(12.31)

~Zsófi

Az elmúlt időszak eseménytelenül telt. Miután elmúlt a karácsony egyedül lézengtem a városban vagy épp elhagyatott helyeket fedeztem fel. Miközben azon gondolkodtam, hogy csak én lehetek olyan szerencsétlen, hogy a legjobb barátomba szerettem bele tavaly évvégén, de neki már barátnője van. Legszívesebben leszúrtam volna magam. A mai nap mindenkinek az önfeledt bulizásról és az óév búcsúztatásáról szólt. Nekem nem. Nekem csak egy átlagos nap volt a mai is. A srácok hívtak, hogy bulizzak velük, de nemet mondtam. Semmi kedvem se volt. Főleg ahhoz nem volt kedvem, hogy végig nézzem Bella és Karesz nyálcseréjét. Már a gondolattól is hányinger kerülget, nemhogy a látványtól. Délelőtt anyunak segítettem vásárolni és készülni az estére. Délután elkezdtem készülődni én is.
- Elmész a fiúkhoz?
- Ühüm - hazudtam.
- Rendben, jó szórakozást - mosolygott, mire én odamentem hozzá és megöleltem.
- Szeretlek, anyu! - pusziltam meg.
- Én is téged - mosolygott. Elengedtem és kiléptem az ajtón.

Már kezdett sötétedni. Nem érdekelt. Csörgött a telefonom.
- Haló?
- Biztos, hogy nem jössz? - kérdezte Dió.
- Nem, mert máshová megyek - nevettem el magam. Kezdek megbolondulni.
- Hova?
- Holnap a híradóból kiderül, majd pár évtized múlva találkozunk! - nevetve tettem le és tovább mentem az úticélomhoz. Talán nem volt a legjobb ötlet elmondani neki, mert keresnének. Habár kinek hiányoznék?? Senkinek! Tovább mentem. Olyan fél óra múlva megláttam a kis hidat. Megálltam előtte és lenéztem a sötét hömpölygő kis folyóba. Tökéletes. A legjobb halál leugrani a jéghideg folyóba. Óvatosan felmásztam a híd korlátjára és lenéztem. Oké, lehunytam a szemeimet és elkezdtem visszaszámolni.
- Három - elkezdtelek szeretni, de te nem érzel így irántam.
- Kettő - te állítottál döntés elé, hát most döntöttem.
- Egy - már nincs visszaút.
- Nulla - és vége. Már majdnem dőltem, amikor meghallottam valamit.
- Zsófi! - kiabálta valaki a nevemet. Könnyes fejjel néztem körbe, de nem akartam hinni a szemeimnek.
- Hagyj békén! - néztem le rá a híd korlátjáról.
- Vissza kell jönnöd velem!
- Nem fogok! Hagyj békén! Hagyj meghalni - néztem rá könnyezve.
- Kérlek, ne tedd ezt! Én nem ilyennek ismertelek meg! Hagyd, hogy segítsek, kérlek! - könyörgött.
- Sajnálom - hunytam le a szemeimet és dőlni kezdtem.
- NEEEE - kapott utánam...

Folytatás következik...

<Eddig tartott>

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövid rész! Vajon ki ment Zsófi után? És elkapja mielőtt lezuhanna?

By: M.