(04.23)

~Zsófi

Most ezt a napot arra szánom, hogy részletesebben elmagyarázzam, hogy miért nem írtam az elmúlt egy hónapban. Először is drága öcsikém Beni eldugta a naplómat, de szerencsétlenségére lakatos a naplóm tehát nem tudta elolvasni. Másodjára az égegyadta világon semmi érdekes nem történt. Nem volt világ vége, nem támadt fel a halálból Freddie Mercury, nem állt össze a One Direction, nem vett el feleségül senkit Shawn Mendes és nem repkedtek békák a levegőben. Tehát semmi nem történt ami említésre méltó lenne. Habár a múlt pénteken ofő órán lefordultam a székről.

<Visszaemlékezés>

- Gyerekek, maradjatok csendben különben nem mondom el, hogy hova megyünk osztály kirándulásra! - szólt ránk Haller, mire azonnal kuss lett.
- Végre. Szóval az egyik osztálytársatok apukája felajánlotta, hogy egy hétre elmenjünk a nagyszüleihez.
- Kinek? - kérdezték többen is mire én annyira megdöbbentem, hogy konkrétan kiestem a padból.
- Apa felajánlotta?!
- Pontosan Zsófi és az a-sokkal megyünk együtt jövőhét szombaton és az azt követő hétvégén jövünk vissza - ezután mindenki erről beszélt.
- Tényleg elmegy a két osztály Amerikába?! - döbbentem meg a földön ülve.
- AMERIKÁBA?!
- Igen, ugyanis Zsófi dédszüleinek van egy birtoka amerikában.

<Visszaemlékezés vége>

Szóval most itt vagyok és a bőröndömmel küszködök. Inkább folytatom a pakolást.

(04.24)

~Zsófi

Hajnalban izgatottan keltem fel. Gyorsan felöltöztem utána lerohantam a bőrönddel a nappaliba. Lara már lent várt apával az oldalán.
- Mehetünk?
- Igen - feleltük és kimentünk a kocsihoz. Bepakoltunk és hasítottunk a reptér felé. Ott aputól elköszöntünk volna, de... kivett egy táskát a csomagtartóból és bejött velünk. Értetlenül mentünk utána. Már egy csomóan ott voltak. Látszik, hogy Nádor vér folyik bennünk Larával, mert késünk csak úgy, mint anya vagy a nagypapa.
- Jó reggelt - mosolygott Haller, majd kezet fogtak apával.
- Önnek is tanár úr. Remélem jól felkészült - mosolygott apa. Hagytuk őket beszélgetni és addig a fiúkhoz mentünk.
- Sziasztok csajok - ásított Dió.
- Remélem várjátok már, hogy odaérjünk.
- Aha.
- És remélem hoztatok fürdőgatyát - mosolyogtam rájuk.
- Hö? - kérdezte kulturáltan Ottó.
- Nem olvastátok el amit írtam az osztály csopiba?
- Jaaa! De olvastuk.
- Hát jó - ekkor szóltak, hogy sorakozzunk. Elmondták, hogy három kísérő lesz velünk (Haller, Vári [fiúk tesitanára+az a-sok ofője] és apa). Még mondták, hogy viselkedjünk, mert a dédiék már nem fiatalok stb... miután ezzel is megvoltunk elindultunk becsekkolni utána felszálltunk a gépre.

Amikor leszálltunk a gépről elmentünk a csomagjainkért utána kimentünk a buszhoz, ami minket várt. Beszálltunk és indultunk is. Az egész utat végig hülyülték a fiúk.
- Ott vagyunk már? - kérdezte Lóri.
- Nem - feleltem apa helyett.
- Mikor érünk oda?
- Durván egy óra.
- És nem durván?
- 59 perc - nevettem fel.
- Rohadt vicces volt Zsófi - forgatta unottan a szemeit Daniella.
- Pofa lapos - szólt közbe Flóra.
- Ch - fordult Kitti felé a lány. Egy órával később megérkeztünk. Elsőként én szálltam ki.
- Megjöttetek? - jött ki mosolyogva a dédi.
- Szia! - ugrottam a nyakába boldogan.
- Már elő van készítve a szobátok.
- Köszönjük nagyi - jött hozzánk apa is.
- Semmiség! - ekkor mindenki szétszórtan állt meg.
- Gyertek megmutatom a szobátokat - indult el a dédimama. Úgy volt a szoba elosztás, hogy: 1. szobában Oli, Alex, Karesz, Ricsi. 2. szobában Ottó, Peti, Lóri, Miki, Dió. 3. szobában Bogi, Lara, Flóra, én. 4. szobában Hanna, Kitti, Daniella. A többiben meg négyesével az a-s fiúk. Apa és a tanárok egy szobában aludtak. Bementünk lepakolni a szobáinkba és a napot pihenéssel töltöttük az időeltolódás miatt.

