(05.01)

~Zsófi

< A sötét erdőben jártam. Mindenfelől reccsenést hallottam. Rémülten kapkodtam a fejemet, de semmit se láttam.
- Zsófi - mondta valaki a nevemet.
- Ki az? - fordultam körbe, de választ nem kaptam. Nagyot nyelve mentem tovább. Percekkel később valaki hátulról befogta a számat valami ronggyal engem meg elnyelt a sötétség. Amikor felkeltem egy székhez voltam kikötözve.
- Á, felébredtél? - lépett előrébb egy maszkos ember.
- Ki maga és hol vagyok? - kérdeztem halkan.
- Lényegtelen kérdéseket tettél fel, kislány. Az apád régen az utamban volt és most te is - nézett rám. Ekkor felkapcsolódott a villany én meg kis híján megvakultam, de kis idő alatt hozzászoktam a fényhez. Apa egy másik széken ült velem szemben.
- Nem tudom melyikőtök szenvedjen - tanakodott.
- Hagyd békén a lányomat! - mondta apa dühösen.
- Rendben én békén hagyom őt - emelte fel a kezét, hogy lássa nem Ő fog bántani minket.
- Apa... - nem tudtam befejezni, mert egy éles fájdalom nyilallt a vállamba.
- Neeeee - üvöltött fel apa.
- Deee - nézett rá a férfi, majd rám nézett.
- Nem nézel ki valami jól - lépett közelebb hozzám.
- Hagyjon békén - suttogtam erőtlenül.
- Dehát nem is bántottalak... még - ekkor egy pisztolyt tett a halántékomhoz és ellépett, hogy apa is lássa.
- Engedd el! Legalább őt! - őrjöngött apa.
- Sajnálom, Márk - vezett az ujját a ravaszra.
- NE TEDD!!
- Apa... - néztem rá könnyezve, majd bumm. > zihálva riadtam fel. Friss levegőre volt szükségem. Kikeltem az ágyból és kimentem a szobából. Fojtogatott a benti levegő. Nem kaptam levegőt. A falat fogva mentem volna le, de már erősen szédültem.

~Karesz

Épp a mosdóból mentem ki, amikor megláttam Zsófit a földön feküdni. Rögtön odamentem hozzá. Ott zihált és izzadt.
- Zsófi, mi van veled?! - ráztam meg a vállát gyengéden.
- Márk! - rohantam a tanárok szobájába. Szinte berobbantam.
- Mi a baj Karesz? - kérdezte álmosan Márk.
- Zsófi a földön fekszik és zihál - soroltam, mire kipattant az ágyból és rohanni kezdett a másik két tanárral a nyomában.
- Kislányom, nyugodj meg - ölelte magához. A többiek a hangzavarra álmosan néztek ki, hogy mi van kint.
- Karesz, a konyhában van gyógyszer. A felső fiókban baloldalon egy fehér dobozkában van - nézett rám Márk. Bólintottam és lerohantam. Hamar megtaláltam és felvittem egy pohár vízzel együtt.
- Köszönöm - nézett rám, majd odaadta neki. Feszülten figyeltem, ahogy Zsófi nagy nehezen bevette a gyógyszert és lassan kezdett lenyugodni. Amikor lenyugodott akkor megölelte az apját és sírva fakadt.
- Sss, semmi baj - simogatta a hátát Márk. Rossz volt így látni Zsófit.
- Gyere ki a friss levegőre - segítette fel a lányát és lassan lementek. Összeszorult szívvel néztem utánuk.
- Mi van vele? - jött hozzám könnyezve Bogi.
- Gondolom pánikroham - feleltem.
- Igen, az - helyeselt szomorúan Lara.
- Annyira sajnálom őt.
- Én is - néztem utánuk.

