(09.02)

~Zsófi

Reggel az ébresztőmre keltem megint. Kikeltem az ágyból és elkezdtem öltözködni. Az agyam azon a cetlin járt. Vajon ki lehet Anonymus? Ki kell derítenem. Lent elvettem a tálból egy almát és elmentem a suliba. A fiúk ma is kint beszélgettek. Bementem a suliba. Hartay ma kivételesen nem ordibált senkivel. Felmentem az első emeletre, de megláttam Larát a folyosó végén. Odamentem hozzá.
- Szia, Lara - köszöntem mosolyogva neki.
- Szia - köszönt halkan.
- Lara... - jött ki egy lány a termükből, de mikor meglátott engem kicsit furcsán nézett rám.
- Bocsi, de mennem kell. Szia, Zsófi - húzta el onnan a lányt. Mi baja van? Bementem a terembe és leültem a helyemre. Az első óra irodalom volt a nagynénémmel, Nórival. Az első órán ismerkedtünk. A szünetben a szekrényemből akartam kivenni egy füzetet, de volt benne egy lap.
Láttalak tegnap a Libriben. Gyönyörű voltál, mint amikor először megláttalak. Remélem többször láthatlak sulin kívül is <3 Anonymus
Oké, ez már kezd creepy lenni.
- Mizu? - hallom Oli hangját, mire egy aprót sikkantottam.
- Ennyire ijesztő vagyok?
- Ja, nem bocsi csak... semmi - hebegtem összevissza.
- Minden oké, Zsófi? - fogta a két keze közé az arcomat aggódva.
- Igen, minden rendben.
- Csak?
- Csak... hiányzik apa - suttogtam, mire magához ölelt. Jó, hogy ő a legjobb barátom. A szünet végén a cetlit a zsebembe csúsztatva mentünk kémiára. A kémia tanárt Budai Erzsébetnek hívják. Kicsit fura nő. Névsorban ültetett minket (Oli mellé ültetett) és ezzel ment el az egész óra. A harmadik óra matek volt Pásztor Andreával. Most még szimpi a tanárnő. A negyedik óránk angol volt Cortezzel. Angol után fizika volt szintén Budai tanárnővel. Tesin a lányok és a fiúk külön tesiztek.
- Sziasztok, Ceglédi Zita vagyok és én leszek a testnevelés tanárotok. Az első órán mutatkozzatok be szépen. Lara téged már ismerlek és remélem idén fogsz testnevelés felszerelést hozni, különben kilencedikes maradsz jövőre is  - kért minket. Az a-ban négy lány van. Daniella, Kitti, Flóra és Lara. Flóra és Lara tűntek a legnormálisabbnak közülük. Bemutatkozás után futottunk két kört utána mehettünk öltözni. A nap végén véletlenül nekimentem Alexnek.
- Bocsi - kerültem ki.
- Nem probléma, egyébként köszi az ötletet. Tetszett neki - mosolygott rám.
- Az jó, de mennem kell. Szia - kerültem ki. Hazafelé mentem, de láttam Larát az út túloldalán. Észrevette, hogy láttam, de nem intett. Különös.
- Szia, Zsófi - köszönt Karesz.
- Szia, hogy vagy? - kérdeztem mosolyogva.
- Jól. Te?
- Megvagyok én is - sóhajtottam.
- Biztos? Ha van valami nekem elmondhatod - eresztett egy mosolyt felém. Mosolyogva néztem rá.
- Köszönöm. Szia, Karesz - mentem be a kapun.
- Szia, Zsófi - ment tovább. Benyitottam a házba. Beni, Leó és Csabi a kanapén videó játékoztak.
- Sziasztok, fiúk - köszöntem nekik.
- Hali - köszöntek felém se hederítve.
- Mi volt ma a suliban? - próbáltam társalogni az öcsémmel.
- Semmi. Zsó hozol fantát? - nézett rám az öcsikém.
- Persze, hogy nem. Hozz magadnak - indultam fel a szobámba. A szobámban bekapcsoltam a gépemet és felnéztem messengerre.

