(12.31)

~Zsófi

Tegnap este jöttünk vissza Budára, hogy itthon szilveszterezzünk. Habár a mai nap az elég esemény dús volt. Inkább kezdem is az elején.
Délelőtt 11-kor ébredtem fel, de így is álmos voltam. Mindegy. Kimentem volna a mosdóba, de ha jól hallottam anya volt bent. Már szenteste óta ez megy. Inkább lementem a földszinti fürdőbe egy gyors zuhanyt venni, mert este nem volt rá időm. Miután kész lettem felmentem a szobába. Lara épp filmet nézett.
- Mit nézel? - ültem mellé.
- Kszi, Simon - felelte. Végül társultam hozzá és együtt néztük meg a filmet.

~Márk

- Heni, kezdek aggódni érted - fogtam meg a kezét.
- Nem kell - rázta meg a fejét.
- De kell! Karácsony óta szarul vagy... baszki! Megint én basztam el valamit?! - rémültem meg a gondolattól.
- Hát... neked is közöd van a dologhoz.
- Tudtam! Ezúttal mit tettem? Mérgezett kaját csináltam? Jézus, abból a gyerekek is ettek!
- Márk! Nyugi, nem ételmérgezés.
- Akkor?
- Öhm... van egy olyan érzésem, hogy majd költöznünk kell.
- Miért?
- Hát az van, hogy... uh terhes vagyok. Megint - erre nem tudtam mit mondani, csak elájultam.

~Zsófi

Lementem inni, de apa a földön feküdt anya meg őt nézte.
- Úristen! Megölted apát?! - rémültem meg.
- Mi? Nem! Miért öltem volna meg apádat?!
- Nem tudom, csak álltál ott és nézted - fejtettem ki a véleményem.
- Csak elájult. Segíts kérlek - hajolt le apáért, mire segítettem neki.
- Miért ájult el?
- Lesz egy kistesótok - erre a mondatra elejtettem apát, mire felkiáltott.
- Micsoda? - kérdeztem nem törődve apa nyavalygásával.
- Ez fáááááj - nyafogott apa.
- Bocsi - kapartam fel és felsegítettem a kanapéra.
- De ez nem lehet! Nem kell több gyerek, hárman is elegen vagyunk! - fakadtam ki.
- Zsófi, nyugodj meg kincsem - kezdte anya, de nem nyugodtam le, ó korántsem.
- De, hogy nézne az már ki, hogy 16 év van köztünk a kicsivel? Ha például egyszer én vinném el valahova azt hinnék, hogy felcsináltak és az enyém!
- Zsófia, fejezd be! - szólt rám anya, apa meg inkább próbált ebből kimaradni.
- Nem! Tudod, hogy igazam van!
- Szerinted én mit éltem át 16 évesen veletek?! Engem éppenséggel felcsináltak! - üvöltött anya, mire apa felállt és odament hozzá.
- Voltam már úgy kórházban, hogy azt hittem nem fogtok megszületni! - folytatta dühösen anya.
- Lehet, jobb lett volna, mert akkor nem tettük volna tönkre az életeteket! - vágtam a fejükhöz és a kabátomért rohantam majd ki az ajtó és futásnak eredtem. A hideg december végi időben sírva futottam Szabiékhoz. Ahogy megérkeztem ráfeküdtem a csengőre.
- Megyek már! - jött kinyitni Nóri az ajtót. Amikor meglátott engem aggódva nézett rám.
- Veled meg mi történt? - kérdezte.
- Kihs theshónk lehsz - sírtam, mire megölelt engem.
- Gyere be és bent megbeszéljük - húzott be. Bent levettem a kabátomat meg a cipőmet és leültünk a kanapéra.
- Na mesélj - ült mellém Nóri én meg elmondtam mindent töviről hegyire. Amikor befejeztem csendben hallgatott.
- Ha jól értem akkor az a baj, hogy nagy lenne a korkülönbség köztetek és a születendő testvéretek között?
- Igen, mert 16 év az csak 16 év.
- Igen, de Heni és köztetek is annyi van.
- Mondta - dünnyögtem.
- Figyelj, nyugodj meg és gondold bele magad anyukád helyébe. Nagyok vagytok már akiket nem lehet babusgatni. Minden anyának szüksége van arra, hogy babusgasson valakit. A férjek ennek örülnének, de nem kapják meg, a gyerekek meg nem örülnének neki, de megkapják. És, tudod hány év van köztem és Mesi között?
- Nem.
- 18 év, bumm bele. Márkkal meg 15 év. Nincs ettől világvége.
- Jó, de Benivel szinte egyszerre nőttünk fel, Lara meg már... tudod és félek, hogy Mi lesz, ha a kicsi is velünk lesz.
- Talán jobb lesz. És ezúttal segíteni is tudnátok neki.
- De nem akarok mégegy testvért. Nekem elég Lara és Beni!
- Elhiszem, de én őrültem régen amikor a nagyi mondta, hogy terhes. Igaz én addig egyke voltam, de akkor is jó volt. Próbálj pozitívan állni a dolgokhoz - mosolygott rám, mire kinyílt az ajtó és Szabi, Léna és Cortez jöttek be.
- Szia, törpe! - köszöntött vidáman Szabi, de a fejemet látva ő is elkomorult.
- Baj van?
- Már nincs... azt hiszem. De én most megyek. Köszönöm, hogy meghallgattál Nóri.
- Ha bármi van, hozzánk bármikor jöhetsz.
- Rendben, sziasztok - vettem fel a cipőmet meg a kabátot és kiléptem az ajtón. Csendben sétáltam, de nem haza. Most nem tudnék haza menni. A gondolataimba merülve járkáltam amikor valaki hirtelen fellökött én meg előre borultam az illető meg rám.
- Auw! - jajdultam fel.
- Mi a baj? - feküdt rajtam Alex.
- Rajtam fekszel az a baj!
- Előtte is volt valami bajod, mert nem vetted észre a száguldó kocsit - nézett rám szigorúan.
- Jobb is lett volna - másztam ki alóla.
- Jó, mi bajod van Zsófi?
- Semmi - indultam el, de ő utánam jött.
- Van valami, látszik rajtad - nézett mélyen a szemembe.
- Nincs semmi, csak összevesztem anyával, ennyi az egész - indultam el, de Alex elém állt.
- Mi bajod van? - nevettem fel.
- Csak látni szerettelek volna nevetni.
- Jó, láttál, de most megyek.

Még este is az utcákat jártam. Anyáék vagy milliószor hívtak engem, de nem vettem fel nekik. Gondoltam elmegyek egy kicsit szórakozni. 16 éves vagyok a mindenit!

~Alex

Épp Csillussal játszottunk Just Dance-t, amikor valaki a csengőre telepedett.
- Mindjárt jövök - mentem ki. Ajtót nyitottam, de nem akartam hinni a szememnek.
- Szijjja, Alex! - imbolygott Zsófi.
- Veled meg mi mi van? - kérdeztem félve a válaszától.
- Csak ittam egy icike picikét - mutatta az ujjával a "minimális" mennyiséget.
- Akkor miért üres az az üveg? - néztem a kezében tartott pezsgős üvegre.
- Kilötyögött - legyintett.
- A szüleid tudják?
- Persze, persze - támojgott, míg a karjaimba nem esett.
- Haza viszlek - határoztam el.
- Neee! Nem akarok hazamenni! - hisztizett.
- Muszáj lesz, mert bármennyire szeretném itt nem maradhatsz.
- Miért? - nézett fel rám. Az jó kérdés, mert én se tudtam, csak mondtam valamit. A szüleink üzleti úton vannak tehát miénk a ház Csillával tehát maradhatna itt...
- Jó ma este itt alszol - vetettem be a házba. A nappaliban Csilla érdeklődve figyelt minket.
- Ő meg kicsoda?
- Egy osztálytársam.
- Hogy hívják?
- Zsófi vagyok - mosolygott a húgomra kicsit szétcsúszva. Ettől féltem.
- Ő Zsófi?! Akiről annyit áradozol minden nap? - faggatott a húgom.
- Igen igen, de halkabban!
- Mi az, hogy rólam áradozol?
- Mivel részeg vagy elmondhatom, hogy beléd vagyok zúgva - mondtam miközben fel vittem a szobámba.
- Tényleg? Képzeld én iiis - vigyorgott, mire hitetlenül meredtem rá.
- Alex! Gyertek ki, mindjárt lövik a tűzijátékot!! - szólt Csillus.
- Nézzük meg!! - ugrált Zsófi. Megadtam magam és lementünk a kertbe.
- 3, 2, 1 BOLDOG ÚJ ÉVET! - kiáltották sokan, mire nem bírtam magammal és lecsaptam az ajkaira. Nem lepődött meg, hanem egyből visszacsókolt. Ott csókolóztunk a tűzijátékok alatt. Miután elszakadtunk egymás ajkától mosolyogva néztem rá.
- Szeretlek Aleeex - csókolt meg újra. Vegyes érzelmekkel csókoltam vissza. Részben boldog voltam, hogy vele csókolózok, másrészt viszont félek, hogy csak az alkohol beszél belőle. Miután ismét befejeztük a csók csatát megnéztük a tűzijátékot utána bementünk a házba.
- Menj fürdeni - kísértem a fürdőhöz.
- Te nem jössz?
- Öh... izé, nem én nem megyek. A szobámban várlak - feleltem zavartan és bementem a szobámba.

Mikor Zsófi végezett adtam neki egy pólót és egy boxert. Befektettem az ágyba és én is gyorsan lefürödtem utána bementem Zsófihoz.
- Olyan jó illata van az ágyadnak - motyogta a párnámba fúrva a fejét.
- Köszi - mosolyogtam rá.
- Nem alszol velem? Légyszííí!
- Jó - bújtam be mellé.
- Úgy szeretlek!
- Én is téged - csókoltam meg utána elaludtunk.

<Eddig tartott>

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: M.