Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

2.24

(06.17)

~Zsófi

Utolsó nap a Szent Johannában, mert jövőre magán tanuló leszek. Hjaj. Reggel gyorsan felöltöztem utána a drága tesókáimmal lementünk reggelizni. Reggeli után mondtam anyának, hogy mit hogyan csináljon Vikivel.
- Kicsim, kicsim! Elfelejtetted, hogy három gyereket neveltem már fel? - mosolygott rám. Igaza volt.
- Jó, bocsi csak félek.
- Ez természetes, de ne aggódj, mi vigyázunk Vikire.
- Oké, sziasztok - rohantam Laráék után.

- Ezennel az idei tanévet, lezárom! - fejezte be a beszédet a diri, majd Haller kikapcsolta a tévét. Kiosztotta a biziket és még tartott egy kis hegyibeszédet.
- Gondolom tudjátok, hogy Zsófi a kislánya miatt magántanulóként fogja folytatni a tanulmányait - nézett rám.
- Búcsúzzatok el tőle nyugodtan - mosolygott ő is, mire sokan odajöttek hozzám és megöleltek.
- Hiányozni fogsz! - ölelt szorosan Bogi.
- Még látjuk egymást. Csak sulin kívül.
- De az nem ugyanolyan - nézett rám szomorúan.
- Tudom - bólintottam. Miután mindenkit megöleltem hátrébb léptem. Egyedül Karesz ácsorgott tanácstalanul. Végül odamentem hozzá és megöleltem.
- Ez azt jelenti, hogy megbocsájtottál?
- Nem, csak elköszöntem. Sajnálom, Karesz - engedtem el.
- Te dilis vagy. Nekem kéne bocsánatot kérnem - ismételte meg amit én mondtam apának szeptemberben.
- Tudod, mit? Jó volt az osztálytársadnak lenni - öleltem meg utoljára, majd kimentem az ajtón. Már a kapunk előtt voltam, de ürességet éreztem.
- Zsófi! - ragadta meg a karomat Karesz és magához rántva megcsókolt. Meglepődtem ezen, de visszacsókoltam. Ott csókolóztunk a házunk előtt. A kezét a karomról a derekamra tette, én meg beletúrtam a hajába.
- Még mindig szeretlek Pataki Zsófia! Már kilencedik eleje óta szeretlek - csókolt meg újra.
- Én is szeretlek, Karesz! - öleltem meg.
- Lennél a barátnőm? - kérdezte reménykedve.
- Csak ha elfogadod Vikit és nem fogod azért utálni, mert Martin lánya - néztem rá szúrósan.
- Dehogy fogom ezért utálni!
- Akkor igen, leszek - csókoltam meg ezúttal én. Boldog voltam. Nagyon.

<Eddig tartott>

Sziasztok, remélem tetszett ez a gyenge rész!

By: M.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro