(12.06)

~Zsófi

„ - Pánikroham - sóhajtotta és magához ölelt. Mit csináltál, Nick? ”

Amikor kijött tőle az orvos apa rögtön kérdezgetni kezdte.
- Hogy van a lányom?!
- Valami felizgathatta és emiatt pánikrohama lett Larának. Nem tudják mi okozhatta?
- Nem. Te tudsz erről valamit? - nézett rám apa.
- Annyit tudok, hogy sírva jött haza és utána lett rohama.
- Hol volt?
- A barátnőjének, Flórának vitte át a leckét, mert beteg - hazudtam szemrebbenés nélkül. Elhitte.
- Lehetséges, hogy valami gyerekkori élmény zaklatta fel? Mert nekem is volt kamasz koromban múltbéli trauma - nézett a dokira apa.
- Nincs kizárva.
- Bemehetünk hozzá? - kérdeztem reménykedve.
- Persze, de egy darabig bent tartjuk megfigyelésen. Viszlát - ment el. Apával bementünk.
- Menj előre én még felhívom anyádat.
- Jó - mentem be. Lara álmosan nyitogatta a szemeit.
- Hogy kerültem ide?
- Pánikrohamod lett. Mi volt Nickkel?
- Megcsókolt - kezdett könnyezni.
- Dehát ez jó!
- De van barátnője - temette a kezébe az arcát. Összeszorult szívvel néztem és megöleltem.
- Sss, semmi baj! Ne sírj miatta - nyugtattam. Mire apa bejött még mindig egymást öleltük.
- Jól vagy kincsem? - kérdezte aggódva apu.
- Kicsit igen - szipogott Lara.
- Mit mondott anya?
- Azonnal jönnek Benivel - jött hozzánk közelebb. Ekkor rezegni kezdett a telefonom.
- Mindjárt jövök - mentem ki. Vártam egy kicsit utána felvettem.
- Mi történt Larával?! - kezdte köszönés nélkül Nick.
- Neked kéne tudnod! Megcsókoltad úgy, hogy van barátnőd?! Normális vagy?!
- Miattam?
- Süket vagy?! Igen miattad! Sírva ment haza és akkor pánikrohamot kapott! - hadartam dühösen.
- Zsófi, megtudom magyarázni!
- Ne kezdd! Minden srác ezzel jön, de csak hazudozik összevissza!
- Zsófi kérlek, hallgass meg! - könyörgött, mire meglágyult a szívem.
- Mondd.
- Vanessza az exem, de ő nem törődött bele, hogy szakítottam vele és mindig jelenetet rendez én meg elküldöm a búsba. Ezúttal is ez volt, de Lara meg elrohant.
- Mert már összetörték legalább egyszer a szívét. Ha jól tudom te vagy a második.
- Micsoda? Össze... mivan?! - értetlenkedett.
- Te most csak játszod a hülyét vagy tényleg az vagy?! Lara fülig beléd van esve! Vagyis már csak volt.
- Úristen, mit tettem - suttogta.
- Hát igen. Szerintem egy darabig ne keresd, de ha te is szereted TISZTA SZÍVEDBŐL akkor keresd csak fel. Érted?
- Igen és sajnálom - bontotta a vonalat. Mélyet sóhajtottam és ekkor megláttam anyuékat.
- Hogy van Lara? - kérdezte miután megölelt.
- A körülményekhez képest kicsit jól.
- Nem tudod mi történt?
- Nick és egy kis félreértés történt - feleltem szűkszavúan és bementem Laráékhoz. Lara meg apa bent beszélgettek.
- Kislányom! - ment oda anya.
- Szia - erőltetett egy hamis mosolyt magára Lara.
- Jól vagy?
- Igen - hazudta, de ezt csak mi ketten tudtuk. Mert ha az összetört szívét is figyelembe vesszük, sőt! Középpontba helyezzük, akkor Lara koránt sincs jól.

Este apa hazavitt minket Benivel, anya meg bent maradt Laránál. Az egész házra csend telepedett. Remélem hamar rendbe jön.