(04.25)

~Zsófi

Reggel egy sikolyra riadtam fel. Gyorsan kirohantam a szobából és a hang irányába szaladtam. Benyitottam és elröhögtem magam.
- Mit röhögsz ott?! Szedd le rólam! - visított lányokat megszégyenítő módon Ottó.
- Félsz egy kacsától? - nevettem tovább.
- Nem! De szedd már le! - bementem és leszedtem a fejéről a madarat.
- Bocsi, miatta. Szeret berepülni az ablakokon - nevettem.
- Kösz, hogy szóltál - dünnyögte.
- Nincs mit - mentem ki. Lementem és az udvaron letettem a kacsát a földre. Az utam onnan az istállóba vezetett. Egyenesen Esperanzahoz mentem.
- Szia, kedvesem - simogattam meg az én szépségemet.
- Nahát - hallottam valaki hangját. Karesz volt az.
- Nem alszol?
- Ottó felkeltett - mosolygott és odajött hozzám.
- De szép!
- Esperanza a neve - mosolyogtam a lovamra.
- Esperanza?
- Ühüm. Spanyol név. Azt jelenti, hogy remény - néztem rá.
- Csodaszép ló.
- Tudom. Kiscsikó kora óta velem van. Idén töltötte az ötöt. Igaz? - erre csak felnyerített.
- Segítesz?
- Mit?
- Megetetni a lovakat.
- Ööö persze - válaszolt félve.
- Jó. Mutatom mit kell csinálnod - mosolyogtam rá és elmagyaráztam neki, hogy mit hogyan csináljon. Egész ügyes volt. Amikor végeztünk bementünk reggelizni.
- Ti meg merre jártatok?
- Megetettük a lovakat - feleltem, mire sokan támadtak le azzal a kérdéssel, hogy „itt vannak lovak?!”.
- Igen, de kb 15 van és Misty-n nem lehet lovagolni, mert csikója lesz - válaszoltam.
- Megnézhetjük őket? - nézett rám boci szemekkel Flóra.
- Persze, de reggeli után - felelte apa. Ezután mindenki gyorsan bevágta az isteni reggelit utána kimentünk a lovakhoz.
- Jézusom, de gyönyörű! - állt Kitti az egyi box előtt.
- Ő az enyém! - lökte félre Daniella. Odamentem és még szép, hogy Esperanza boxa előtt állt.
- Bocsi, de ő az én lovam - mosolyogtam rá lesajnálóan.
- Bunkó ribi - ment el felhúzott orral.
- Lovagolhatunk, Zsófi?
- Ki tud lovagolni? - erre a 23-ból 20-an tették fel a kezüket. Szóval két a-s fiú és Karesz nem tudnak.
- Jó, akkor valahogy oldjátok meg a lovaglást, de három lovat hagyjatok bent a gyakorlóknak. Köszi - néztem rájuk.

Karesszal ketten gyakoroltunk, mert a másik két srác (Edu és Isti) nem akartak amúgy se lovagolni. Ők tudják. Így Karesz Esperanza hátán ült én meg egy futószárral vezettem körbe körbe.
- Egész ügyes vagy - mosolyogtam rá.
- Köszi - nézett szigorúan maga elé.
- Ha másfelé nézel nem esel le - kuncogtam.
- Oké - pillantott rám.
- De, miért kellett fürdő ruhát hozzunk?
- Már vártam a kérdésedet - mosolyodtam el.
- Mi?
- Szállj le, várj segítek - segítettem neki leszállni, majd levettem a nyerget Esperanza hátáról, bevittem majd visszamentem a döbbent Kareszhez.
- Esperanza, down - mutattam lefelé, mire a lovam lefeküdt.
- Hogy tudtad erre megtanítani?
- Egy kis kedvesség és akarat erő csodákra képes - kacsintottam rá és felültem Esperanzára.
- Gyere, ülj fel mögém - néztem rá, mire félve felült mögém. Megfogtam a kezét és a derekam köré kulcsoltam.
- Esperanza, up - erre felállt, mire Karesz szorosan átölelt.
- Nem veszélyes nyereg nélkül lovon ülni?
- Dehogy! Csak élvezd. Gyí - indultunk el a tó felé. Tíz perc alatt odaértünk.
- Nahát! - ámult Karesz mögöttem ülve.
- Ugye, milyen szép?
- Nagyon.
- Vigyázz - fordultam át és lecsusszantam a kb 168 centi lóról és a tó felé lépkedtem ott megfogtam a pólóm alját és átbújtattam a fejem fölött. Majd a nadrágomat is levettem.

