(09.10)

~Zsófi

Reggel jóval az ébresztőm előtt keltem fel. Álmosan nyújtózkodtam egyet, majd felültem, hogy lássam Larát. Hihetetlen, hogy van egy ikertestvérem és az is hihetetlen, hogy anyuék eltitkolták előlünk. Legalább mostmár tudom, hogy ki volt az a másik kislány a képen. Lara volt az.
- Jó reggelt - hallottam Lara rekedtes hangját.
- Neked is. Milyen volt itt aludni?
- Sokkal jobb, mint "otthon" - mutatott idézőjeleket.
- Megértem. Egyébként te, hogyhogy nem felejtettél el minket?
- Mert a bűntudatom nem hagyta, hogy elfelejtselek titeket - sóhajtotta, mire megöleltem.
- Mostmár senki se választhat el minket - mosolyogtam rá.
- Igaz - engedett el mosolyogva. Elkezdtünk öltözködni (adtam neki a ruháimból így sikerült összeöltöznünk). Fogtuk a cuccunkat és lementünk a konyhába.
- Dikk, most melyikőtök kicsoda? - nézett ránk meglepetetten Beni. Mindketten elnevettük magunkat.
- Lara - mutattam a mellettem álló lányra, majd magamra.
- Zsófi - mosolyogtam.
- Jézusom adj erőt - motyogta.
- Én is szeretlek öcsi - borzoltam össze a haját. Reggeli után kimentünk a házból. Martin kint várt.
- Most csak álmodok vagy tényleg kettő van belőled? - húzta széles mosolyra ajkait Martin.
- Nem álmodsz, és nem teljesen kettő - feleltem.
- Akkor?
- Lara, az ikrem.

~Lara

Amint ezt kimondta Zsófi, a srác fejéről egy pillanatra lehervadt a vigyor, de hamar vissza varázsolta.
- Ez remek - felelte, majd odahajolt hozzá és súgott neki valamit.
- Igen - válaszolt a testvérem. Martin egy elégedetlen sóhajt hallatott.
- Jó - nézett rám szúrósan. Rezzenéstelenül álltam a tekintetét. Kiismertem már annyira, hogy tudjam mit utál és mit nem. Ha nem kap meg valamit amit akar akkor ott képes igazi állatként viselkedni. Így hármasban mentünk a suliba. Kint az épület előtt álltak Oliék. Mosolyogva intettek nekünk.
- Hamarabb is szólhattál volna neki - utalt Zsófira.
- Tudom, de Martin miatt derült ki - ismertem be.
- Mi?? - sóhajtottam egyet, majd elmeséltem az tegnap délutáni eseményeket.
- Ha egy újjal is hozzáér Zsófihoz én megölöm! - szorította ökölbe a kezeit Oli.
- Mer'? - kérdezte Alex.
- Martin egy szoknyapecér - feleltem Oli helyett.
- Honnan veszed? Nekem jó fejnek tűnik - vakargatta az állát Ricsi.
- Sajnos sikerült kiismernem tavaly.
- Te buktál?
- Ja - bólintottam.
- Miből?
- Ööö, nem akarjátok tudni - hátráltam.
- Na mesélj csak madárka - lépdelt felém Ricsi.
- Nem nem! Nem árulom el - rohantam be az épületbe. Hartay sajnos megint elkapott.
- Pataki, hányszor jössz be azon az ajtón?! - szólt rám élesen a banya.
- Ahányszor kedvem tartja - rohantam tovább, mert hallottam, hogy bejött Ricsi. Felrohantam az emeletre, de véletlenül úgy nekimentem egy srácnak, hogy felborultunk. Balszerencsémre ez a srác Martin volt.
- Bassza meg! - szitkozódtam.
- Ha eljár a testvérednek a szád, akkor neked annyi - sziszegte a fiú. Nem válaszoltam semmit csak leszálltam róla.
- Hagyd őt békén! Nem volt neked elég a suliba járó lányok 95%-a?
- Ne üsd bele az orrod a dolgaimba.
- Egyszer én is a te dolgaid közé tartoztam, nemde?
- Fogd be, Lara! - szólt rám dühösen.
- Mivan? Fáj az igazság - villantottam egy önelégült mosolyt, mire ő megindult felém, majd megtorpant.
- Nem ér ennyit - morogta, majd kikerült. Talán sose tudom meg, hogy mit akart csinálni, de talán nem is baj.
- Minden rendben? - kérdezte Zoli.
- Csak Martin... - ráztam meg a fejem, mire magához ölelt.
- Ne törődj vele!
- Nálad jobb barátot kívánni se lehet - mosolyogtam rá kedvesen.
- Gyere menjünk órára - indult a terembe.

~Zsófi

Délután a suli előtt álltam amikor kijött Martin.
- Sokat vártál szépségem?
- Nem annyira - mosolyogtam fel rá, mire megcsókolt. Kézen fogva indultunk haza.
- És Lara tényleg az ikred?
- Aha.
- Akkor... ő is Pataki vagy te vagy Pálffy?
- Ő is Pataki - feleltem.
- Aha, értem. Van valami terved a hétvégére?
- A hétvégén Larával csinálnánk egy iker napot. Van mit megbeszélnünk.
- De nem arra van a szülinapotok?
- Az még messze van.
- Miért, mikor születettek?
- December 24.
- Na a barátnőm egy igazi karácsonyi ajándék - ölelte át a vállamat, de én leragadtam egy szónál. A barátnőjének hívott.
- Egyszer elmehetnénk valahova nem gondolod? Mit szólnál hozzá, ha jövőhét szombaton elmennénk moziba? Na, mit szólsz?
- Benne vagyok - mosolyogtam. A házunk előtt Martin hosszasan megcsókolt, majd elment. Boldogan mentem be.
- Kivagy? - kérdezte a konyhából apu.
- Betörő!
- Nincs semmi értékünk - válaszolt. Bementem a konyhába, de a látványtól kirobbant belőlem a röhögés. Apa egy kötényben főzőtt. De nem akármilyenben, hanem ebben:

- Ne kérdezz semmit - nézett rám apa.
- De miért? Vagy hogy? - nevettem tovább. Apa feje kezdett átmenni rákvörösbe.
- Ne fogadj az anyáddal és akkor nem jutsz ilyen sorsra - felelte röviden, majd folytatta a főzést. Nevetve mentem volna el, de volt egy cetli apa hátán. Odamentem hozzá és elolvastam.
Szeretlek, remélem tudod. Szerető nejed❤
- Apa, ezt neked szánták - nyújtottam át neki a cetlit.
- Hol volt?
- A hátadon.
- Milyen eredeti - dünnyögte, majd elolvasta. Lassan elmosolyodott. Adtam apának egy puszit és felmentem a szobámba. Megírtam a leckémet utána gondolkodtam, hogy mit csinálhatnék. Végül arra jutottam, hogy beraktam az egyik kedvenc zenémet és elkezdtem táncolni (fenti videó ÍRÓ.) A végére már csak annyit érzékeltem a világból, hogy megbotlottam és pont akkor estem el, amikor apa benyitott.
- Jól vagy? - rémült meg azonnal.
- Csak táncoltam és megbotlottam a saját lábamban - válaszoltam a földön ülve.
- Legközelebb legyél óvatosabb.
- Pedig a forgás olyan jól ment - szomorodtam el, mire meghallottam egy hangot.
- Van róla képem - vigyorgott az ajtóban Lara.
- Miii?! Te láttad, hogy táncoltam??
- Igen, és csináltam egy képet így a forgást sikerült elkapnom. Átküldjem?
- Igeeen! - ugrottam a nyakába boldogan.
- Jó jó - nevetett ő is, majd mikor elengedtem nyomkodott párat, majd megcsippant a telefonom. Átküldte a képet.
- Szerintem instára illő lett - mosolygott továbbra is.
- Nem hiszem, hogy kiteszem.
- Miért?
- Nem akarom, hogy megtudják ezt.
- Mert? Baromi jól táncolsz!
- És tudjuk, hogy szeretsz is táncolni - tette hozzá apa.
- Biztosak vagytok benne, hogy jó ötlet lenne kirakni?
- Igen! - mondták egyszerre. Nagy levegőt vettem és írtam párat, majd az ujjamat a "megosztás" gombra helyeztem. Kitettem.

<Eddig tartott>

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: M.