(02.13)

~Zsófi

Az elmúlt hetekben nem volt semmi. Nyolcadikán anya elkísért a nőgyógyászhoz. A pici egészséges és már öt hónapos. Elvileg június 5-ére vagyok kiírva a kis Vikivel. Apával rendszeresen beszélünk, de még nem tudja, hogy nem vetettem el a picit. Jaj mit fogok ezért tőle kapni! Holnap lesz a valentin bál, ahol idén is úgy kell menni, mint tavaly. Tehát lányoknak vörös, fiúknak fekete ruha. Szuper...

(02.14)

~Anonymus

Délután izgatottan készülődtem a bálra. Úgy voltam vele, hogy Zsófival fogok elmenni. Felvettem a legjobban kinéző fekete ruháimat és az elmaradhatatlan maszkot is. Mikor kész voltam, már idő volt. Gyorsan elvettem a vörös rózsát az asztalomról és lementem.
- Szia, anya elmentem! - rohantam ki az ajtón. Egyenesen Zsófiékhoz mentem. Már kijöttek. A maszk alatt fülig ért a szám. Zsófi valami meseszép volt abban a vörös ruhájában, ami akaratlanul is beindította a fantáziámat.
- Szia - köszönt meglepetten a lány.
- Szia, ezt neked hoztam - nyújtottam át neki a virágot.
- Köszi - mosolygott zavartan. Megfogtam a kezét és együtt sétáltunk tovább a sulihoz.
- Karesz... - kezdte Zsófi, mire érdeklődve néztem rá.
- Mi van vele?
- Olyan furán viselkedik mostanában - fejezte be a gondolatmenetét.
- Biztos Bella miatt.
- Egy teáskanálnyi vízben is megtudnám folytatni azt a lányt. Meg persze Kareszt is - dühöngött. Alapjáraton cuki, amikor dühös, de most egyenesen félelmetes volt. Csendben mentünk tovább. A tesi terembe belépve minden szépen volt feldíszítve. Zsófit a táncparkett közepére vezettem és a kezemet a derekára csúsztattam, ő pedig átkarolta a nyakamat.
- Vannak ismerőseim, ha gondolod, hogy elintézzék őket - kacsintottam rá.
- Komoly? - nézett rám csodálkozva.
- Igen, persze - vigyorogtam. Mosolyogva megrázta a fejét.

~Zsófi

- Te bolond vagy - nevettem fel.
- Te tettél bolonddá, mert bolondulok érted - nézett mélyen a szemembe.
- Ne mondj ilyet - kértem.
- Nem szereted, ha bókolnak neked?
- Nem arról van szó, csak...
- Csak? Csak miről? - kíváncsiskodott.
- Semmi, hagyjuk - hajtottam le a fejem. Nem tudom megmondani neki. Nem tudnám lelombozni, hogy nem őt szeretem, hanem Kareszt.
- Na, mondd el - emelte fel az államnál fogva a fejem, hogy a szemébe nézzek.
- Ne bókolj, mert nem tudom, hogy kivagy. Vedd le a maszkod - kértem, mire elengedte az államat.
- Sajnálom, de arra még várnod kell hercegnő - kacsintott, majd ellépett tőlem és elment. Egyedül álltam ott a többi táncoló pár között. Szomorúan hajtottam le a fejem és megfordultam, amikor egy mellkasba ütköztem. Felnéztem az illetőre és Dió állt előttem.
- Szabad egy táncra? - mosolygott rám kedvesen.
- Persze - fogadtam el a felkérést. Fura volt Dióval táncolni.
- Mi a baj?
- Nincs semmi.
- Látom, hogy van valami - nézett a szemembe. Francba, hogy ennyire ismer!
- Anonymus és Karesz a legfőbb bajom.
- Anonymus miért?
- Mert kilencedik óta kérlelem, hogy vegye le a maszkját, de nem veszi és titokzatos. Karesz meg Bella miatt. Gyűlölöm, de szeretem! Miért van ez? Miért? - kezdtem könnyezni, mire magához ölelt. Ott álltunk a táncoló tömegben és csak billegtünk.
- A kicsi miatt is aggódok. Nem merem elmondani apának, de még Martinnak se - ráztam meg a fejem.
- Apukád biztos megérti, elvégre ő is fiatalon lett szülő. Martint meg szard le. Tuti, hogy a te lányod egy a millióból - nevetett, mire én is elmosolyodtam.
- Habár sajnálom, hogy pont tőle lettél terhes.
- Azt én is - sóhajtottam lehajtott fejjel.
- Most ne gondolj inkább erre, csak élvezd a pillanatot - puszilta meg a homlokomat.
- Rendben és köszönök mindent - néztem fel rá boldogságtól csillogó szemekkel.
- Ne köszönj semmit. Egy barátért bármit - mosolygott és tovább táncoltunk.

A buli végén a suli előtt álltunk Larával, amikor megláttam valamit.
- Te, az nem Beni? - kérdeztem Larától.
- De, ő az, de ki az a lány?
- Hát baromira nem Rose - ráztam meg a fejem.
- Rómeó, ideje hazamenni - szóltunk oda neki.
- Jó - nézett ránk, majd elköszönt a lánytól és velünk jött. Otthon gyorsan letusoltam utána lefeküdtem aludni. Hulla fáradt voltam már.

<Eddig tartott>

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Köszönöm a segítséget rosdorika❤❤❤

By: M.