(09.08)

~Zsófi

Reggel Martin mellkasán ébredtem.
- Jó reggelt, hercegnő - csókolt meg.
- Neked is - motyogtam álmosan. Kikeltünk az ágyból és elkezdtünk öltözködni. Hamar végeztünk, így reggeli nélkül mentünk el a suliba. Az épület előtt a fiúk vidáman beszélgettek. Bella is velük volt. Összeszorult szívvel néztem Kareszt és Bellát.
- Ez meg mi a... - nézett felénk Oli.
- Sziasztok - suttogtam és bementünk a suliba. 
- Mi a baj?
- Semmi, téged úgysem érdekelne - ráztam meg a fejem.
- Azért érdekel - karolta át a vállam.
- Karesz meg a barátnője - suttogtam letörten.
- Áh, aki régen beolvasott nekem?
- Igen, ő - néztem rá.
- Egy paraszt, ha hagyott más karjaiba rohanni - puszilta meg a homlokomat.
- Oláh és Pataki, iskolán kívül enyelegjenek! - szólt ránk Hartay.
- Elnézést! Szia - mentem fel a terembe. Bent Bogi vidáman integetett nekem.
- Szia, mizu?
- Semmi - ültem le a helyemre.
- Baj van? - érdeklődött. Belőlem ekkor kibukott minden tegnapi sérelmem. Az, hogy apa miattam kórházba került, Karesz összetörte a szívem, Martinnak fogadásból lettem megint a barátnője és, hogy Lara haragszik rám. A késő délutáni dologról, még neki se meséltem.
- Nem miattad került kórházba apukád. Nem tudhattad, hogy Martin junior bajnok.
- De én rángattam bele.
- Akkor se a te hibád - próbált meggyőzni, de nem sikerült neki. Csengetéskor bejött Nóri irodalmat tartani. A szünetben kiakartam menni, de a fiúk utánam szóltak.
- Ne felejtsd el, hogy délután próba - szólt Dió.
- Nem fogom.
- Csak nehogy a szív szerelmed elterelje a figyelmed - dünnyögte gúnyosan Oli.
- Nem fogja - néztem vissza rá.
- Persze - röhögött fel, majd kiment a teremből.
- Rossz napja van - tette a vállamra a kezét Ricsi.
- Persze, miattam - mentem ki a folyosóra. Martin mosolyogva jött felém.
- Szia, picim - csókolt meg.
- Picim? - ráncoltam össze a szemöldökömet a becenév hallatán.
- Aha, mert hozzám képest pici vagy - mosolygott le rám.
- Persze, gyere a magasságommal - forgattam meg a szemeimet mosolyogva. Martin hirtelen magához rántott és megcsókolt. Miután elhajolt tőlem értetlenül néztem rá.
- Gyakran fogsz ilyet csinálni?
- Mivel a barátnőm vagy igen - mosolygott.
- Csak a fogadás miatt...
- Mégis te kezdeményeztél tegnap - kacsintott. Vissza akartam volna vágni, de sajnos csengettek. Mehettem órára. Egésznap nem láttam se Larát, se Benit. Délután Oliék garázsába mentünk. Martin is jött.
- Ki engedte ezt ide?! - akadt ki Oli.
- Nevem is van. Tudhatnád.
- De nem vagyok rád kíváncsi! Tudhatnád - vágott vissza Oli.
- Jól van, nyugi! - állt a két fiú közé Karesz
- Oli, te fogd a gitárodat és állj be! Martin, te csak ülj és... kussolj - nézett rájuk'
- Jó - dünnyögték mindketten. Beálltam a mikrofon elé és Martinra néztem.
- Mehet?
- Mehet!
- Oké, akkor kezdjük az Ördög angyal-lal - nézett ránk Karesz. Elkezdtem énekelni. A refrénnél Oli és Karesz is beszálltak. Láttam, hogy Karesz vigyorogva figyelte Bellát. Legalább ő boldog. Nekem nem jutott más csak a bánat. Éreztem, hogy éneklés közben kibuggyant egy kövér könnycsepp, majd egyre több.
- Ördög angyal bőrben... - nem bírtam befejezni, mert a térdeim annyira remegtek, hogy sírva borultam össze.
- Úristen, mi a baj?! - jött hozzám Martin.
- Olivér, hozz vizet - nézett fel a szőkeségre Martin.
- Oké - ment be. Martin szorosan magához ölelt.
- Itt a víz - jött vissza Oli. Remegő kezekkel vettem el a poharat és lassan belekortyoltam.
- Jobban vagy? - simította végig az arcomat Martin.
- Kicsit - bólintottam, majd egy újjabb kortyot nyeltem le. Amint kiittam a pohár tartalmát letettem magam mellé.
- Hazaviszlek - segített fel Martin.
- Nehogy más legyen - nézett ránk gúnyosan Oli.
- Mi bajod van neked?
- Nekem? Inkább veled mi van?!
- Nem hiszem, hogy most kéne ezt megbeszélnetek - húzott ki Martin.
- Te pedig, hagyd válaszolni! - mutatott rá.
- Olivér, nyugodj már le!
- Megint azt akarod játszani, mint tavaly? Jó, legyen! De akkor többet vissza ne gyere ide - nézett rám dühösen.
- Te most kirúgsz a bandából? - döbbentem meg.
- Igen!
- És miért?
- Mert van barátod.
- Igen? Ennyi erővel Kareszt is kidobhatnád mert neki ott van a Bellácskája - néztem az említett fiúra.
- Hő, minket hagyjatok ki ebből! - emelte fel a kezét.
- De őt, nem dobom ki, mert alapító tag!
- Jó!
- Jó! - megráztam a fejem és kimentem Martinnal a nyomomban.

~Olivér

- Azért igaza volt, Zsófinak ebben - szólalt meg halkan Alex. Idegesen túrtam bele a hajamba.
- De Karesznek normális párja van, nem úgy mint Zsófinak!
- Akadjatok már le rólunk! - szólt közbe Karesz.
- Jó, bocs, de én nem fogom visszahívni énekelni az szent - tettem a helyére a gitáromat.
- Mára vége a próbának - néztem rájuk.

~Zsófi

- Ne vigyelek haza?
- Nem megyek haza!
- Biztos? - kérdezte aggódva.
- Kérlek, ne akard, hogy hazamenjek - könyörögtem.
- Jó, nem fogom - puszilt a hajamba. Ekkor csörgött a telefonom. Apa nevét írta ki. Nem vettem fel. Kikapcsoltam a telefonomat és hozzábújtam Martinhoz.
- Szeretlek - suttogta, miközben a hajamat birizgálva. Nem válaszoltam rá, csak lehunytam a szemeimet.

<Eddig tartott>

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: M.