(02.01)

~Zsófi

Mondtam már mennyire utálom Daniellát? Nem? Hát most megteszem. GYŰLÖLÖM!!!
Reggel izgatottan keltem fel. Sikerült rávennem apát, hogy mehessek suliba. Kipattantam az ágyból és öltözködni kezdtem. Amikor kész lettem lementem a konyhába. Megettem egy almát utána elmentünk Larával a suliba.
- Akkor jártok? - vigyorogtam rá, mire bólintott.
- Igen! Életem végéig hálás leszek neked - mondta boldogan, de én ettől elkomorultam. Ezt ő is észrevette.
- Jaj, nem úgy értettem! Ne haragudj - próbálta visszacsinálni, de nem igazán sikerült neki. Így az út további része kínos csendben telt. A suliba beérve egyenesen a terembe mentem. Belépve az ajtón mindenki döbbenten nézett rám. Elsőként Bogi ocsúdott fel és rohant felém.
- Zsófi! - ugrott a nyakamba Bogi.
- Szia! - öleltem át szorosan.
- Annyira örülök, hogy látlak - engedett el mosolyogva.
- Én is - mosolyogtam rá kedvesen. Ekkor valaki a nevemet mondta. Az illető felé néztem és elmosolyodtam. Odarohantam hozzá és szorosan megöleltem.
- Hiányoztál - suttogta a fülembe.
- Te is - suttogtam vissza az arcomat a vállába fúrva.
- Zsólivér - kurjantotta Peti, mire elengedtük egymást. Oli már nyitotta a száját, de végül leintette.
- Azt hittem, hogy otthon maradsz. Nem veszélyes? - nézett vissza rám Oli.
- Az a veszélyes, ha epret eszem, mert az percek alatt végezhet velem.
- Nem arra gondoltam.
- Ne aggódj már értem! Jól vagyok és csak ez számít - mosolyogtam rá.
- Hát jó - morogta és leült a helyére. Csengetéskor bejött Nóri és kezdődött az óra. A második és a harmadik óránk tesi volt. Épp az öltözőben öltöztünk amikor Daniella hirtelen felállt egy dobozzal a kezében és felém jött.
- Sajnálom, hogy olyan szemét voltam veled év elején - nyújtott át egy doboz csokit.
- Mire fel ez a nagy sajnálat?
- Csak bocsánatot szerettem volna kérni.
- Igazat mondd - nézett rám Kitti. Bizonytalanul fogadtam el a csokit.
- Gyorsan edd meg, mert megolvad - mosolygott Daniella, mire kivettem egy kockát és bekaptam a számba. Belátom, nem volt a legjobb ötlet, de ezt akkor még nem tudtam. Csengetéskor bejött Ceglédi, hogy menjünk a tesi terembe. Vakarózva mentem a lányok után.
- Minden rendben? - kérdezte Bogi.
- Igen - mosolyogtam. A teremben először futottunk utána kötelet másztunk. Amikor a tetején voltam akkor alig kaptam levegőt. Az ajkaim és a nyelvem beduzzadt, nagyon melegem volt és viszkettem. Nem bírtam tovább tartani magam így lezuhantam. Sikítani se tudtam volna. Meglepetésemre nem a földre érkeztem hanem valaki elkapott. Nem tudtam ki, de mindenki körém gyűlt.
- Az orvosiba kell vinni azonnal! - szólt Oli, majd valaki felkapott és rohant velem.

- Minden rendben?! - kérdezte rémülten a tanárnő amikor betámojogtam Oli oldalán.
- Ki adott neki epret vagy valami epreset? - nézett körbe figyelmen kívül hagyva a tanárnőt Oli.
- Daniellától kaptam egy doboz csokit - suttogtam. Ekkor mindenki az említett lányra nézett.
- Én?
- Te utolsó... - ugrott volna neki Lara, de Zoli és egy másik srác lefogták.
- Daniella most ha nem lett volna az orvosiban allergia elleni gyógyszer akkor abba bele is halhatott volna! - nézett a lányra szigorúan Ceglédi.
- És? Úgyis meghal - vont vállat, mire könnyek gyűltek a szememben.
- Ribanc! - rántotta ki magát a fiúk karjai közül Lara és ott karmolta Daniellát.
- Anyád a ribanc! - szállt be Daniella is. Végül Olinak és Ricsinek kellett őket szétszedniük.
- Daniella ezért két szaktanárit kapsz, Lara te meg csak egyet - nézett rájuk felváltva a tanárnő. Daniella még morgott valamit az orra alatt, majd sértetten leült. Még ő volt azon megsértődve, hogy kishíján meghaltam. Ch.

Délután Larával ketten mentünk haza.
- Azért kaptam egy szaktanárit, mert téged védtelek?!
- A ribancozásért és a verekedés kezdeményezéséért - pontosítottam halkan.
- De nem akarlak elveszíteni! - ölelt szorosan magához Lara.
- Én se téged - hunytam le a szemeimet. Miután elengedtük egymást bementünk a házba. Apa nem lett annyira dühös a szaktanári miatt, mert Lara elmondta, hogy miattam csinálta. Apa erre annyit mondott, hogy „Büszke vagyok rád, amiért kiálltál az iker testvéredért”. Én is az vagyok, csak ne lett volna belőle szaktanári...

(02.07)

~Zsófi

Ma van anya 32. szülinapja tehát Larával és Benivel reggel neki láttunk tortát sütni.
- Áá, ez megégetett - rázta a kezét Beni.
- Mert nyomi vagy azért!
- Nem vagyok az!
- Halkabban! - szóltam rá. Mikor kivettük a tortát a sütőből dekortollal írtunk és tettünk rá gyertyát is. Épp időben készültünk el, mert lépteket hallottunk az emeletről.
- Jó reggelt - ásított anyu.
- Boldog szülinapot! - vettük elő a tortát ami... ami kiesett Beni kezéből. Na ekkor kezdődött egy jó kis veszekedés aminek apa betett véget.
- Hé! Mi ez a vita? - jött le álmosan, de belelépett a tortába és dobott egy hátast.
- Jól vagy apa? - pattantunk oda, hogy felsegítsük.
- Au!! Valaki rálépett a kezemre - húzta magához a jobb kezét.
- Heni, muszáj mégegy gyerek? - kérdezte fájdalmas arccal anyutól, mire egy szúrós pillantást kapott válaszul.
- Szóval igen - kelt fel a földről.
- Ne haragudjatok, mi csak anyának akartunk tortát csinálni.
- Nekem meg nem is csináltatok a szülinapomon!
- Mert hétköznapra esett, anyué meg hétvégére.
- Ennyi vagy drágám - mosolygott pimaszul anya apára.
- Ó, te kis - rántotta magához, mire mi leléptünk, mert nem voltunk kíváncsiak az egymásnak esésükre. Pfúj! A nap további része nyugisan telt. Apa elvitte anyát egy szülinapi vacsorára, csakhát... khm apa kissé becsípett.
- Jaj de szép a viláááág - hallottuk, hogy apa lent énekelt. Larával összenéztünk és lerohantunk.
- Mi lett apával?
- Kicsit megártott neki a bor - legyintett anyu.
- Sziasztok lányooook - mosolygott apu valami rettenetesen bizarr vigyorral a fején.
- Felkísérünk - karoltam át aput.
- Olyan szépek vagytok! Nem értem miért nincs pasitok - csuklott, mire Lara kuncogni kezdett.
- Larának már van - kuncogtam én is.
- Jajj, édes Larácskám! - puszilta meg a fejem.
- Zsófi vagyok.
- Huppsz... Larácskám! - fordult Lara felé.
- Zsófi vagyok - poénkodott.
- Dehát az előbb nem itt voltál - ráncolta a szemöldökét.
- Varázslat - nevetett Lara.
- Jeee - nevetgélt apa. Benyitottunk a szobájukba és lefektettük aludni.
- Aludj jól - takartuk be.
- Jó éjt - csukta le a szemeit és rögtön horkolni kezdett. Csendben kimentünk onnan és lementünk anyához.
- Ti már láttatok ilyet? Az én szülinapom volt és ő csípett be - nevetett anya egy pohár vízzel a kezében.
- Hihetetlen, de ööö... ugye te nem ittál?
- Nem - mosolygott ránk.
- Utólag boldog szülinapot - adtam egy puszit az arcára és felmentem fürdeni utána lefeküdtem aludni.

<Eddig tartott>

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: M.