(12.19

~Zsófi

Larát csak tegnap engedték ki a kórházból, mert az egyik éjjel rémálma volt ami miatt megint rohama lett. Ma volt az osztály karácsony és holnap megyünk a dédiékhez.
Reggel kikeltem az ágyból, a szekrényhez mentem kivenni a ruhámat utána gyorsan felöltöztem. Fogtam Ricsi ajándékát (őt húztam) és lebaktattam a földszintre. Lara és Beni már lent ettek.
- Jó reggelt - ültem Lara mellé.
- Neked is.
- Biztos, hogy jó ötlet suliba menned ma?
- Nyugi, jól vagyok - mosolygott. Mindennap bementem hozzá a kórházba és napról napra azt hajtogatta, hogy jól van meg már nem fáj neki, pedig hiába hiszi azt, hogy nem ismerem ő akkor is az ikrem és látom rajta, hogy nincs rendben. Reggeli után elindultunk a suliba.
- Mondták, hogy kinek kell ajándékot vinned?
- Bálintnak - dünnyögte.
- Részvétem -veregettem meg a vállát.
- Köszi - nevette el magát. A sulihoz érve senki sem állt kint így mi is bementünk. Elköszöntünk egymástól és a saját termünkbe mentünk.
- Hoztál sütit vagy üdítőt?! - pattant hirtelen elém Hanna amitől kicsit hátrahőköltem.
- Hoztam sajtos tallért - mondtam, mire bólogatott.
- És? - várta, hogy folytassam.
- És ennyi - mentem be. Szerencsémre engem békén hagyott, de Miki szerencsétlenségére pont most jött és Hanna őt is "letámadta". Szegény. Leültem a helyemre és vettem egy mély levegőt.
- Hogy van Lara? - kérdezte Karesz.
- Valamivel jobban.
- Az jó... és te?
- Mi én?
- Te, hogy vagy? - húzta mellém a székét. Ezen elgondolkodtam.
- Nem tudom. Köztes, mert boldog vagyok, de viszont Lara miatt szomorú vagyok - sóhajtottam.
- Nem lesz semmi baj. Ha bármi van, mi a barátaid mindig melletted leszünk - ölelt meg. Szótlanul öleltem vissza.
- Köszönöm - suttogtam a pulcsijába.
- Khm - köszörülte meg valaki a torkát, mire szétrebbentünk.
- Minden oké? - guggolt le hozzám Oli.
- Mostmár igen - mosolyogtam rá. Közben Alex és Karesz kimentek a folyosóra.
- Lara?
- Jól van.
- Jött suliba?
- Ühüm - bólintottam. Még beszélgettünk egy kicsit amikor két kissé feldúlt fiú jött vissza. Még szép, hogy Alex és Karesz voltak azok. Értetlenül néztem őket. Min kaphattak össze?
- Gyerekek, odaadhatjátok az ajándékotokat - szólt Haller, mire mindenki odament a húzott személyhez.
- Tessék Ricsi! - mosolyogva nyújtottam át az ajándék tasakot. Belenézett és fülig ért a szája.
- Köszi, Zsófi! - ölelt meg hirtelen.
- Szívesen, de megfojtasz - nyöszörögtem, mire elengedett.
- Bocsi, de köszönöm az ajándékot.
- Nincs mit - mentem a helyemre, de az ajándékom a padomon pihent. Elolvastam a kísérő kártyát.
Nagyon sok boldog karácsonyt és előre boldog 16. szülinapot! A.
Mosolyogva olvastam, de honnan tudja, hogy a szünetben lesz a szülinapom? Belenéztem a tasakba, benne volt a sálam, csoki, egy szív alakú plüss és még volt alatta valami. Kivettem legalulról, de alig hittem a szememnek. Egy benevezési lap volt. Díjugratásra.
- Mit kaptál Zsófi? - kérdezte Oli, de nem tudtam megszólalni.
- Zsófi? Minden rendben? - kérdezte aggódva rám nézve. Könnyezve néztem rá.
- Hé, mi a baj? - fogta két keze közé az arcomat.
- Semmi - ráztam meg a fejem és kimentem a mosdóba. Bent leültem a földre és elővettem a telefonomat.

Me: Kösz, az ajándékot...

Anonymus: Mi a baj?

Me: Semmi, hagyjuk

Anonymus: Nem tetszett az ajándékom?😢

Me: De, csak a nevezési lap vitte el az élettől való kedvem🙍🔫

Anonymus: Zsófi, ne csinálj hülyeséget!

Anonymus: Hallod?

