem a pasim – mosolyodok el.
- Bánom is én – teszi kezét csípőre. – Én most szerintem megyek, el viszem a táskáim, ha itt hagyok valamit és jó akkor hordjad, ne add vissza – mondta és le trappolt a lépcsőn.
- Értettem – mentem utána. – Több ilyen buli a közeljövőben nem kell – támaszkodtam a falnak, míg Laura öltözködött. Kinyitotta az ajtót, ahol – meglepetésemre – Krisztián állt.
- Ó – csodálkozott Laura, aki megfordult és megölelt. – Sziasztok – integetve köszöntem el tőle, míg a jól öltözött férfit beengedtem az ajtón.
- Remélem nem zavarok – teszi le fekete kabátját.
- Nem – mondtam neki és a konyhába mentem.
- Tudod – ül le a bárszékre – sajnálom, hogy egyedül elengedtelek a mosdóba – fogta a fejét -, nem így kellett volna történnie.
- Mindig történik valami – veszem le a kávét a polcról. – Kérsz? – mutatom fel az üveget. A férfi – akin látszik, hogy nem aludta jól ki magát – fejét rázva válaszol.
- Nálunk nem szokott – szólal fel – mindig jók a biztonságiak nem is értem miért nem figyeltek rád – akadt ki hirtelen.
- Nem vagy fáradt? – nézek hátra. – Nem aludtad jól ki magad? – kérdezem tőle. – Ilyenek bármikor előfordulhatnak, miért hergeled magad?
- Nem akartam, hogy bajod essen – nyögi ki.
- Nem lett semmi bajom – fordulok hozzá és a pultnak támaszkodok. – Hogy sikerült haza menned? – tereltem a kínos pillanatokat.
- Nehezen – állítja -, alig aludtam valamit, most délután már le nem fekszem, akkor megint nem tudok aludni.
- Most ne is aludjál – nevetek fel – már értelmetlen – öntöm ki magamnak a kávét. – Feljössz? – kérdezem hirtelen. – El kell pakolnom pár ruhát – mondom, és a lépcsőnél megtorpanok -, vagy is anyunál van ruhám. Minek vinnék magammal? – kérdeztem magamtól.
- Mész el? Nem akarlak zavarni – áll fel a pulttól.
- Majd később – ültem a kanapéra. – Jön értem apu.
- Elviszlek nagyon szívesen – ajánlotta fel ismét önmagát és leült mellém.
- Óó, köszönöm nem kell – tettem le a bögrét, majd arra lettem figyelmes, hogy az előttem ülő férfi szeme az ajkam és a szemem között cikázik. Egyre közelebb kerülünk egymáshoz, ajkunk már-már összeér, mikor megszólal a zsebében a telefon. Összerezzenek. Combjára csapva veszi ki a telefont.
- Mit szeretnél? – ingerülten szól a telefonba miközben feláll. – Meg mondtam, hogy csináljátok meg rendesen – hangja hangosabb lesz. – Szólj, Ricsinek akkor majd ő megoldja, te meg inkább hagyd az egészet – nyomja ki a telefont megszakítva a hívást. – Ekkora barmot – suttogja. Egyik kezét csípőre téve olvasgatja értesítéseit, majd visszaül.
- Mi történt? – kérdezem alig hallhatóan.
- Fú, nem normálisak a cégnél, meg van hülyülve mindenki – homlokára teszi a kezét. Hirtelen jött ötlettől a vállára hajtom a fejem, kezemet a mellére teszem, hogy kényelmesebb legyen.
- Nyugi – dühös lélegzetvételét hamarosan átváltja a normál tempójú lélegzés. Mi ütött beléd Rella? Tán szerelmes vagy?! Egyik kezét hátamra teszi, másikkal a hajamat piszkálja.

Az autóban ülök, mellette. Nem hagyta, hogy apu haza vigyen így lebeszélt a dologról és sokkal jobban beszélt rá arra, hogy ő haza visz.
- Be kell jönnöd! – mondtam az autójának támasztva.
- De nem szeretnék – suttogta.
- Anyám addig úgy sem nyugszik – mutattam a – már nyíló – bejárati ajtóra.
- Fú Rella – dühös pillantást vettet rám. Anyu kiért a kapuba, a kistáskámat kezembe fogva léptem be a családi ház udvarába.
- Jó napot – fogott kezet Krisztián az alacsony nővel. – Nagy Krisztián vagyok – hallottam meg bemutatkozását, amikor beléptem a házba.
- Jaj Rella, nem is mondtad, hogy el hozod a barátodat – mondta anyu, mikor be lépett hamarosan utánam az ajtón.
- Van barátja? – jött ki apu a nappaliból.
- Igen, mondtam, hogy van – mosolyogva lépett anyu, apu mellé és a nappaliba ültünk le. – Tőle kapta azt a szép csokrot!
- Öm, ő nem a barátom – zavaromba bámultam Krisztiánra, aki csak mosolyogni tudott.
- A főnöke vagyok – mondta rám mutatva.
- Hol dolgozol? – kérdezi apu rá pillantva.
- A WOW cég az enyém – jelenti ki, megigazítva a fekete ing gallérját.
- Az remek, gondolom nem egyszerű – beszél apuval. Kár volt behívnod! Rella, neked elment az eszed!
- Igazából van két vezető még mellettem, amióta a lányát felvettem, azóta csak pörög a munka – kuncogott fel, apu pedig büszkén nézett rám.
- Azt gondolom – mosolyodott el.
- Kértek valamit gyerekek? – csapta össze tenyerét anyu.
- Nem, nem kérek semmit, ideje mennem – állt fel a fotelból Krisztián.
- Hisz' csak most jöttél – állt fel anyu és elé állt.
- Tudom, elnézést, de vár még otthon egy kis munka.
- Igen, ki kísérem – mondtam és azzal a lendülettel Krisztián karját megfogtam. Egy kardigánt és egy fekete papucsot felvéve, mentem ki.
- Nagyon aranyosak – kísértem az autóig.
- Igen – csóváltam a fejem közben néztem ide-oda.
- Meddig leszel itt? – ült be az autóba.
- Holnap haza megyek – mondtam.
- Rendben – az autót beindította és kitolatott az utcából.
- Helyes gyerek – értem be a házba.
- Jaj anyu! – forgatom a szemeim.
- Kedves, megválogatja, a szavait látszik, hogy vállalkozó.
- Igen anyu, tudom, hogy te mindenkit ismersz már így – mutatok végig magamon, utalva a külsőre.
- Vele tényleg jól járnál – mondta – az ajándékod meg nem ám elfelejtem oda adni – csap a homlokára, én addig ki veszem a táskámból a műanyagot, amiben tortát hoztam neki. A pultra teszem anyu pedig egy ágyneműhuzatot és egy ékszerdobozt tart a kezében. – Boldog születésnapot drága nagy lányom! – puszil meg.
- Ó, köszönöm, ez nagyon jól fog jönni – vettem ki a kezéből a tengerkék színű ágyneműt.
- Ezt apád választotta – adta át a fekete dobozt.
- Igen, amint látod, több van benne – jön ki a nappaliból apu -, így a többi helyre is tudsz tenni füledbe – mosolyog rám.
- Köszönöm.