(04.24)

~Zsófi

Nem volt se kedvem, se időm, se energiám naplót írni az elmúlt több, mint egy hónapban. De nem is igen történt semmi. Május harmadikán megyünk a Balatonra kirándulni. Már várom. A kis Viki most 7 hónapos. Már jobban lehet látni, hogy van velem valami, de ha bárhova megyek jól felöltözök, mintha sokat híztam volna...

Ma kellett volna apának hazajönnie. De ma már nem jött haza. Nem is fog hazajönni. Bárcsak ne ma indult volna haza! Bárcsak el se ment volna! Túl sok a bárcsak...

Anyával este a híradót néztük, amikor egy "érdekes" hírt olvastak be.
- A Rió De Janeiro-ból indult gép a mai órákban lezuhant. 60 halottat és 23 sebesültet találtak. A gép utasai között 17 magyar volt - mondta a tudósító, mire anya elsírta magát.
- Az lehetetlen! - sírta anyu. Szomorúan öleltük át.

- Szia, Zsófi - állt az ajtóban Karesz.
- Szia - köszöntem szomorúan.
- Sajnálom, a... az apukátokat - hajtotta le a fejét, mire megöleltem. Meglepődött ezen, de visszaölelt. Nem mondtunk semmit, mert nem is volt rá szükség. Szavak nélkül is megértettük egymást. Tökéletesen.

(05.02)

~Zsófi

Holnap megyünk a Balatonra. Nem akarom anyát itt hagyni, de ő erősködött így nehezen, de beadtam a derekamat. Bepakoltam mindent a táskámba és készen álltam a holnapra.

(05.03)

~Zsófi

Anya reggel elvitt a vasútállomásra. Nagyon meleg volt a közel négy réteg ruha alatt. Kellett nekem ez a hülye ötlet! Már egy csomóan álltak a Déliben. Bogi boldogan rohant hozzám.
- Add ide a táskád - vette ki a kezemből.
- Bogi, csak terhes vagyok, nem rokkant - mosolyogtam rá.
- Szerintem most egy szumó harcosra hasonlítasz - mosolygott Dió.
- Pofa lapos, Diószegi - néztem rá szúrósan.
- Pardon, hölgyem - vette ki Bogi kezéből a táskámat és a hátára kapta.
- Nekem így is jó - vontam vállat és a többiekhez mentünk.
- Ennyire fázol? - kérdezte Alex.
- Igen, nagyon fázós vagyok. Brrr - borzongtam meg.
- Dehát 20° van - értetlenkedett Ottó.
- De én FÁZOK - nyomatékosítottam a szavam súlyát.
- Hű, de hideg lett hirtelen - erőltetett magára egy mosolyt.
- Gyerekek, ideje felszállni a vonatra - szólt ránk Haller. Mind a 12-en megindultunk. Dió feltette a táskámat a csomagtartóra és tovább ment a srácokhoz. Én az ablak mellett ültem, Karesz pedig mellettem foglalt helyet. Az út hosszú volt.
- Kicsit piros vagy - fürkészett Karesz.
- Igen? Észre se vettem - néztem rá kissé kábán. Nagyon melegem volt.
- Várj - vett elő egy palack hideg vizet, aminek letekerte a kupakját és egy zsepire locsolt egy kicsit, majd a fejemet törölgette vele. Olyan jól esett, hogy időközben talán a vállára hajthattam a fejemet.

- Megjöttünk, leszállás - tapsolt Haller, amire felriadtam. Karesz leszedte a táskámat és felsegített.
- Köszi - mosolyogtam rá, majd leszálltam a többiekkel együtt. Olyan húsz percet kellett sétáljunk a szállásig.

Mikor megérkeztünk szétosztottuk a szobákat és utána szabad foglalkozás volt mindenkinek, ami azt jelentette, hogy mehetünk úszni a balcsiba. Egyedül én nem mentem be.
- Hé, Zsófi nem jössz be? - kérdezte Ricsi.
- Nem, inkább kihagyom - válaszoltam.
- Megint bedobjunk?
- Leverlek, ha megteszed!
- Nem szóltam - úszott el. Bogi kijött a partra mellém.
- Adjak fürdő ruhát?
- Ne, mert akkor megtudnák...
- Rendben értem - mosolygott megértően.
- Köszi - mosolyogtam hálásan.

Este kint ültünk a parton és beszélgettünk.
- És mi van a barátnőddel? - kérdezte Miki.
- A kimmel? - kérdezett vissza értetlenül Karesz.
- Miii?
- Szakítottunk - vont vállat Karesz.
- Ez igaz? - ámult Bogi.
- Igen - bólintott, mire én felálltam és elmentem sétálni egy kicsit. Szakított azzal a ribanccal! Végre! Talán van esélyem, egy minimális, de akkor is van!
- Baj van? - hallottam a hátam mögül valaki hangját. Megfordultam és Anonymus állt mögöttem.
- Nincs.
- Akkor miért jöttél el onnan?
- Csak gondolkodni akartam...
- És min? - lépett közelebb. Már nem érdekelt, hogy mi lesz, ha megtudja az igazi érzéseimet. Már semmi sem érdekelt!
- Baj van, hercegnő? - kérdezte aggódva.
- Nézd, elkell mondanom valamit...
- Hallgatlak.
- Nekem más tetszik.
- És kicsoda? - kérdezte félve a választól.
- Tavaly évvége óta szerelmes vagyok a legjobb barátomba - mondtam ki nehezen.
- Oliba?
- Dehogy belé! Kareszbe! De amikor év elején bemutatta azt a ribancot annyira összetörtem, hogy Martin karjaiba rohantam bánatomban. Aztán meg miatta akartam öngyilkos is lenni, mert már annyiszor okozott nekem fájdalmat! Érted? - fakadtam ki.
- Hű, te beleszerettél a baromságai ellenére is?
- Igen, de erre igazán akkor jöttem rá, amikor egyszer náluk aludtam a vihar miatt és arra ébredtem, hogy átölelte a derekamat. Olyan jó illata volt - kalandoztam el.
- Értem - hajtotta le a fejét szomorúan.
- Mostmár felfeded magad? - kérdeztem halkan.
- Van, más választásom hercegnő? - emelte fel a fejét.
- Nem tudom.
- Mielőtt felfedem magam, még előtte lopok egy csókot - óvatosan felhajtotta a maszkját és megcsókolt. A szemeimben könnyek gyűltek. Miután elhajolt tőlem, levette a kapucniját, a baseball sapkáját és lassan a maszkjához emelte a kezeit, majd lassan lehúzta az arcáról rálátást engedve az arcára. A döbbenettől kikerekedtek a szemeim.
- Te?!

Folytatás következik...

<Eddig tartott>

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Jó éjszakát, mert holnap jön a folytatás😈😈😈

By: M.