Anonymus: Zsófi? ZSÓFIA!!!

Nem válaszoltam az üzeneteire. Csak ültem ott és hagytam rezegni a telefonomat. Ekkor valaki benyitott a mosdóba.
- Mi történt? - ült mellém Lara.
- Anonymus húzott engem és az ajándékok között volt egy nevezési lap.
- Mire?
- Díjugrató versenyre.
- Dehát Dominik is mondta, hogy tehetséges vagy ebben.
- Dominik?
- Ne terelj! Szóval? Miért hagytad abba?
- Utoljára 11 évesen lovagoltam, mármint versenyen lovagoltam akkor utoljára. Szóval egy díjugrató versenyen voltam és amikor én követeztem elkezdett esni az eső. De úgy gondoltam, hogy megtudom csinálni és elkezdtem. A könnyebb akadályokat átugrottam, de az utolsó az nehezebb volt. A lovam futott, de az ugrás előtt villámlott mire a lovam megijedt és ledobott engem a sárba. A fejemet csúnyán bevertem és a kezem is eltört. Azóta a nap óta nem versenyzek - fejeztem be a mesélést.
- Sajnálom - ölelt meg Lara. Viszonoztam azt, majd mikor kicsit lenyugodtam felálltunk és kimentünk a wc-ből. Én a saját termembe mentem, ahogy Lara is az övébe. Ahogy beléptem mindenki rám nézett.
- Mi van? Csak mosdóban voltam - ez részben igaz volt. Oli odajött hozzám.
- Jól vagy?
- Remekül vagyok - erőltettem magamra egy mosolyt.
- Akkor jó - karolta át a vállam.

Este Larával apa visszavitt minket a gimihez a karácsonyi bulira.
- Majd hívjatok és jövök - hajtott el. Mosolyogva mentünk be a suliba.
- Patakiék azonnal gyertek ide! - rikácsolt Hartay.
- De igazgatóhelyettes asszony! Tökéletesen megfelelő a szoknyánk hosszúsága, nem kell megmérni!
- Nem érdekel én már egy szavadat se hiszem el, Pataki Lara - nézett szúrósan rá.
- Igazat mondd - szólaltam meg én is. Hartay csendben mérlegelte, hogy igazat mondok-e, majd megszólalt.
- Többet nem leszek ilyen elnéző - morogta, mire mi nevetve mentünk ki.
- Ha tudná, hogy öt centivel rövidebb - mondta úgy, hogy Hartay meghallja.
- Három, kettő, egy. Futás! - kezdett el rohanni Lara, mert ekkor Hartay elkiabálta magát, hogy „PATAKI!!!” na erre már én is rohantam. Lihegve nyitottam be a tesi terembe. A tekintetemmel Larát kerestem, de a lelátóról kalimpált nekem. Mosolyogva mentem fel hozzá.
- Most bujkálnunk kell - nevetett.
- Miért pipa rád?
- Párszor hazudtam neki, ennyi.
- Még a végén kiderül, hogy rossz vagy - nevettem el magam.
- Ugyan már! Mindenki tudja, hogy az vagyok - javított ki, mire mégjobban nevettünk. Ekkor valaki hirtelen megfogta a vállam amitől felsikítottam ijedtemben.
- Ijesztő vagyok, hercegnő? - kérdezte Anonymus. Nem feleltem neki, csak felálltam és elmentem onnan.

~Anonymus

- Mi a baja? - néztem Larára.
- Kérdezd meg tőle te. De valamit jól jegyezz meg, Anonymus - ejtette ki az álnevemet gúnyosan.
- Micsodát?
- Ha miattad történik vele valami, akkor megtalállak és kibelezlek! Világos voltam? - lépett közelebb, mire rémülten léptem hátrébb.
- Igen, világos, mint a nap - feleltem félve.
- Akkor jó - mosolyodott el és futni kezdett. Értetlenül néztem utána. A Pataki lányok megbolondultak vagy mi?! Végül megráztam a fejem és Zsófi után mentem. A büfében találtam meg Ottó társaságában. Épp beszélgettek, amikor Ottó meglátott és elment.
- Megijesztettél, hogy nem válaszoltál az üzeneteimre, tudsz róla királylány?
- És? Komolyan gondoltam amit írtam.
- Mi bajod van a verseny gondolatával? Magyarázd meg kérlek.
- Nem most. Majd egyszer - nézett a szemembe. Pár percre elvesztem a gyönyörű lila szemeiben, de a varázs megszűnt miután megfordult. Utána mentem. Úgy tűnik ma este palota pincsit fogok játszani.
- Várj már meg, drága - futottam utána, de nem állt meg.
- Hagyj békén - fordult hátra, hogy lásson engem.
- Nem!
- Mit kérsz azért, hogy békén hagyj?! - kezdett ideges lenni.
- Egy csókot - léptem közelebb hozzá, mire döbbenten nézett rám. Lassan elmosolyodtam. Sikerült összezavarnom.
- Mit? - kérdezte halkan, szinte suttogva.
- Egy csókot és akkor békén hagylak - mondtam és magamban hozzátettem, hogy „talán”.
- Nem félsz, hogy felismernélek az álarcod mögül? - kezdett visszatérni a magabiztossága.
- Nem. Na, békén hagyjalak? - vigyorogtam a kendő alatt. Nem mondott semmit csak közelebb jött, kicsit felhúzta a kendőt és megcsókolt. A kezemet a derekára tettem és ott pihentettem, mire ő a kezét a nyakam köré kulcsolta. Megkell hagyni... piszok jól csókol ez a lány. Kösz, Martin, hogy gyakorolhatott rajtad! Végül levegő hiány miatt váltunk el egymás ajkától.
- Akkor békén hagysz? - kérdezte csillogó szemekkel.
- Nem - vigyorogtam mire egy rohadt nagy pofont kaptam tőle. A kendő minimálisan tompította, de így is elég erős volt ahhoz, hogy égesse a bőröm.
- Szemét! - fordult meg és beviharzott a bulizók közé.
- Nyugi, ezzel csak azt rövidítette le, hogy SZeress Engem Mint Én Téged - hallottam valaki hangját hátulról. Az egyik a-s gyerek volt az. Asszem valami Bálint.
- Emlékszel amikor kértem a véleményed? Jó, mert én sem - vágtam rá és bementem én is.

~Zsófi

- Mély levegő, mert a végén megfulladsz - tanácsolta Lara miután dühösen elhadartam neki a történteket... franciául.
- Jó, lenyugodtam, de ha mégegyszer megl áron én megverem - fújtattam dühösen. Ekkor Lara szólt Zolinak, hogy segítsen engem lefogni.
- Miért? - kérdezte a fiú értetlenül.
- Csak csináld, ha nem akarsz bunyót látni!
- Oké, fogom már - fogta meg a kezem.
- Lara, ez...
- Később még megköszönöd - amint kimondta megláttam Anonymus fejét. Már neki akartam volna ugrani, de Laráék lefogtak.
- Engedjetek el!
- Nem!
- Lara!
- Nem érdekel! Zoli fogd már erősebben!
- Fogom, de túl erős - nézett az ikremre. Amikor odaért hozzánk értetlenül nézett minket.
- Húzz innen hülyegyerek! - szólt rá Lara élesen.
- Mert?
- Nem bírom sokáig tartani! - ekkor sikerült kiszabadulnom a karjaik közül és nekirontottam a csukjásnak. Mindketten felborultunk és a földön birkóztunk tovább.
- Zoli! Ne csak álldogálj ott, mint valami szerencsétlen! Segíts! - próbált leszedni engem Anonymusról. Kevés sikerrel. Átfordultunk így én voltam alul.
- Szia, hercegnő - nézett rám a sötét fejével.
- Engedj el! - rángatóztam, de csak elnevette magát.
- Mit kapok cserébe?
- Nem rúglak tökön. Mit szólsz hozzá?
- Hízelgő, de másra gondoltam.
- Nem kapsz több csókot!
- Valld be, hogy élvezted, szépségem - kacsintott rám.
- Nem élveztem - löktem le magamról és felálltam.
- Szerintem menjünk - suttogta Lara.
- Jó - még utoljára Anonymusra néztem és elindultunk ki. Felhívtuk apát, aki alig 7 perc alatt odaért. Csendben utaztunk, majd otthon felmentünk a szobánkba pakolni holnapra. Miután végeztünk elmentünk fürdeni utána lefeküdtünk aludni.

<Eddig tartott>

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: M.