2.24
(06.17)
~Zsófi
Utolsó nap a Szent Johannában, mert jövőre magán tanuló leszek. Hjaj. Reggel gyorsan felöltöztem utána a drága tesókáimmal lementünk reggelizni. Reggeli után mondtam anyának, hogy mit hogyan csináljon Vikivel.
- Kicsim, kicsim! Elfelejtetted, hogy három gyereket neveltem már fel? - mosolygott rám. Igaza volt.
- Jó, bocsi csak félek.
- Ez természetes, de ne aggódj, mi vigyázunk Vikire.
- Oké, sziasztok - rohantam Laráék után.
- Ezennel az idei tanévet, lezárom! - fejezte be a beszédet a diri, majd Haller kikapcsolta a tévét. Kiosztotta a biziket és még tartott egy kis hegyibeszédet.
- Gondolom tudjátok, hogy Zsófi a kislánya miatt magántanulóként fogja folytatni a tanulmányait - nézett rám.
- Búcsúzzatok el tőle nyugodtan - mosolygott ő is, mire sokan odajöttek hozzám és megöleltek.
- Hiányozni fogsz! - ölelt szorosan Bogi.
- Még látjuk egymást. Csak sulin kívül.
- De az nem ugyanolyan - nézett rám szomorúan.
- Tudom - bólintottam. Miután mindenkit megöleltem hátrébb léptem. Egyedül Karesz ácsorgott tanácstalanul. Végül odamentem hozzá és megöleltem.
- Ez azt jelenti, hogy megbocsájtottál?
- Nem, csak elköszöntem. Sajnálom, Karesz - engedtem el.
- Te dilis vagy. Nekem kéne bocsánatot kérnem - ismételte meg amit én mondtam apának szeptemberben.
- Tudod, mit? Jó volt az osztálytársadnak lenni - öleltem meg utoljára, majd kimentem az ajtón. Már a kapunk előtt voltam, de ürességet éreztem.
- Zsófi! - ragadta meg a karomat Karesz és magához rántva megcsókolt. Meglepődtem ezen, de visszacsókoltam. Ott csókolóztunk a házunk előtt. A kezét a karomról a derekamra tette, én meg beletúrtam a hajába.
- Még mindig szeretlek Pataki Zsófia! Már kilencedik eleje óta szeretlek - csókolt meg újra.
- Én is szeretlek, Karesz! - öleltem meg.
- Lennél a barátnőm? - kérdezte reménykedve.
- Csak ha elfogadod Vikit és nem fogod azért utálni, mert Martin lánya - néztem rá szúrósan.
- Dehogy fogom ezért utálni!
- Akkor igen, leszek - csókoltam meg ezúttal én. Boldog voltam. Nagyon.
<Eddig tartott>
Sziasztok, remélem tetszett ez a gyenge rész!
By: M.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro