(12.02)

~Zsófi

Reggel mosolyogva ébredtem fel. Kikeltem az ágyból, a szekrényhez mentem kivenni a mai ruhámat. Felöltöztem, a hajamat befontam utána lementem a konyhába.
- Jó reggelt - vigyorgott Lara is.
- Neked is - viszonoztam a vigyort.
- Hogy a francba tudtok korán reggel vigyorogni? - értetlenkedett Beni.
- A szerelem nagy úr - vágtuk rá egyszerre Larával.
- Ezt fejezzétek be, légyszi.
- Mit?
- Hát ezt! Ne beszéljetek egyszerre, mert creepy - borzongott meg.
- Jó befejezzük - borzolta össze a haját Lara.
- Naaa! - lökte el a kezét nevetve. Ezután leültünk reggelizni utána elmentünk a suliba.
- Sziasztok lányok - köszöntek a fiúk a suli előtt.
- Hali! - köszöntünk mi is.
- Szerinted nem veszélyes ilyenkor bmx-ezni Alex? - kérdeztem kíváncsian.
- Ameddig nincs hó és fagy addig nincs nagy baj - vigyorgott.
- Hát te tudod - néztem rá, majd Larával bementünk a suliba.
- Visszajelölt? - kérdeztem Nickre utalva.
- Szerinted miért vigyorogtam?
- Ú, de jó!
- Nyugi - nevetett Lara is.
- Pataki, megcsípett valami, hogy így ugrálsz?! - kiabált Hartay.
- Nem, igazgatóhelyettes asszony - fejeztem be az ugrálást.
- Akkor nyomás fel a terembe - mutatott a lépcső felé, mire szedtem a lábam. A terembe belépve eltalált egy alufólia labda.
- Ki volt ez? - kérdeztem a fiúktól.
- Ő volt az! - mutatott egymásra Peti és Lóri. Megráztam a fejem és a helyemre mentem leülni. Ekkor valaki megbökte a hátamat. Hátrafordultam és Karesz húzta vissza a tollát.
- Tanultál? - kérdezte mosolyogva.
- Mire? - rémültem meg.
- Kémiára. Témazáró lesz.
- Igen? Jézusom, teljesen kiment a fejemből! - vettem gyorsan elő a kémia füzetemet, hogy ismételjek, de nevetésre kaptam fel a fejem.
- Mi olyan vicces? - fordultam hátra.
- Nem lesz tz, csak kíváncsi voltam a reakciódra - nevetett tovább, mire fogtam a füzetemet és rácsaptam a fejére.
- Ez nem volt vicces! - néztem rá szúrósan.
- Jó, bocsi. Miből van az a füzet? - fogta a fejét.
- Lapokból és nyomokban tartalmaz fát - adtam választ, majd visszafordultam. Pár perccel később rezgett a telefonom. Megnéztem, hogy ki írt és rögtön elmosolyodtam.

Anonymus: Szépen lecsaptad Kareszt😂

Körbenéztem, de sokan nyomkodták a telefonjukat. Ez nehéz lesz.

Anonymus: Kit keresel, hercegnő?😏❤

Me: Senkit csak körbenéztem

Anonymus: Miért érzem azt, hogy engem keresel a tömegben?

Me: De nagy az egója valakinek😂

Anonymus: Naaa😔

Me: Most nem?

Anonymus: Nincs is egóm

Me: Biztos?

Anonymus: Tuti❤

Ekkor csengettek én meg eltettem a telefonomat. Egész irodalom órán mosolyogtam. Az első szünetben Bogival és Karesszel lementünk a büfébe. Bogi egy sajtos pogácsát vett teával, Karesz egy szendvicset én meg forrócsokit és túrós batyut vettem. Visszamentünk a terembe és tovább beszélgettünk.
- És mi a kifogásod, hogy nem tanultál? - harapott bele a szendvicsébe Karesz.
- Beszélgettem.
- Kivel?
- Anonymussal - ismertem be.
- Találkoztál vele? - lepődött meg Bogi.
- Nem, csak rám írt és ennyi - vontam vállat.
- És mit beszélgetettek? - érdeklődött Karesz.
- Mindenfélét.
- Az jó - bólintott. Csengetéskor bejött Budai tanárnő kémiát tartani.

Délután Larával megbeszéltük, hogy megyünk ma is lovagolni. Fél négykor Mesi értünk jött és elvitt minket a lovardához.
- Majd ha végeztetek hívjatok és jövök.
- Oké, szia - köszöntünk el és bementünk.
- Sziasztok lányok - köszönt mosolyogva Nick.
- Szia - köszöntünk egyszerre.
- Megyek Mistralhoz jó mulatást - mentem a drágaságomhoz. Kinyitottam a box ajtaját és bementem felnyergelni Mistralt. Mikor végeztem kivezettem a gyakorló pályára. Kint felültem rá és mentünk pár bemelegítő kört utána vágtattunk egy kicsit.

~Lara

- Lazulj el, mert érzi, hogy kicsit feszült vagy - tanácsolta Nick.
- Nem vagyok feszült. Csak félek - néztem rá miközben erősen szorítottam a kantárt.
- Ne félj, nem lesz semmi bajod - mosolygott kedvesen. Ettől kicsit megnyugodtam. Lazítottam a szorításomon és kizártam a félelmet a fejemből. Csak Nickre gondoltam. Ez segített.
- Ügyes vagy, Lara - dicsért meg.
- Köszi - ekkor a tekintetem Zsófi felé tévedt. Olyan ügyesen lovagolt. Még ugratott(!!!) is.
- Mindig is ilyen ügyes volt? - kérdeztem.
- Zsófi? Naná, még díjakat is nyert. Volt díjugrató versenyen és díjlovaglón is. A legjobb eredménye egy díjugrató első helyezés - mesélte Nick.
- Azta - ámultam a hallottakon.
- Tehetséges lány, ahogy gondolom te is az vagy.
- Én?
- Persze. Tuti sok dolog van amiben kiemelkedő vagy.
- Hát nem igazán van. Talán a jégkorcsolyában és a görkorcsolyában jeleskedek.
- Na én meg abban vagyok béna - nevetett fel. Istenem de édesen nevet. Még lovagoltam egy kicsit utána bevittük Zafírt a boxába.
- Van egy ajánlatom - szólalt meg hirtelen Nick.
- Na mi?
- A lovagló leckékért cserébe megtanítasz korizni. Mit szólsz hozzá? - kérdezte, mire én kicsit ledöbbentem.
- Hogy?
- Jól hallottad. Szombaton ráérsz? - kérdezte mosolyogva. Azok a gödröcskék!
- I-igen - dadogtam vörös fejjel.
- Rendben. Ha gondolod fél kettőre érted megyek - kacsintott és elment eltenni a nyerget meg a többi dolgot. Én meg csak álltam és bambán bámultam utána. Jézusom én teljesen bele vagyok zúgva!
- Na milyen volt? - jött vidáman Zsófi, de én meg se tudtam szólalni.
- Lara? Föld hívja Larát, válaszolj! - lóbálta a kezét az arcom előtt.
- Újra kell indítani a programot? - kérdezte viccelve, de továbbra se reagáltam.
- Lara, minden oké? Hahó! - rángatott meg egy picit.
- Baj van? - rohant felénk Nick.

~Zsófi

- Nincs, csak Lara transzba esett - feleltem gyorsan.
- De jól van? - kérdezte aggódva.
- Persze, csak friss levegőre lesz szüksége - kezdtem kirángatni az istállóból. Végül sikerült járásra bírni. Kint már pislogott párat. Haladás. Olyan fél órával később megjött értünk Mesi. Elköszöntünk Nicktől és beszálltunk a kocsiba.
- Úristen most biztos bolondnak tart! - temette a kezébe az arcát Lara.
- De mi volt?
- Szombaton korizni megyünk, hogy megtanítsam és mondta, hogy fél kettőre értem jön - nézett rám.
- Randira hívott?! - visítottam fel.
- Most már értem mit érzett Márk amikor én visítottam - szólt előröl Mesi.
- Bocsi, de randira hívott?
- Nem csak megkért, hogy szombaton tanítsam egy kicsit korizni és értem jön... Úristen randira hívott!! - esett le neki a dolog.
- Mesi, légyszi ne mondd el apunak - kérte Lara.
- Nem szólok neki, ne aggódj - nézett ránk mosolyogva a visszapillantó tükörből. Miután Mesi nálunk kirakott minket elment. Mi pedig rögtön a szobába rohantunk és a "Nick végre lépett" témát veséztük ki két órán keresztül.

<Eddig tartott>

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: M.