(12.31)

~Lara

Sírva ültem Zsófi élettelen teste mellett.
- Sajnálom, hogy cserben hagytalak, amikor egyedül voltál! - öleltem át sírva. Ott zokogtam mellette.
- Kicsim - jött be anyu is.
- Miattam van! Miattam halt meg! - néztem anyára.
- Nem a te hibád - ölelt át anyu. A vállán sírtam tovább. Elengedtem és Zsófira néztem. Élettelenül feküdt tovább, majd... majd hirtelen kipattantak a szemei.
- Jézusom! Orvost! ORVOST!! - rohantam ki a folyosóra, mire rögtön három rohant be Zsófihoz. Anyát kiküldték onnan.
- Mi van vele?! - pattant fel Bogi.
- Él! ÉL! - öleltem meg Bogit sírva.
- Ez egy csoda! - kurjantott boldogan Ottó, mire a recepciós ránk szólt, hogy halkabban, de látszott rajta, hogy örül a boldogságunknak. Zsófi él!

~Zsófi

Miután az orvosok kimentek anya jött be.
- Édes kislányom! - ölelt szorosan magához.
- Sajnálom - suttogtam a fülébe.
- Sss, most ne beszélj! Pihenésre van szükséged! - simította meg az arcomat.
- Anya... nem tudnál nekem időpontot kérni?
- Hova?
- Pszichológushoz - néztem rá komolyan. Nem mondott semmit.
- Anya! Ma kishíján megöltem magam, sőt sikerült is! Komoly gondok vannak velem Karesz miatt!
- Rendben, ahogy gondolod - bólintott. Ekkor Lara és Bogi dugták be a fejüket.
- Bejöhetünk?
- Persze - ment ki anya. Szótlanul néztem rájuk.
- Úgy sajnálom, ami veled történt! - kezdte Lara.
- Ne haragudj ránk! - nézett rám Bogi.
- Ti mit tennétek a helyemben?! Azt várjátok, hogy ezek után ugorjak a nyakatokba?! Baszki, percekre meghaltam! Eddig nem is foglalkoztatok velem, most meg hopp itt vagytok velem! Ez nekem nem fog menni! Azt hittem, hogy még a legkissebb bajban is itt lesztek velem, de neeem! Mert mindkettőtöknek fontosabb volt valami! Te meg azt hiszed, hogy ismersz engem?! Dió többet tud rólam, mint te! Pedig az ikrem vagy! - hadartam dühösen. Lara értetlenül nézett rám.
- Mit tud, Dió?
- Ha annyira érdekel kérdezd meg anyától, Benitől vagy tőle, de én ezek után már nem fogom neked elmondani! - fordítottam el a fejem könnyezve.
- Én tőled szeretném tudni.
- Zsófi, mi a baj? - kérdezte Bogi. Légy erős, Zsófi!
- Nem mondom el!
- Kérlek!
- Ezek után már nem tudom elmondani nektek a legnagyobb titkom...
- Persze, de Dió tudhat róla - forgatta meg a szemeit Lara.
- Ő sem tőlem tudja, hanem Benitől. De ha jártál az íróasztalom körül, akkor talán láttál volna rajta egy lapot...
- Két bekarikázott névvel - fejezte be a mondatot, majd döbbenten nézett rám. Rájött.
- Akkor... te... az... az lehetetlen! - makogott.
- Három hónapos - néztem rájuk.
- HÁROM?! - kiáltottak fel egyszerre.
- Igen, de halkabban! Nem akarom, hogy meghallják!
- Az apja tud róla? Ki az apja?
- Martin az apja, de nem tud róla.
- Hogy lehet, Martin az apja??
- Emlékszel amikor elmentem otthonról egy hónapra?
- Aha.
- Akkor történt. Nem védekeztünk és megtörtént - meséltem röviden és tömören.
- Jézusom, tehát nagynéni leszek?
- Igen - bólintottam.
- Úgy sajnálom! - ölelt meg. Bogi is csatlakozott az öleléshez. Hihetetlen, hogy egy ilyen mozgalmas szilveszter este kellett ahhoz, hogy kibéküljek az ikremmel és Bogival!

Miután a lányok kimentek, Anonymus jött be.
- Szia, hogy vagy?
- Jobban. Köszi, hogy utánam jöttél és sajnálom, hogy olyanokat vágtam a fejedhez. Nagyon ki voltam bukva - magyarázkodtam.
- Megértem.
- Sajnálom, hogy látnod kellett azt az énemet...
- Ugyan, volt már ennél rosszabb élményem is.
- Igen?
- Aha, olyan másfél órája vettek tőlem vért, hogy megmentsek egy csinos lányt.
- Más is vesztett vért?
- Te voltál az, butus - fogta meg a kezem.
- Megegyezik a vér csoportunk?
- Igen, de mindjárt éjfél - nézett az órájára.
- Volt már ennél jobb szilveszterem is.
- Nekem is, de gondolj csupa vidám dologra.
- Jó, megpróbálom - mosolyogtam rá.
- Három, kettő, egy... boldog új évet - hajolt hozzám és megcsókolt. Meglepődtem ezen, de visszacsókoltam. Kintről üdvrivalgást hallottam. Belemosolyogtam abba a csókba. Miután elhajolt tőlem, gondosan visszaigazította a maszkját.
- Most se mutatod meg magad?
- Álmodozz csak királylány - kacsintott, majd kiment. Értetlenül néztem utána. Fura ez a srác.

<Eddig tartott>

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: M.