(10.10)

~Zsófi

Reggel arra keltem, hogy jött egy üzenetem. Álmosan nyitottam meg azt.

Anonymus: Szia, hercegnőm! Hogy vagy?

Me: Köszi, jól

Anonymus: Biztos? Tegnap Karesz elég bunkó paraszt volt veled...

Me: Áh, már hozzászoktam, hogy kegyetlen velem az élet

Anonymus: Ez nem igaz❤ Én itt vagyok neked :)

Me: De nem kell

Letiltottad Anonymus-t.

Sírva fordultam az oldalamra.

~Anonymus

Értetlenül bámultam a képernyőt. Letiltott. Valami nagyon nincs rendben, ha letiltott engem. Vajon mi a baja?

~Zsófi

Egésznap a szobában gubbasztottam. Amikor kinyílt az ajtó Lara suhant be rajta.
- Tudunk beszélni?
- Miről? - pakolászott a táskájába.
- Ugye azt mondtad, hogy ha nagy a baj te itt leszel nekem. Tudnánk most beszélgetni?
- Most nem lehet, mert sietek.
- Dehát megígérted! - fakadtam ki.
- Bocsi, majd bepótoljuk máskor. Szia - rohant ki a szobából. Egyedül maradtam. Teljesen. Hátradőltem az ágyon és az életemen gondolkodtam. Miért löktek el maguktól a szeretteim? Miért?! Kikeltem az ágyból és lementem a konyhába. Még szép, hogy üres volt. Töltöttem magamnak egy pohárba vizet. Miután ki ittam a pohár tartalmát bele akartam tenni a mosogatóba, de egy ág az ablaknak csapódott és ijedtemben kiesett a kezemből a pohár. Milliónyi apró szilánkra tört össze. Akárcsak a szívem. Leguggoltam, hogy felszedjem, de helyette egy nagyobb szilánkot emeltem fel. Forgattam a kezeim között, majd lassan a csuklómhoz emeltem.
- Te meg mit csinálsz? - hallottam hirtelen Beni hangját. Nem figyeltem rá. Azt akartam, hogy ennek vége legyen.
- Zsófi, tedd le! - verte ki a kezemből a szilánkot.
- Mit akartál azzal?! Megölni magad?! Igen?! - üvöltött az arcomba.
- Igen, mert csak a terhetekre vagyok! Mindenkinek a terhére vagyok!
- De nekem nem! Te a nővérem vagy! Oké, hogy néha idegesítő vagy, de azért szeretlek téged! - eredtek el a könnyei.

~Beni

A konyhából csörömpölést hallottam.
- Bocs, de hallottam valamit, majd később dumálunk.
- Oké, csá haver - tette le. Lementem a konyhába és Zsófi háttal állt nekem.
- Te meg mit csinálsz? - kérdeztem, de nem válaszolt. Odamentem hozzá, de egy üvegszilánkkal a kezében állt, amit a csuklójához emelt.
- Zsófi, tedd le! - vertem ki a kezéből.
- Mit akartál azzal?! Megölni magad?! Igen?! - üvöltöttem az arcába.
- Igen, mert csak a terhetekre vagyok! Mindenkinek a terhére vagyok!
- De nekem nem! Te a nővérem vagy! Oké, hogy néha idegesítő vagy, de azért szeretlek téged! - kezdtem könnyezni. Nem akarom elveszteni a nővéremet. Amikor tavaly azt hittük, hogy rákos azt is nehezen vészeltem át, de próbáltam bem kimutatni előtte. De most, hogy majdnem a szemem előtt lett öngyilkos...
- Sajnálom - ölelt meg, mire én rögtön viszonoztam az ölelését.
- Ilyet többé ne csinálj, jó?
- Jó - puszilta meg a fejemet. Fura volt, de mégis jó.

~Zsófi

Feltakarítottuk a szilánkokat utána elvonultunk a szobáinkba. Mióta az eszemet tudom, Beni most először mondta ki, hogy szeret engem. Jó volt hallani tőle.

- Szia, Zsófi! - üdvözölt vidáman Dió.
- Szia, nem próbán kéne lenned?
- Figyelj... bocsánatot akartam kérni Karesz és Oli nevében is.
- Miért kéne bocsánatot kérniük? Karesz csak a ribijét védte, Oli meg gúnyolódott - vontam vállat.
- Mit mondtál?
- Oli gúnyolódott.
- Nem, előtte. Te tényleg egy ribinek tartod Bellát?
- A kép alapján, amit Karesz tett ki... igen, annak - fintorogtam.
- Szerintem bomba csaj - vigyorgott, mire a fejemet látva megköszörülte a torkát.
- Akarom mondani... időzített bomba, aki bármelyik pillanatban felrobbanhat és megcsalhatja Kareszt.
- Tudom, hogy nem erre gondoltál, de azért köszi. A bocsánatkérést viszont nem fogadom el. Ha csak ennyit szerettél volna, akkor szia!
- Nem jössz el valamelyik próbánkra?
- Nem látnának szívesen.
- És akkor mivan? Te voltál az énekesünk.
- Kemény egy próbáig. Hosszú karrier volt, igazad van - biccentettem gúnyosan.
- Jólvan na, de érted mit akarok ezzel mondani. Ha gondolod, gyere bármikor - ment el. Becsuktam az ajtót és a fejemet annak döntöttem.
- Szerinted, most mit tegyek? - kérdeztem halkan.
- Jó, mert én sem tudom - válaszoltam inkább magamnak. Felmentem a szobába és lefeküdtem az ágyra.

(10.11)

~Zsófi

Reggel miután elintéztem a dolgomat felöltöztem utána lementem. Benivel ketten mentünk suliba.
- Mi a baj? Látom rajtad, hogy van valami.
- Nem merem elmondani, mert félek, hogy apa megtudná.
- Nem mondom el neki. Na, ki vele - mosolygott, mire mély levegőt vettem.
- Martintól teherbe estem és apa úgy tudja, hogy elvetettem, de nem. Még mindig terhes vagyok.

Folytatás következik...

<Eddig tartott>

Sziasztok, remélem tetszett ez a gyenge rész!

By: M.