~Karesz

Vörös fejjel figyeltem, ahogy Zsófi levetette a ruháit. Olyan csinos volt bikiniben. Kár, hogy ő mást szeret. Ő Anonymust szereti és nem engem. Zsófi mosolyogva fordult meg.
- Csak nem zavarba jöttél?
- É-én? Ne-nem - dadogtam és éreztem, hogy a fejem még vörösebb lett.
- Gyere be te is - ment a vízbe. Leakartam szállni a lováról, de az elindult én meg a nyakába kapaszkodtam. Belesétált a vízbe és egyszerűen ledobott a hátáról.
- Ááá! - zuhantam a sekély vízbe.
- Jól vagy? - húzott fel, de megcsúszott és rám esett.
- Bocsi - nevetett, mire én is elmosolyodtam.
- Semmi baj és jól vagyok - nevettem már én is. Olyan jó volt kettesben lenni Zsófival (akin nem volt ruha, csak bikini😏) és élvezni a társaságát. Habár jó lett volna megtudni, hogy milyen szépségeket rejtenek a... állj le Karesz! Viselkedj már különben lebuktatod magad, hogy bejön neked! ~ szólt egy kis hang a fejemben amire hallhattam inkább, nehogy baj legyen belőle.
- Nem akarok erőszakosnak tűnni... - kezdte mire magamban azt hajtogattam, hogy "legyél erőszakos!", és vártam a folytatást.
- ...de nem veszed le a vizes ruháidat? - fejezte be. Meglepetten néztem rá.
- Mi van?
- Ezt a mondatot se hagyja el sűrűn a szád - néztem rá komolyan.
- Én csak azért kérdeztem, nehogy megfázz - vont vállat, mire lehámoztam magamról a ruháimat és kidobáltam a partra. Zsófi szemei kikerekedtek a hasamat látva.
- Aztakurva - eset le az álla. Magabiztos mosolyt villantottam felé.
- Csak nem zavarba jöttél, Zsófika? - vigyorogtam rá.
- Nem - vörösödött el a feje. Ilyen téren meg voltam elégedve az alakommal. Mindig is tudtam, hogy jó kocka hasam van.
- Na? Milyenek?
- Nem rosszak - erre elvigyorodtam, majd folytatta.
- De Alexé se rossz - na erre lehervadt a vigyor a képemről. Mikor látta ő Alex hasát?!
- Ú! És aki tetszik neked azzal mi van?
- Más tetszik neki - feleltem letörten.
- Sajnálom - ölelt meg. Jézus úristen, ezt is kipipálhatom a bakancslistámról, hogy Zsófit megöleltem bikiniben!
- Ööö... Karesz lehet egy hülye kérdésem?
- Persze, bármi.
- Most arra a csajra gondoltál, aki bejön neked vagy... rám indultál be? - húzódott el, mire értetlenül néztem rá, de ő csak lemutatott oda.
- A faszom bassza meg! - rohantam tisztes távolságra tőle.

~Zsófi

Odamentem Esperanzához és felültem rá, míg Karesz vissza nem jött.
- Te érted ezt? - hajoltam Esperanza füléhez. Csak a fejét hajtotta le.
- Egyetértek - ültem fel.
- Mivel értesz egyet? - kérdezte Karesz.
- Semmi - kaptam felé hirtelen a fejem, de ledőltem.
- Óvatosan - kapott el Karesz.
- Jó, de válaszolsz?
-  Mire is?
- Tudod jól!
- Jé, de szép az a felhő - nézett az ég felé.
- Karesz!
- Ahj, kifogsz röhögni.
- Nem foglak - mosolyodtam el.
- Csak... Igen arra a lányra gondoltam és elképzeltem, hogy milyen lenne, ha őt öleltem volna így, csak sajnos a kis barátocskám ezt a te tudtodra is akarta adni, mert nem elég, ha én tudom - válaszolta megfontoltan.
- Végülis megértem, mert fiú vagy akinek vannak olyan kielégítendő vágyai - mondtam ránézve.
- Magyarul csaj hiányom van - nevetett zavarában.
- Nem erre gondoltam, de egyet jegyezz meg. Ha egy lányt tényleg tiszta szívből szeretsz, akkor ne hagyd elmenni és küzdj érte. Ha tényleg nem szeret akkor hagyd csak elmenni, mert nincs miért küzdeni érte - néztem rá komolyan.
- Rendben és köszönöm a tanácsot - mosolyodott el.
- Erre valók a barátok - mosolyogtam rá, majd hirtelen megfogtam a vállát és a víz felé rohantam.
- Te vagy a fogó - nevettem és bementem a vízbe.
- Na majd meglátjuk - rohant utánam. A vízben fogócskáztunk tovább, mire a keze a derekamon volt.
- Megvagy - suttogta hátulról a fülembe. A leheletétől libabőrös lettem.
- Ti meg mit csináltok? - kérdezte a partról valaki, mire mi szétrebbentünk. Ricsiék álltak kint.
- Úszunk?
- Ja, aha - bólogatott Karesz.
- És véletlenül se csináltatok semmi olyat, ami félreérthető lenne halandó szemeknek - nevetett Dió, mire kimentem és belöktem a tóba.
- Még valaki? - fordultam a fiúk felé kérdő tekintettel.
- Olivér! Támad az asszonyod! - bújt Oli háta mögé Ottó.
- Mit mondtál?! - indultam felé, mire önként beugrott a vízbe.

