(01.24)

~Zsófi

Még mindig kórházban vagyok és ez nyomaszt engem. Délután Lara bejött hozzám.
- Hogy vagy? - jött be Lara.
- Jobban lennék, ha valaki megmondaná, hogy mégis mi bajom van! - mondtam dühösen, mert elegem volt a titkolózásból.
- Hé, nyugodj meg!
- Ne kezdd te is kérlek! Elegem van abból, hogy mindenki azt hajtogatja nyugi, meg nyugodjak meg! Nem te fekszel itt ebben a nyomorult ágyban és nem neked nem mondják el, hogy mi a f@sz bajod van! - hadartam dühösen a sírás szélén állva.
- Ne haragudj - ült le az ágyam melletti székre.
- Sajnálom, csak kikészítenek a kórházak - szabadkoztam. Lara még bent maradt beszélgetni utána hazament anyával, apa meg bent maradt.
- Kérlek mondd el, hogy mi bajom van, különben megőrülök!
- Ne aggódj, kincsem csak még pár vizsgálatot végeznek el rajtad - nyomott egy puszit a fejemre.
- Múlthéten is ezt mondtad - néztem rá összehúzott szemmel.
- De ez már tényleg pár lesz. Ígérem - mosolygott rám.
- Hjó - ásítottam, majd elnyomott az álom.

(01.26)

~Zsófi

Tegnap engedtek ki a kórházból, de anyáék nem akarják, hogy még suliba menjek egy darabig. Nem értem őket, ráadásul addig nem mennek be a stúdióba amíg én itthon vagyok. Jól megvagyok itthon egyedül, de neeem! Fú, most sikerült felidegesítenem magam. Remek! Mivel szomjas voltam lementem inni. Csönd volt az egész házban.
- Apa, anya? - mentem le a lépcsőn, de meghallottam apa hangját. Megálltam a fal mellett és hallgatóztam.
- Most mi lesz vele? - kérdezte anya.
- Nem tudom, de nem akarom elveszíteni őt.
- Nem tudnám elviselni, ha nem lenne többé velünk - sírt anya. Értetlenül néztem magam elé.
- Cortez nagymamája is rákos volt - amint kimondta összetörtem. Rákos vagyok? Nem az lehetetlen!
- Tényleg rákos vagyok?! - jöttem elő a fal takarásából.
- Mennyit hallottál? - rémült meg apa.
- Épp eleget!
- Kicsim nyugodj meg! - állt fel apa az asztaltól, hogy megöleljen.
- Nem lehet! Egészséges vagyok! Nem vagyok rákos! Nem vagyok az! - ordibáltam, de apa ennek ellenére is szorosan ölelt magához. Átkaroltam és a mellkasába fúrva a fejem elsírtam magam.
- Sss, nem lesz semmi baj - simogatta a hátamat apu. Nem tudtam válaszolni, csak sírtam.

- Szia, Zsófi - jött be Karesz a szobába. Ma is elhozta a leckét.
- Egyedül akarok lenni - fordultam el tőle.
- Mi a baj?
- Semmi, de kérlek menj el - néztem rá könyörgően.
- Hát jó - sóhajtotta és kiment. Pár perccel később rezgett a telefonom.

Anonymus: Kiengedtek már a kórházból?

Me: Igen

Anonymus: Mi a baj?

Me: Semmi, minden a legnagyobb rendben

Anonymus: Engem nem verhetsz át kislány. Mi bánt?

Me: Szar az életem😅 ennyi...

Anonymus: Ne mondj ilyeneket! Miért lenne szar?

Me: Mert rákos lettem azért

Anonymus: O_O

Me: Kérlek ne mondd el senkinek

Erre már nem válaszolt.

~Anonymus

- Nem lehet igaz - sírtam. Igen, fiú létemre sírtam. Nem hiszem el, hogy az egyetlen szerelmem rákos! Ha meghal vele halok én is! Nem akarom elveszíteni.
- Kisfiam, minden rendben? - kérdezte anya.
- Igen, de egyedül akarok lenni!
- Rendben, ha bármi kell szólj - ment el. Én meg tovább sírtam egyedül a szobámban. Megint rezgett a telefonom.

Hercegnőm❤: Itt vagy?

Me: Igen persze, csak megdöbbentett...

Hercegnőm❤: És én mit mondjak? Mindenkit eltaszítok magamtól emiatt és félek, hogy depressziós leszek

Me: Ne félj emiatt. Én mindig itt leszek neked❤

Hercegnőm❤: De nem mellettem...

Me: Figyelj mondok valamit. Ameddig képes vagy normálisan élni az életed addig én veled maradok, te pedig maradj velem (ezt muszáj volt😍 ÍRÓ) Na mit szólsz hozzá? Ha nem is fogsz felismerni, de mindig ott leszek veled

Hercegnőm❤: Köszönöm😘

Ezen elmosolyodtam. Imádom ezt a lányt! Kár, hogy benne van a pakliban, hogy meghal.

(01.27)

~Lara

Ma van apa 33. szülinapja (hú, de öreg :D). Kikeltem az ágyból, majd öltözködni kezdtem. Zsófi az éjjel alig aludt. Szegény, annyira sajnálom. Halkan lementem a konyhába, hogy csináljak apának reggelit. Mikor kész voltam felvittem a szobájukba.
- Boldog szülinapot, apu! - mosolyogtam rá, ahogy álmos fejjel és összekuszálódott hajjal pislogott rám.
- Köszönöm, drágám - mosolyodott el apa. Letettem neki a reggelit és kimentem a konyhába. Megettem egy szendvicset utána elmentem a suliba. Út közben csörögni kezdett a telefonom. Nick hívott megint. Szemforgatva nyomtam ki. Már december óta zaklat engem, de sose veszem fel neki a telefont. Értse meg, hogy látni se bírom. A fiúk kint álltak és beszélgettek.
- Szia, mi van Zsófival?
- Ja, tavaly láttuk utoljára - szólalt meg Ottó is.
- Én azt hallottam, hogy rákos lett - vont vállat Alex.
- Az agyad lett rákos - csapta nyakon Ricsi a fiút akit én kikerekedett szemekkel bámultam.
- Lara, minden oké?
- Elmondta neked? - kérdeztem Alextől. A többi fiú is döbbenten nézett Alexre.
- Nekem is csak mondták.
- Ki?
- Anonymus - felelte rám nézve.

- Hogy mit csinált?! - kérdezte Zsófi kiakadva.
- Anonymus elmondta Alexnek és már az egész osztályod tudja - ismételtem meg.
- Ilyen nincs! - sírta el magát.
- Ne sírj - öleltem át, de nem hagyta abba a sírást.
- Hohgy tehette ehzt? - nézett rám sírva.
- Nem tudom - ráztam meg a fejem szomorúan. Ez kegyetlen húzás volt Anonymustól. Zsófi már annyit sírt, hogy közben elaludt. Én elvettem a telefonját és ráírtam Anonymusra.

Me: Találkoznunk kell most azonnal!

Anonymus: Mi a baj, hercegnő?

Me: Beszélnem kell veled! Sürgős!

Anonymus: Oké, gyere a parkba

Me: Jó

Letettem Zsófi telefonját és elindultam a parkba. Pár perccel később valaki eltakarta a szemeimet.
- Ki vagyok, hercegnő?
- Lara vagyok - feleltem unottan, mire rémülten engedett el.
- Zsófi?
- Miattad otthon álomba sírta magát! - álltam vele szembe dühösen.
- Mi?
- Mondtam, hogyha miattad lesz bármi baja kibelezlek! Figyelmeztettelek, de nem hallgattál rám! - ugrottam neki. Ütöttem, karmoltam és néha rúgtam.
- Lara, hagyd már abba! - hátrált Anonymus, de tovább folytattam.
- Lara! - fogta le a kezeimet, mire megharaptam a karját. Ordítva engedett el engem. Kaptam az alkalmon és letéptem a maszkját.
- Bazd meg! - nézett rám dühösen, de én döbbenten néztem rá.
- Mit nem lehet érteni azon, hogy hagyd abba?! Bassza meg, most bárki megláthat! Add vissza - tépte ki a kezemből a kendőt. Teljesen letaglózott Anonymus kiléte.
- Ha eljár a szád akkor ennek nem lesz jó vége! Én figyelmeztettelek - viharzott el dühösen én meg csak álltam és néztem utána. Basszus.

<Eddig tartott>

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: M.