~Zsófi

- Jobban vagy? - kérdezte aggódva apa.
- Kicsit igen. Csak rémálmom volt - hunytam le a szemeimet.
- Semmi baj, kincsem - ölelt magához szorosan apu.
- Mikor megyünk vissza?
- Valamikor délben indul a gépünk - tolt el magától apu, hogy lássa az arcomat. Apa mosolyogva nézett rám, majd egy puszit nyomott a fejemre. Mosolyogva néztem fel rá, majd visszamentünk a házba.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva Karesz.
- Kicsit igen - bólintottam.
- De jó - sóhajtott megkönnyebbülten. Halványan elmosolyodtam és bementem a szobába még aludni egy kicsit. Reggel Lara megrázta a vállamat.
- Ideje felkelni - mosolygott rám.
- Oké - keltem ki. Gyorsan felöltöztem utána lementünk reggelizni. Reggeli után elköszöntünk a dédiéktől utána beszálltunk a buszba és mentünk a reptérre. Jó volt ez az egy hét. Az egész utat csendben töltöttem. Azon az álmon járt az eszem. Vajon ki lehetett az a férfi? És miért rabolt el engem meg apát? És apa mivel ártott neki?
- Mély levegő - suttogta nekem Bogi.
- Mi?
- Mély levegő, mert mintha gyorsabban vennéd a levegőt. Nyugi - mosolygott rám bátorítóan.
- Köszi - vettem lassabban a levegőt. Sokat segített. A reptéren becsekkoltunk és felszálltunk a gépre. Az ablaknál ült Bogi mellette Karesz én meg a folyosó felől ültem, tehát Karesz mellett. Miután felszálltunk a levegőbe utána olyan negyedórával később elaludhattam.

Katt. Erre eszméltem fel. Lassan kinyitottam a szemeimet. Valamin feküdtem. Ez a valami... Karesz válla volt.
- Felébredtél? - mosolygott rám kedvesen.
- Ühüm - dörzsöltem meg a szemeimet álmosan.
- Lassan otthon leszünk. Még olyan fél óra.
- Oké - bólintottam, majd megláttam Lara vigyorgó fejét. Csak egy szemforgatást kapott válaszul. Az út további részében a többieket figyeltem. Sokan aludtak. Amikor leszálltunk a reptéren többekért jöttek a szüleik. Csak Karesz állt kint tanácstalanul.
- Menj oda hozzá - mosolygott rám apa. Bólintottam és odamentem. Megálltam mellette.
- Jönnek érted? - kérdeztem halkan.
- Anya dolgozik és nem engedték el.
- És apukád? - kérdeztem, de lehunyta a szemét és egy könnycsepp csordult ki.
- Ő meg már nem tud - suttogta erőtlenül.
- Sajnálom, Karesz, ne haragudj - legszívesebben visszaszívtam volna a kérdést, de nem tudtam már, hogyan.
- Nem a te hibád - nézett rám könnyezve. Annyira megesett rajta a szívem, hogy szorosan magamhoz öleltem. Ott álltunk a reptér előtt és egymást öleltük. Mikor elengedtem igyekeztem nem rá nézni.
- Haza vihetünk?
- Nem probléma? - kérdezte meglepetten.
- Nem, és így legalább visszaadhatom azt a fuvart amikor kiszakadt a nadrágom - mosolyodtam el kínomban.
- Hát jó és köszönöm, Zsófi - mosolygott rám. Elindultunk a kocsinkhoz. Bepakoltunk, majd először Kareszt tettük ki.
- Sziasztok!
- Szia - köszöntünk el és hazamentünk. Néha az emberek képesek akaratlanul is beletaposni mások lelkébe, de az a legrosszabb, hogy sokan akaratlagosan teszik ezt meg.

(05.03)

~Zsófi

Reggel korán keltünk. Felvettük a Szent Johannás ünneplőnket és elmentünk a suliba. Megkerestük Larával a saját osztályunkat és velük mentünk a tesi terembe. A ballagási ünnepség szép volt meg minden. Fura, hogy három év múlva mi is elballagunk. Még csak most kezdtük a gimit, de mindjárt vége a kilencediknek. Az ünnepség után hazamentünk. Otthon leültünk beszélgetni, majd felmentünk Larával filmet nézni. Este lementünk vacsizni, letusoltunk utána lefeküdtünk aludni.

<Eddig tartott>

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: M.