Délben visszamentünk a házhoz. Bevittük a lovakat az istállóba és elindultunk a ház felé.
- Ti veletek meg mi történt? - kérdezte apa.
- Csak a tónál voltunk.
- Jó, öltözzetek fel és gyertek enni - küldött be minket. Bementünk, átöltöztünk (én külön szobában) utána lementünk enni. Ebéd után az udvaron ülve beszélgettünk.
- Nem megyünk úszni? - kérdezte Ricsi, mire mindenki benne volt az ötletben.
- Akkor vegyetek fel fürdőruhát.
- Jeee - rohant be mindenki. Alig háromnegyed órával később sokan a vízbe ugráltak.
- Imádom ezt a helyet! - ugrott egy bombát Dió és a mondatát egy hatalmas csobbanás követte. Mosolyogva néztem őket amikor láttam, hogy Bogi megtalálta az egyik fáról lelógó kötelet.
- Vigyáztam! - kiáltotta el magát és belendült a vízbe. Egy sikítás kíséretében ért a vízbe.

Este fáradtan estünk be az ágyainkba, de még beszélgettünk.
- A fiúk mondták, hogy romantikáztatok Karesszal - vigyorgott Bogi, mire félrenyeltem a nyálamat.
- Hohgy mih? - köhögtem.
- A vízben ölelgettétek egymást - pontosított Lara.
- Nem ölelgettük egymást! Csak fogócskáztunk - sütöttem le a szemeimet.

~Karesz

- És akkor mi van? Csak barátok vagyunk - mondta Zsófi.
- Dehát ott voltatok a vízben és ölelkeztetek, nemde?
- Nem hanyagolhatnánk a témát? Csak barátok vagyunk! - ekkor lépteket hallottam, majd Zsófi viharzott ki a szobából. Benéztem a lányokhoz.
- Mi baja van?
- Menj utána, Rómeó - kacsintott Bogi, mire értetlenül néztem rá.
- Mi?
- Menj már utána, mert tudom, hogy bejön neked!
- Nekem nem jön be! - tiltakoztam.
- Indulj már utána, Károly! - nézett rám szigorú tekintettel Lara, mire kirohantam és Zsófi után mentem. Kint elkezdtem keresni, de nem találtam sehol. Végül az istállóba mentem.
- Miért nem tudják megérteni? - szipogott valahonnan Zsófi. Körbe néztem, de sehol sem láttam. Benéztem a boxokba, de ott sem volt.
- Miért kreálnak engem össze a barátaimmal?! - szóródott a fejemre néhány szalmaszál. Felnéztem, de nem láttam.
- Örökké egyedül maradok értsék meg! - dühöngött tovább ezzel több szalmát lesöpörve. Megindultam a létra felé és felmentem. Kisírt szemekkel rugdosta a szalmát.
- Minden rendben? - kérdeztem halkan.
- Hagyj békén! Minden miattad van - nézett rám dühösen. Értetlenül néztem rá.
- Miattam?
- Igen! Gyűlöllek! - vágta dühösen a fejemhez.
- Hát én nem hiszem el - mosolyogtam rá. Ez összezavarta.
- Menj el - fordított nekem hátat.
- Nem megyek - álltam mögé.
- Karesz, kérlek! Nem akarlak látni, mert miattad valótlant állítanak rólam!
- Igazad van. Az én hibám... akkor már itt sem vagyok - léptem hátrébb komoly arccal. Zsófi szó nélkül figyelte minden egyes mozdulatomat. Már csak egy lépés kellett, hogy elérjem a létrát, de... nem történt semmi.
- Szia - másztam le a létrán és kimentem. Kint gondterhelten néztem fel a csillagos égboltra.
- Tudtam - suttogtam csalódottan és bementem a szobánkba.
- Hol voltál? - ásított Oli.
- Friss levegőt szívtam - legyintettem.
- Aha, oké - hunyta le ismét a szemeit. Pedig délelőtt milyen jól elvoltunk Zsófival, most meg utál engem. Kurva jó.

<Eddig tartott>

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: M.