Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

1.28

(01.30)

~Zsófi

Reggel korán keltünk, mert ötkor indult a gépünk Madridba. Gyorsan felöltöztem utána a táskámmal lementem a nappaliba. Már mindenki lent volt.
- Mehetünk?
- Igen!
- Jó, akkor indulás - mentünk ki. Bepakoltunk a kocsiba és elindultunk a reptérre. A reptéren megláttam Mesiéket. Rögtön odarohantam Klauhoz.
- De régen láttalak - öleltem szorosan.
- Én is téged - ölelt ő is. Miután végig néztem rajta. A hosszú vörös haja lágy hullámokban omlott a vállára, a kék szemeit szépen kiemelte a leheletnyi smink ami rajta volt. Krémszínű kabátot és egy kék farmert viselt a lábán meg egy fekete bokacsizma volt.
- Csinos vagy, Klau - ért hozzánk Beni is.
- Köszi. Annyira várom már! Mindig is elakartam menni spanyolországba - mosolygott.
- Én is, mert oké beszélem a nyelvet, de még nem hasznosíthattam.
- Na és Esperanza? - kérdezte mosolyogva Beni.
- Úgy értem igazi spanyolokkal nem tudtam hasznosítani.
- Így már más - nevetett Beni, mire rezegni kezdett a telefonom. Megnéztem, hogy ki írt.

Karesz: Szia, hogy vagy? 😃

Me: Mit csinálsz fent ilyen korán????

Karesz: A szomszédaink nem akarják, hogy aludjunk... mizu?

Me: Reptéren vagyok

Karesz: Hova mész?

Me: Spanyolországba😍😍😍😍

Karesz: Remek! Ennek örülök😊

Me: Hát még én

Me: Bocsi, de mennem kell. Szia!

Karesz: Szia!

Eltettem a telefonomat és apáék után mentünk. Becsekkoltunk utána felszálltunk a gépre. Én ablak mellett ültem. A stewardess elmondta a szokásos szöveget és elindult a gép. Olyan szép volt a magasból minden. Jó érzés volt a felhők közt lenni. Csináltam pár képet. Majd ha lesz netem kiteszem instára.

Lehet kicsit elaludtam, mert arra keltem fel, hogy Lara megrázta a vállam.
- Megjöttünk - vigyorgott, mire pillanatok alatt kiment az álom a szememből. Miután landolt a gép leszálltunk és a csomagjainkért mentünk.
- Hola españa - kiáltottam a reptéren spanyolul.
- Callate! - jött a válasz egy férfitől.
- Nyugi, kicsim - fogta meg a vállam anyu, de még odaszólt egy cifrát annak a férfinek.
- Mit mondott a hapsi? - kérdezte Klau.
- Azt, hogy fogjam be.
- Egyetértek vele - röhögött fel Beni. Szúrósan néztem rá, mire apa is odajött hozzánk.
- Mehetünk?
- Ühüm - bólintottam. Kimentünk és kerestünk egy taxit. Kettő kellett, hogy elvigyen minket. A felállás úgy volt, hogy az elsőben ült Mesi, Máté, Klau és anya a másodikban pedig Beni, apa, Lara és én. Elmentünk a hotelba és kifizettük a fuvart. A recepción odaadták a kulcsainkat és felmentünk a harmadikra (ott volt a szobánk).
- A miénk a 365, a tiétek a 366 - mondta apa Mesiéknek.
- Jó - bólintott a nagynénénk. Bementünk a szobába ami nagyon szép volt. Lepakoltunk utána elmentünk várost nézni. Egészen enyhe idő volt.
- Anyu, megnézhetek valamit gyorsan?
- Nem fogsz eltévedni?
- Nem!
- Jó - sóhajtotta én meg megköszöntem és előre futottam. A térre futottam, de véletlenül nekimentem egy srácnak. Sikeresen felborultunk mindketten.
- Oh perdon - kértem bocsánatot spanyolul. A srácnak éjfekete haja és kék szemei voltak.
- Nada mal [semmi baj] - mosolygott rám kedvesen. Leszálltam róla és felsegítettem.
- ¿Cómo se llaman? [hogy hívnak?] - kérdezte a srác.
- Sofía Pataki, ¿verdad? [téged?] - kérdeztem.
- Sebastián Martínez - mutatkozott be ő is.
- Zsófi! - szólt Beni, mire hátra néztem rá.
- Novio? [pasid?]
- No solo mi hermano [Nem, csak az öcsém] - válaszoltam a meglepő kérdésre.
- Zsófi, gyere már! - jött oda hozzánk Beni.
- Me tengo que ir [mennem kell] - néztem Sebre.
- Bien espero verte mas tarde [hát remélem, hogy később látlak] - mosolygott rám és elment. Vigyorogva néztem utána.
- Ki volt ez a tag? - kérdezte Beni.
- Sebastián - sóhajtottam.
- Jézus adj erőt - fordult meg Beni és elindult én meg utána mentem.

Este a hotelben elmondtam Larának és Klaunak a történteket.
- Úristen, de édes! - olvadozott Klau.
- Olyan helyes volt! - dőltem végig az ágyamon.
- Ki volt helyes? - jött be mosolyogva anya.
- Egy srác. Sebastiánnak hívják és egyszerűen ahw!
- Értem tehát egy fiú miatt rohantál előre?
- Nem! Csak valamit megakartam nézni és véletlenül nekimentem - magyarázkodtam.
- Jó értem én - mosolygott anyu. Még beszélgetett velünk utána Klau visszament a saját szobájukba mi letusoltunk utána lefeküdtünk aludni.

<Eddig tartott>

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: M.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro