(09.02)

~Zsófi

Jézus szent atya úristen!!!! A mai nap volt az a nap, hogy az érzéseim kezdtek erősödni Karesz iránt! Inkább kezdem az elején.
Reggel az ébresztőm hangjára keltem. Kikeltem az ágyból, felöltöztem és felfogtam a hajamat. Amikor készen voltam lementem reggelizni utána hárman indultunk el a suliba. Beni időközben előrerohant Lehelhez és együtt mentek tovább.
- Jó látni, hogy ilyen hamar szerzett egy legjobb havert - mosolyogtam.
- Ühüm - értett egyet Lara. Az iskolához közeledve egyre jobban kivettem a fiúk alakját, de volt köztük egy idegen is.
- Szerinted ő kicsoda? - néztem a nekünk háttal álló fehér pólós, kék farmert viselő srác felé.
- Nem tudom - vont vállat Lara. Ahogy közelebb értünk úgy erősödött rajtam a kíváncsiság.
- Sziasztok - köszöntünk nekik, mire a srác megfordult én meg teljesen ledermedtem. Ilyen nincs!
- Sziasztok, lányok - mosolygott... Karesz. Istenem mennyire helyes lett és... és úristen mégjobban beleestem a legjobb barátomba!
- Hali - próbáltam laza lenni, de nem igazán sikerült. Teljesen szétcsúsztam miatta. És ezt Karesz váltotta ki belőlem.
- Régen láttalak - jött felém, majd megtorpant. Miért torpant meg?
- É-én i-is régen láttalak - nyögtem ki nehezen. Mosolyogva nézett rám.
- Gyere, mert Flóra üzent, hogy menjünk be - tette el a telefonját. Mikor vette elő? Nehezen bevándoroltam a suli épületébe.
- Oké, te teljesen belezúgtál - állapította meg.
- Nem igaz! Nem nem nem nem nem nem!! - tiltakoztam erőteljesen.
- Zsófi, elkell fogadnod - tette a vállamra a kezét.
- De én nem akarom!
- Lehet, hogy az eszed nem akarja, de a szíved igenis - mondta nagy bölcsen.
- Hülye szív - indultam a terembe. Bent leültem a helyemre és a fejemet a padra hajtottam.
- Minden rendben? - kérdezte Miki.
- Persze persze - motyogtam inkább a padnak, mintsem neki.
- Tudom, nem igazán szoktunk beszélgetni, de ha bármi van én meghallgatlak - simította meg a vállam és a lépések alapján elment. Csengetéskor a fiúk is bejöttek. Karesz mögém ült le. Pár perccel később bejött Cortez. Az első órán a nyárról beszélgettünk.
- Lett egy bandánk, ami a Demons nevet viseli - mesélte büszkén Dió.
- Nahát, nekünk is volt régen bandánk a barátainkkal.
- Mi volt a neve?
- Rebels - mosolygott Cortez, majd Ottó tátott szájjal bámult rá.
- Arról láttam videót a youtube-on! Nem is tudtam, hogy a tanár úr és a barátai voltak a tagok - ámult.
- Mostmár tudod.
- Anyám, milyen menő már! - fordult Dió felé.
- Ja - vigyorgott. A francia után jött egy matek, amit a hátam közepére se kívántam, de szerencsére -beszélgettünk. A többi óra is ilyen volt. A nap végén Bogival indultunk ki a suliból, majd Karesz is csatlakozott hozzánk.
- Egésznap olyan csendes voltál. Baj van? - kérdezte aggódva Karesz.
- Nem, nincs. Csak nem érzem valami jól magam. Ennyi - hazudtam.
- Ha beteg vagy akkor inkább maradj otthon. Olcsó ribanc.
- Micsoda? - lepődtem meg az utolsó mondatán.
- Maradj otthon, ha betegnek érzed magad.
- Utána még mondtál valamit.
- Nem mondtam semmit.
- De, mondtál.
- Tényleg nem mondott semmit - mondta Bogi. Karesz a kezét a homlokomra tette.
- Nem hinném, hogy lázad van.
- Jó, akkor megbolondultam - sóhajtottam fáradtan.
- Ne mondj ilyet! Nem vagy bolond - karolta át a vállamat. Lehajtott fejjel lépkedtem közöttük. Az utcában ők lefordultak én meg tovább mentem egyedül.
- Nocsak, nocsak - hallottam hátulról Martin hangját.
- Mit akarsz, te paraszt? - fordultam hátra.
- Nahát, már nem vagy olyan kis félénk. Jót tett neked a nyár úgy látom.
- Ha ennyit akartál, akkor szia - indultam tovább, de megragadta a karomat és magához húzott.
- Nem is hiányoztam, virágszál? - vigyorodott el.
- Engedj el! - próbáltam kirántani magam a szorításából, de túl erős volt.
- Mit kapok cserébe?
- Nem rúglak tökön!
- Rossz válasz - csókolt meg. Nagyon durva volt, én igyekeztem csukva tartani a számat, de megharapta az alsó ajkamat és emiatt a nyelvét bedugta a számba. Már patakokban folytak a könnyeim, de nem hatotta meg. Egyre durvábban csinálta én meg kezdtem kifogyni a levegőből. Már közel voltam az ájuláshoz, amikor valaki ellökte tőlem én meg a forró járdára estem. Tompán hallottam a veszekedést, mert csak a talajt figyeltem és próbáltam a levegőt szabályozni. Nem igazán sikerült.
- Jól vagy, Zsófi? - térdelt mellém.
- Ne-nehm - ziháltam levegőért kapkodva.
- Vegyél mély levegőt és lassan! - utasított, én meg tettem amit mondott. Kicsit, kezdett jobb lenni.
- Ezaz, csak szépen lassan nyugodtan - simogatta a hátamat. Kezdtem megnyugodni. Amikor már kaptam levegőt akkor szorosan megöleltem és a vállán sírtam el magam.
- Sss, nincs semmi baj! Itt vagyok - nyugtatott, de én tovább zokogtam ott.
- Mi történt Zsófival?! - rohant Lara.
- Egy srác csókolta, aztán összeesett - mesélte el a történteket Gabe.
- Martin volt az? - guggolt mellém.
- Ki az a Martin? - kérdezte Beni és Gabe egyszerre.
- Ahz ehxehm - sírtam.
- Jaaa, aki miatt sokszor balhéztál anyáékkal?
- Igen, ő - válaszolt helyettem Lara.
- Nem lesz semmi baj - segítettek fel a földről, majd Lara kikerekedett szemekkel nézett rám.
- Miahz?
- Nem fáj a lábad?
- Nem, miért?
- Szépen lesült a bőröd a forró betonon - konstatálta Beni.
- Remek - töröltem meg a szemeimet.
- Nem lesz semmi baj. Jó?
- Jó - bólintottam. Elindultunk haza (Gabe is velünk jött). A kapuban elköszöntem tőle és bementünk. A ház üres volt. Leültem a kanapéra tévézni. Este csendben vacsoráztam utána letusoltam aztán lefeküdtem aludni.

<Eddig tartott>

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: M.