Oli: Nem jössz mekibe?

Me: Ki lesz ott?

Oli: Ricsi, Ottó, Alex, az a-ból pár emberke és én. Na?

Me: Megkérdezem anyát

Oli: Oksa

Kiléptem messengerről és felhívtam anyát.
- Szia, kincsem!
- Szia, elmehetek Oliékkal mekibe?
- Persze, de Beni?
- Nagy fiú már. Tud vigyázni magára!
- Rendben. Ötre legyél otthon.
- Köszi, szia - letettem, majd gyorsan felvettem a cipőmet, fogtam a kis táskámat és lementem.
- Ötkor jövök, ne romboljatok össze semmit - néztem a fiúkra.
- Nem ígérek semmit.
- Benjámin!
- Nem lesz kupi.
- Na azért. Sziasztok! - mentem ki a házból.

Bizonytalanul léptem be a mekibe. Az egyik asztalnál Oli kalimpált vadul. Odamentem és akkor megláttam még az a-ból Flórát, Zolit és Larát.
- Bocsi, de nekem mennem kell - nézett a telefonjára Lara, majd felállt onnan.
- Jaj, ne már! Maradj még egy kicsit - kérlelte Zoli.
- Nem lehet. Sziasztok - ment ki, de Flóra utána ment.
- Nem ülsz le? - nézett rám kérdő tekintettel Ricsi.
- Öhm nem, mennem kell. Bocsi, srácok - fordultam meg. Kimentem a mekiből és elindultam haza. Út közben valaki fellökött.
- Au! - jajdultam fel az illető alatt.
- Bocsi - mondta egy fiú. Leszállt rólam, majd felsegített. Az a srác volt akit tegnap is láttam.
- Ne haragudj. Meghívhatlak valamire kiengesztelésül? - kérdezte a tarkóját vakarva.
- Ha gondolod - feleltem miközben leporoltam magamat. 
- Egyébként Martin vagyok és te?
- Zsófi - mosolyogtam rá.
- Az anyukám is Zsófi - vigyorodott el.
- Jó, neki.
- Úgy tűnik ez téged annyira nem ütött szíven.
- Lepereg - vontam vállat.
- Oh, oké. Ééés van barátod? - érdeklődött, mire a napszemüvegem mögül néztem rá.
- Persze, sok van.
- De úgy értem, hogy van pasid?
- Titok - nevettem fel.
- Oké. Nem is süt annyira a nap. Miért van rajtad a napszemcsid?
- Betegség.
- Csak nem vak vagy? - nem feleltem.
- Baszki, ne haragudj! Nincs semmi bajom a vakokkal! - kezdte menteni a helyzetet.
- Nyugi, nem vagyok vak.
- Biztos? Mennyit mutatok?
- Hármat.
- Oké - sóhajtott megkönnyebbülten. Bementünk egy fagyizóba.
- Milyet kérsz? - nézett rám Martin.
- Csokisat.
- Okés - mosolygott le rám, majd kifizette a két fagyit. Mikor megkaptam boldogan nyaltam bele. Finom volt, de az eredeti olasz fagyi közelében sem volt.
- Mesélsz magadról? - kérte.
- Hjaj, Pataki Zsófi vagyok 15 éves vagyok van egy öcsém, szeretem a kutyákat, a kék a kedvenc színem és kilencedikes vagyok a Szent Johannában. Te jössz.
- Oké. Oláh Martin vagyok 17 éves vagyok, nincs tesóm, én is szeretem a kutyákat és van egy huskym akit Pihének hívnak, a zöld a kedvenc színem és 11-es vagyok a Szent Johannában.
- Nekem tavaly halt meg a kutyánk. Még apáé volt régen. Németjuhász volt és Benji-nek hívták.
- Sajnálom.
- Ne sajnáld - ráztam meg a fejem.
- Van egy kis kosz ott, várj letörlöm - vette le a szemüvegemet, így meglátta a szemeimet.
- Azta rohadt... - nézett rám Martin csodálkozva.
- Mennem kell - vettem ki a kezéből a szemüvegemet, majd futottam haza.

