(12.06)

~Lara

Életem legszebb és egyben legrosszabb napja volt a mai!
Reggel izgatottan keltem fel. Alig vártam már a délutánt. Főleg azért, mert Nickkel lehetek! Reggel lementem a konyhába, megreggeliztem utána felmentem a szobába. Zsófi még nagyban aludt. Hogy tud valaki ilyen sokáig aludni? Megnéztem az időt és 7:39-et mutatott. Nem tudtam mit csináljak ezért felöltöztem, lementem a nappaliba felvettem a csizmámat meg a kabátomat és elmentem egy kicsit sétálni. Minden olyan csendes volt. Fejben már elterveztem az egész korcsolyázást. Mikor meguntam visszafordultam és hazamentem. Otthon levettem a kabátomat és a csizmát utána felmentem. Zsófi az ágyán ült és nyújtózkodott. Valószínűleg akkor kelt fel.
- Te mióta vagy fent? - ásított.
- Fél nyolckor keltem.
- Ember vagy te? - ráncolta a szemöldökét mire elnevettem magam. Leültem Zsófi mellé és csak bámultam ki a fejemből.
- Segítsek elkészülni?
- Igen, azt megköszönöm! - ugrottam a nyakába.
- Jézus úristen, de hideg a kezed! - szólt rám mire elengedtem.
- Bocsi, csak kint voltam sétálni - magyarázkodtam.
- Tökéletesen összeilletek Nickkel - mondta, majd kikelt az ágyból, hogy felöltözzön. Addig én elmentem fürdeni. Fél órán keresztül álltam a zuhany alatt utána visszamentem a szobába. Zsófi már az én ruhámat is előkészítette.
- Köszi - mosolyogtam rá kedvesen. Felöltöztem, Zsófi megcsinálta a hajamat utána kisminkeltem magam (minimálisan). Mikor elkészültem akkor volt negyed kettő.
- Márcsak várni kell - mosolygott Zsófi.
- Ühüm - bólintottam. 15 perccel később csengettek én meg ráérősen mentem ajtót nyitni. Kinyitottam és ott állt velem szemben Nick.
- Szia. Csini vagy - mosolygott, amitől ott helyben elolvadtam.
- Köszi, te is jól nézel ki - viszonoztam a bókot. Felvettem a kabátomat és elindultunk a koripályára. Kölcsönöztünk jégkorit és elindultunk a jégre. Először én mentem be.
- Jössz? - mosolyogtam rá.
- Aha - lépett be félve. A kezemet felé nyújtottam, mire megfogta. Bejött ő is, de alig csúszott valamit elesett engem magával rántva. Rajta feküdtem.
- Nahát, de szépek a szemeid - suttogta mosolyogva, mire a fejemet elöntötte a pír.
- Kö-köszi - néztem rá. Olyan szép mogyoróbarna szemei vannak! Felálltunk a jégről és próbáltam tanítani.

Pár órával később elkezdett szállingózni a hó, majd egyre nagyobb pelyhekben hullott, mi pedig befejeztük a korizást és a büfében vett teánkat kortyolgattuk, amik már majdnem elfogytak.
- Tényleg jól korizol - dicsért meg.
- Köszi - feleltem. Nick felhörpintette a teájának az utolsó kortyát. Én is megittam utána elindultunk.
- Reménytelen eset vagyok korcsolyázás szempontjából - nevetett fel kínjában.
- Én meg a lovagláshoz vagyok béna.
- Dehogy vagy az! Elég ügyes vagy kezdő létedre - mosolygott rám kedvesen, majd megállt egy kis kapu szerűség alatt. Lopva felpillantottam, majd Nickre.
- Ilyen nincs - nevettem fel.
- Micsoda?
- Csak az amcsi filmekben láttam fagyöngyöt - nevettem tovább mire Nick is felnézett, majd elmosolyodott.
- És tudod, hogy ez mit jelent?
- Na micsodát? - vontam fel mosolyogva a fél szemöldökömet. Nem mondott semmit, csak közelebb hajolt hozzám és... és megcsókolt. Te jó ég! Ott álltunk a fagyöngy alatt miközben Nick a kezét a derekamon tartva megcsókolt! Először meglepődtem ezen, de visszacsókoltam, miközben jobb kezemmel beletúrtam a hajába. Levegő hiány miatt elváltunk egymástól és mosolyogva figyeltük a másikat a hóesésben. Nick újra megcsókolt.
- Nyári Dominik! - visított valaki mire szétrebbentünk. Egy hidrogén szőke lány nézett felénk gyilkos tekintettel.
- Hogy volt bőr a képeden megcsalni?!
- Mi? - értetlenkedtem.
- Szóval nem mondta, hogy van barátnője? Jellemző - fújtatott a lány. Könnyes tekintettel néztem Nickre.
- Lara... - nem tudta befejezni, mert felpofoztam és hazáig sírva rohantam. Az embereket kerülgetve futottam a hóesésben és nem érdekelt mit gondolnak rólam, mert a szívem darabokban volt. Mire hazaértem a sminkem elkenődött és ziháltam. Benyitottam és rögtön a szobába futottam. Az ajtót becsaptam magam után és a földre csúszva sírtam tovább.
- Veled meg mi történt?! - guggolt mellém Zsófi. Észre se vettem, mikor berontottam. Annyira sírtam, hogy nem tudtam válaszolni. Egyre csak kapkodtam a levegőt. Utoljára kiskoromban volt ilyen, amikor András irdatlan módon szidott le. Zsófi beszélt és kérdezgetett, de nem tudtam válaszolni. Teljesen pánikba estem.
- Lara, nyugodj meg! Vegyél lassan mély levegőt! - mondta a sírás szélén állva. Hiába próbáltam nem ment. Nem kaptam levegőt.
- Apa! - kiáltott Zsófi, mire trappolást hallottunk, majd apa szinte berobbant az ajtón.
- Mi a baj?! - habár elég volt rám nézni, már tudta. Rögtön felkapott és lerohant velem. Zsófi utána ment. Annyira emlékszem már csak, hogy apa betett a kocsiba onnan képszakadás.

~Zsófi

- Ezt nem hiszem el! - üvöltött apa a kocsiban ülve. Dugóba kerültünk, pedig már nagyon közel volt a kórház. Én sírva ültem hátul Larával.
- Elegem van! Zsófi szállj ki! - nézett hátra dühösen. Tudtam, hogy nem rám dühös, de megijedtem tőle még így is. Inkább tettem amit kért és nem kérdeztem semmit. Apa is kiszállt, majd fogta Larát és a kocsik közt rohanni kezdett. Sokan utánunk kiabáltak, hogy pl „Mit képzelnek magukról?!”.
- A lányom élete a tét! - kiáltott vissza apa, mire döbbenten futottam tovább. Lara életébe is kerülhet? A kórházban havasan érkeztünk meg. Larának rögtön hoztak egy hordágyat és betolták valahova. Apával vártunk.
- Tudod mi baja van Larának? - néztem fel rá könnyezve.
- Pánikroham - sóhajtotta és magához ölelt. Mit csináltál, Nick?

Folyt. Köv.

<Eddig tartott>

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: M.