(04.28)

~Zsófi

Reggel a beáramló napfényre ébredtem. Nyújtózkodtam egyet, majd leakartam szállni az ágyról, de valamire ráléptem.
- Faszoooooooom!!! - üvöltött fel Karesz, mire én felsikítottam. Erre a lányok is felriadtak. Meg talán mindenki.
- Mi történt?! - rontott be apa, mire Flóra és Bogi sikítottak fel.
- Te mit keresel itt?! - néztem rémülten a földön magzat pózba fekvő Kareszre.
- Íjjajj, ebből nem hiszem, hogy lesz gyerek... habár a lányok és Beni is meglettek - gondolkodott el apa miközben felsegítette Kareszt.
- Ugrálj a sarkadon - mondta apa, mire
Karesz elkezdett ugrálni a sarkán és így mentek ki.

~Karesz

- Nagyon fáj - ugráltam a sarkamon.
- Van egy olyan érzésem, hogy te még sokszor leszel nálunk vagy Zsófi lesz nálatok.
- Miből gondolod?
- Kezdjem el mesélni?
- Akkor érteném a lényeget...
- Volt egy lány aki nagyon bejött nekem és én is úgy jártam, mint te. A lánnyal néha voltak nézet eltéréseink, de végül járni kezdtünk. Olyan se veled se nélküled kapcsolat volt a miénk - mesélte mosolyogva.
- És mi lett a lánnyal?
- 16-17 évesen teherbe ejtettem és a szalagavatón megkértem a kezét. Azóta boldogan élünk és a negyedik gyerek is úton van - fejezte be a sztorit, mire elvigyorodtam, majd értetlenül néztem fel rá.
- Honnan tudod, hogy tetszik nekem?
- Én is voltam fiatal és látszik rajtad - mosolyodott el.
- Ó, de... Nem bánnád, ha...
- Figyelj. Nem én döntök erről. Martinról nem is tudtam, csak akkor mondta el amikor vége lett. Szóval, ha téged bemutat nekünk, hogy te vagy a pasija akkor érezd magad megtiszteltetve - nevette el magát.
- Oké - nevettem én is kínomban.
- De az azért érdekelne, hogy mit kerestél ott - állított meg az ajtóban.
- Alva járó vagyok - kamuztam.
- Mit kerestél ott?
- Bogár volt az ágyamban.
- Mit kerestél ott? - kérdezte újra, mire sóhajtottam egyet.
- A közelében akartam lenni - vallottan be. Nem mondott semmit csak mosolyogva bólintott és elment. Én meg besántikáltam a szobába. Úgy tűnik ma nem fogok lovagolni.

~Zsófi

Délután míg a többiek kint voltak addig én bementem Kareszhez aki egésznap miattam feküdt.
- Ne haragudj a reggeli miatt - ültem az ágyra szélére.
- Semmi baj. Már nem olyan vészes. Csak félek nem lehetnek majd gyerekeim - dramatizálta túl a helyzetet, mire én elnevettem magam.
- Van egy ötletem - mosolyodtam el mikor befejeztem a nevetést.
- Na micsoda?
- Este mutatok neked valamit, ha tudsz járni.
- Oké, de mit?
- Majd meglátod - kacsintottam és kimentem.

Este sötétedéskor Karesszal kimentünk a sötétségbe.
- Add a kezed, nehogy elvessz - nyújtottam felé a kezem, mire megfogta. Kézen fogva mentünk a titkos rejtekhelyemre. Mikor odaértünk én mentem elől, majd középen lefeküdtem a fűbe. Karesz mellém telepedett és így bámultuk a csillagokat.
- Gyönyörűek nem igaz?
- De, azok - ámult Karesz.
- Nézd! Ott egy hullócsillag - mutatott fel, mire lehunytam a szemeimet és kívántam egyet. Mikor kinyitottam a szemeimet, Karesz mosolyogva nézett engem.
- Mi az? - nevettem fel.
- Semmi - nevetett ő is. Miután kinevettük magunkat, komolyra fordítottam a szót.
- Te vagy az első aki látta ezt a helyet.
- Igen?
- Aha, tehát érezd magad megtiszteltetve.
- Már így is annak érzem magam, mert a barátodnak tartasz - mosolygott rám kedvesen. A sötétben szerencsére nem látta, hogy elpirultam.
- Én köszönöm, hogy ilyen jó barát vagy - öleltem meg.

Valamikor éjfél körül mehettünk vissza. Felosontunk a szobáinkba és lefeküdtünk aludni.

(04.29)

~Zsófi

Reggel arra riadtam fel, hogy valaki leöntött egy vödör vízzel.
- A qrva anyádat ki volt ez a nyomorék geci?! - hagyta el a számat egy elég szép káromkodás.
- Jó napot, Zsófi - röhögött Bálint.
- Miért locsoltál le??
- Mert egy óra lesz.
- HOGY MI?!
- Mit csináltál az éjjel? - ült le a vizes ágyamra.
- Csillagokat néztem.
- Egyedül?
- Igen.
- Akkor miért kellett Kareszt is kilocsolnom az ágyból? - mosolyodott el.
- Az már egyéni szoc probléma - söpörtem ki a vizes tincseimet az arcomból.
- Persze persze - vigyorgott Bálint, majd kiment. Kivettem néhány száraz ruhát és gyorsan felöltöztem majd lementem segíteni apáéknak.
- Téged is látni, Csipkerózsika? - nevetett apa.
- Nagyon vicces. Kell segítség?
- Fa kellene estére.
- Jó, szólok a többieknek.
- Ők már elindultak. Menj utánuk - mosolygott. Bólintottam és elindultam az erdő felé.
- Szia, Zsófi - ásított Karesz az erdőben néhány ággal a kezében.
- Meddig voltál fent?
- Nem tudom. Jöttél segíteni?
- Aha - hajoltam le egy ágért. Nem tudom meddig gyűjtögettük a fát, de egyszercsak egy morgást hallottam.
- Mi volt ez? - kérdezte Karesz.
- Nem tudom - újjabb morgás. Értetlenül néztem körbe, de ekkor egy ág reccsenését hallottam.
- Ez kezd ijesztő lenni.
- Nincs itt semmi. Remélem - suttogtam az utolsó mondatot.
- Zs-Zsó-Zsófi - dadogott reszkető hangon Karesz.
- Mi az?
- Far-farkas! - mutatott mögém mire megfordultam és ott állt velem szemben egy felnőtt szürke farkas.
- Úristen - motyogtam félve miközben lassan hátráltam.
- Szép farkas. Jó farkas - suttogtam mire vicsorogni kezdett. Kétségbeesetten néztem felfelé, mire Kareszra néztem.
- Mássz fel - biccentettem a legközelebbi fára.
- És veled mi lesz?
- Nyugi, voltam már ennél nagyobb csávában is - hazudtam. Ez az eddigi legnagyobb, ha Martint nem számítjuk, de ez még nála is nagyobb volt. Lassan a fához oldalazott mire én nagyot nyeltem.
- Hé, farkaska - kezdtem jobbra s balra szökdelni, mire közelebb jött hozzám.
- Gyere ide szépen. Kövess engem - léptem hátrébb és utánam jött. Ó anyám csak éljem ezt túl - gondoltam magamban, miközben futni kezdtem. Utánam rohant. Ahhoz a fához rohantam amin Karesz ült, de megcsúsztam a füvön és taknyoltam egyet.
- Zsófi! - kiáltott le Karesz és a karját nyújtotta, de a farkas felém rohant és épp ugrott, amikor... amikor valami ellökte így birkóztak a földön. Sokkosan néztem a két állatot. Arra eszméltem fel, hogy Karesz megfogta a karomat és felrántott az ágra.
- Jól vagy?! - kérdezte aggódva.
- Igen - néztem le. A nagy szürke nyüszítve rohant el, mire a kisebbik leült a fa alá.
- Itt ragadtunk? - nézett rám kétségbeesetten Karesz.
- Nem - mosolyodtam el és lemásztam.
- Mit csinálsz?! - szólt utánam, de nem törődtem vele. Szorosan megöleltem Jack-et.
- Szia, pajtás - engedtem el.
- Nem harap?
- Dehogy is - nevettem fel, mire Karesz is lemászott a fáról. Jack megszagolta Karesz kezét utána elment.
- Miért segített?
- Tavaszi szünetig velünk volt - szedtem tovább a fát.

Este szalonnát sütöttünk a tűz körül és beszélgettünk.
- És a dédszüleitek tényleg táboroztatnak?
- Aha. Nyaranta Nick, Beni és én sokat segítünk nekik.
- Pontosan - helyeselt Nick.
- Jó lenne, ha jövőre is eljönnénk ide - nézett ránk mosolyogva Tomi (Bogi ikertesója).
- Igen az jó lenne - lelkesedett Bogi is. Mosolyogva megráztam a fejem. Örülök, hogy jól érzik itt magukat.

(04.30)

~Zsófi

Reggel már magamtól keltem. Holnap megyünk vissza Budára és hétfőn lesz a végzősök ballagása utána meg érettségi szünet. Szuper. Ma szinte egésznap esett az eső, így nem tudtunk kimenni.
- Unatkozom - feküdt az ágyamon Dió.
- Foglald el magad - tanácsoltam miközben a telefonomat nyomkodtam.
- De mivel?
- Énekelj az esőben - nevetett Flóra.
- Inkább halálra unom magam, minthogy úgy járjak, mint Nemecsek.
- De őt a hideg vízbe dobták - ráncolta a szemöldökét Bogi.
- Nem beleesett? - szállt be a beszélgetésbe Lara is.
- Beesett, bedobták tök mindegy, de nem akarok úgy járni oszt megdögleni - legyintett Dió és elővette a telefonját.

Estefelé vacsora után Nick lélekszakadva rontott be a szobánkba.
- Zsóhfi! Gyehre! - lihegett a fiú.
- Miért, mi a baj?
- Mihstyh, jézusom - támaszkodott az ajtófélfának mire én kirohantam. A szakadó esőben átrohantam az istállóba. Misty a földön fekve ellett éppen. Rögtön bementem hozzá és segítettem. Életemben először segítettem világra egy kiscsikót.
- Ezaz kislány ügyes vagy - néztem a gyönyörű hamuszürke kancára.
- Mi... jézus - ájult el valaki a látványtól.
- Minden rendben?
- Igen, de valaki ébressze fel - utaltam az ájult emberre. Ekkor végre kibújt a kiscsikó. Innen már hagytam, hogy Misty tegye a dolgát.
- Fiú vagy lány? - kérdezte izgatottan Bogi.
- Egy gyönyörű kis kanca csikó - mosolyogtam rá.
- És mi lesz a neve? - érdeklődött Kitti.
- Nem tudom - vontam vállat.
- Szerintem legyen Sophie - hallottam valakitől.
- Hogy?
- Tényleg, Sophie - mondták többen is.
- Hát akkor... Isten hozott Sophie - mosolyogtam a csodaszép fekete csikóra aki épp megtette első lépéseit az anyukája felé.

<Eddig tartott>

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: M.