Otthon rögtön felmentem a szobámba. Becsuktam az ajtót és bedőltem az ágyba.
- Merre jártál? - jött be anya. Ajjaj.
- Mekiben.
- Igazán? Akkor Oli miért mondta azt nekem, hogy pár percet voltál velük utána elmentél?! - tette karba a kezeit szigorúan.
- Sajnálom, anyu...
- Legalább szóltál volna, hogy máshova mész! Mi lett volna, ha történik valami és én rögtön odamegyek, de te nem lettél volna ott?! - nem mondtam semmit, csak lehajtottam a fejemet.
- Egy hét szobafogság - ment ki a szobámból. Hitetlenül meredtem az ajtóra. Ezt nem hiszem el. Az ölembe vettem a laptopomat és felmentem messengerre. Szerencsére elérhető volt. Rögtön videóhívást indítottam.
- Szia, kislányom - ásított apu.
- Szia, hogy vagy?
- Jól és ti?
- Nem tudnál beszélni anyával?
- Miért?
- Szobafogságot kaptam, mert elmentem a mekibe, de korábban eljöttem és nem rég értem haza - hadartam el.
- Sajnálom kincsem, de édesanyáddal értek egyet. Ne haragudj - nézett rám sajnálkozva.
- Hát jó - bólintottam kelletlenül.
- Kicsim!
- Igen?
- Beni még együtt van azzal a ribizlivel?
- Kérdezd meg tőle te - forgattam meg a szemeimet.
- Oké, akkor leraklak, mert nekem most még korán van a hisztijeidhez. Szia, Zsófi - ezzel bontotta a hívást. Fújtatva mentem fel facebookra. Volt néhány ismerősnek jelölésem is. Osztálytársak és egy... Martin Oláh-tól. Mindet elfogadtam. Martin rögtön rám írt.

Martin Oláh beállította a saját becenevét: Martin-ra.

Martin: Szia, Zsófi! Bocsi a napszemüveged miatt. Nem tudtam, hogy milyen szépek a szemeid. A te különleges szemeidet nem takargatni kéne, mint egy szégyen foltot, hanem az egész világnak megmutatni, hogy még igenis vannak különleges emberek😊

Me: Szia, hidd el megtenném, de általánosban azzal piszkáltak, hogy minek nekem olyan fiatalon színes kontaktlencse😢

Martin: Akkor azok hülyék voltak! Én megvédtelek volna😽

Me: Kösz, de nem kell/ kellett volna... Megoldottam

Martin: Hát jó. Nincs kedved holnap moziba jönni?

Me: Szobafogság😔

Martin: 😭😭😭😭😭😭😭💔💔💔💔

Me: Hülye😂

Martin: Sajnállak. Ne haragudj, de mennem kell. Holnap a suliban tali😉

Me: Oké. Szia!

Martin: Szia!

Kiléptem messengerről. Van valami ebben a Martinban. Eddig nem igazán érdekeltek azok a tipikus nagymenők, de ő valamiért más. Nem tudom miért, de jó volt vele beszélgetni és megnevettetett. Megkedveltem egy kicsit pedig még csak ma ismertem meg. Este lementem vacsizni (anya feltűnően csöndes volt). Vacsora után elmosogattam utána lefürödtem aztán lefeküdtem aludni.

(09.03)

~Zsófi

Reggel az ébresztőmre keltem. Kikeltem az ágyból, majd a szekrényemhez vánszorogtam. Kivettem egy fekete ejtett vállú pólót és egy szaggatott farmert. Felöltöztem, befontam a hajamat utána lementem.
- Elmentem, majd jövök - mentem ki, de választ nem kaptam. Becsuktam az ajtót és elindultam a suliba. Olivérék ma is kint álltak. Nem köszöntem nekik csak bementem. Hartay épp egy felsőbb éves lánnyal veszekedett. Kikerültem őket, majd felmentem a terembe. Leültem a helyemre és a padra hajtottam a fejemet.
- Minden rendben? - hallottam Karesz aggódó hangját.
- Nem, képzeld semmi sincs rendben - rivalltam rá, de aztán eszembe jutott, hogy szépen kérdezte.
- Bocsi, csak...
- Semmi baj. Megértem - mosolygott kedvesen. Viszonoztam a mosolyát. Csengetéskor bejöttek a fiúk és egy egész fiatal tanár.
- Sziasztok, Zalaváry Krisztián vagyok és én leszek a rajz tanárotok - mutatkozott be. Egész órán bemutatkoztunk. Mindenki mesélt magáról egy keveset. Jó fej tanár. Nekem szimpi. A szünetben Olivér odajött hozzám.
- Szia, mizu? - kérdezte mosolyogva.
- Miattad kaptam szobafogságot!
- Miattam? Jaaaa! Ne haragudj, de azért valld be, hogy te nem aggódnál a lányodért.
- De, de nem adnék ezért neki szobafogságot! Mintha valami komolyabb dolgot csináltam volna! Mások ennyiért egy ejnye-bejnyét kapnak míg én egy hetet a szobámban! - hadartam el a sérelmeimet.
- Zsófi, anyukád csak aggódik érted. Nem akarja, hogy bajod essen - próbálta higgadtan mondani.
- Miért esne bármi bajom? 15 éves vagyok!
- Jó, ezt nem nekem kell elmondanom neked - rázta meg a fejét, majd megfordult és bement a terembe. És a Pataki-átok ismét lesújtott rám.
- Szia, Zsófi - köszönt Martin mosolyogva.
- Szia - erőltettem magamra egy mosolyt.
- Miért vagy büntiben? Nem tűnsz balhés csajszinak.
- Mert nem is vagyok az, csak az anyám félt. Nem tudom miért - ráztam meg a fejem tanácstalanul.
- Hát én is féltenék egy ilyen gyönyörű leányzót - kacsintott rám.
- Nem is vagyok gyönyörű - indultam a terembe.
- Pedig szerintem az vagy - kiáltott utánam. Mosolyogva megráztam a fejemet. Dilis egy srác. A nap többi része egy kémiából, matekból, tesiből, franciából és egy nyelvtanból állt. A nap végén Martin állt a suli előtt.
- Haza kísérhetlek? - villantott egy 1000 wattos mosolyt.
- Persze - feleltem. Egész úton beszélgettünk. Jó volt vele lenni. Fura, de jól éreztem magam vele.
- Hát itt lennénk. Akkor szia - indultam be, de visszarántott és egy puszit nyomott az orromra.
- Szia, hercegnő - ment el. Vörös fejjel mentem be. Beni a kanapén fekve tévézett, de az érkezésemre rám nézett.
- Leégtél, sis? - vigyorgott az öcsikém.
- Nem vagy vicces - indultam fel, majd megtorpantam.
- Apa tegnap kérdezte, hogy mi van Erikával.
- Az ki?
- A csajod?
- Nem. Elzának hívják.
- Akkor vele - legyintettem.
- Nincs semmi, szakítottam vele.
- Miután?
- Miután rajta kaptam, hogy Matyival smárolt - vont vállat Beni.
- Mindig is egy rib... izlinek tartottam - korrigáltam gyorsan.
- Ribancot akartál mondani, ugye?
- Neeem - mentem fel gyorsan a szobámba. Fent a szobámban leültem az ágyra és elkezdtem olvasni. Jó kis program volt.

<Eddig tartott>

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: M.