(11.29)

~Zsófi

Csütörtökön végre levették a járó gipszet is!! Apáék a szünet után megnyitották a táncstúdiójukat és már vannak is diákok. Amíg fekvő gipszem volt addig Karesz mindennap áthozta a leckét és utána még maradt is beszélgetni. Utána már bejártam a suliba is. Ma délután volt a végzősök szalagavatója amire elmentünk. Sajnos az ünneplőben kellett mennünk (ami nekem még mindig nem áll jól). Miután felöltöztünk elmentünk a suliba Larával. Bent megkerestük az osztályunkat (ő az a-sokat én meg a b-seket). Mikor megtaláltam őket leültem Bogi mellé.
- Szia, Zsófi - ölelt meg a barátnőm.
- Szia - viszonoztam az ölelést. Miután elengedtük egymást kezdődhetett a szalagavatás utána meg a keringő.
- Szerinted mi kivel fogunk táncolni tizenkettedikben? - kérdeztem halkan Bogitól.
- Te nyilván valóan Anonymussal, azaz Alexszel én meg fogalmam sincs. Aki hajlandó lesz táncolni velem - nevette el magát, mire Haller ránk szólt, hogy maradjunk csöndben. A továbbiakban a táncot figyeltük. Olyan gyönyörűen voltak felöltözve. A sok szép fehér pörgős ruha olyan jól nézett ki, hogy arra szavak sincsenek.

Este apa jött értünk. Az egész utat végig beszéltük.
- Ó, a szalagavató - nézett ránk a visszapillantó tükörből apa.
- Nektek milyen volt? - kérdezte Lara.
- Felejthetetlen volt, mert ott kértem meg anyátok kezét. Úristen mennyit izgultam azon, hogy mit fog válaszolni.
- Gondolom igent mondott - mosolyogtam.
- De még mennyire! Talán valahol megvan az a videó - gondolkodott apa. Otthon kiszálltunk a kocsiból és bementünk a házba.
- Na milyen volt? - kérdezte anya.
- Nagyon jó! - feleltük Larával.
- Nem tudod, hogy hol van a mi szalagavatónkról készült videó? - ment anyához apa.
- Csak nem a lánykérést akarod feleleveníteni - mosolygott anyu.
- Arra még emlékszem. It's a beautiful night... - kezdett énekelni apa. Mi mosolyogva figyeltük őket. Jó volt látni őket, hogy boldogok együtt.
- Szeretlek Heni - csókolta meg anyát apa, mire mi gyorsan másfelé néztünk Larával.
- Mi lesz a... Úristen miért most kellett lejöjjek?
- Honnan tudjuk - néztünk Benire.
- Majd, ha nektek is lesz szerelmetek akkor megértitek.
- Valakinek már vaaan - löktem meg vigyorogva Lara vállát.
- Mintha neked nem lenne - köpött be.
- Hogy mi?! Kicsoda, neveket akarok! - váltott át apa casanovából védelmező apukára.
- Senki! - rohantunk fel a szobába. Apa még utánunk jött, hogy „mondjátok el, nem fogom megölni őket csak egy kicsit halnak meg!" hát ez nagyon biztató volt számunkra. Végül nem engedtük be apát és nem árultunk el a crushunkról semmit. Még a nevüket sem.

(12.01)

~Zsófi

Reggel az ébresztőmre keltem. Kimásztam az ágyból és elkezdtem öltözködni. Hamar megvoltam így lementem reggelizni. Reggeli után összeszedtünk pár díszt (ma a kilencedikesek díszítették az udvart) utána elmentünk a suliba. Kint a suli előtt a fiúk nagyban dumáltak, mikor megláttak minket.
- Azok meg mik? - kérdezte Ottó.
- Díszek amiket hozni kellett mára - válaszoltam. Mind az öten csendben bámultak ránk.
- Ugye hoztatok díszt? - kérdeztem félve a válaszuktól.
- Akartam hozni, csak a nyáron máglyára vetettük őket - talált ki valamit Dió.
- Ezt te sem gondoltad komolyan, Róbert - hallottunk egy nagyon ismerős hangot.
- Hányszor mondjam, hogy ne hívj így? - nézett drámaian az ég felé Dió.
- Hoztatok díszt? - hagyta figyelmen kívül Diót, Hanna.
- Én hoztam - emeltem meg a szatyrot.
- Tőled nem is vártam mást, Zsófia.
- Milyen irritáló - motyogtam.
- Ugye! - vigyorgott pacsira nyújtva a kezét, mire belecsaptam.
- Ha befejeztétek ezt a hülyeséget akkor mutassátok a többi díszt - nézett ránk komolyan Hanna.
- Ööö... nekem van... egy csengettyűm - húzott elő egy kis csengettyűt a zsebéből Oli.
- Mit csináljak vele?
- Bon Appetit - vigyorgott a fiú.
- Szóval nem hoztatok semmit? Nekem így is jó - vonult be a suliba.
- Mindig ilyen? - kérdezte Lara.
- Igen - adtunk egységes választ. Ezután Hanna után mentünk.
- 9/B nyomás az udvarra díszíteni! - mutatott az udvar irányába Hartay, mire mi kimentünk. A suliban karácsonyi hangulat uralkodott. A rádióból karácsonyi zene szólt, a büfében az étel mellé karácsonyi mintás szalvétát adtak és a forró italokat hóemberes pohárban adták ki. Az udvaron már elég sokan voltak. Rögtön Bogiékhoz mentem.
- Kérhetek egy girlandot? - szólt le Karesz, mire feladtam az említett díszt. Bogi a létrát tartotta neki míg én a díszeket adogattam fel. A díszítést a harmadik szünetben fejeztük be teljesen. Ekkor a gondnok felkapcsolta a fényeket, mi pedig gyönyörködtünk benne.
- Ez nagyon szép - ámultam.
- Mint te - hallottam valahonnan. Körbe néztem, de sajnos sok fiú állt körülöttem, hogy tudjam ki mondta. Csengetéskor bementünk franciára. Cortez feladatlapokat osztott ki nekünk, hogy azokat oldjuk meg. Francia után átmentünk a termünkbe és ott beszélgettünk tovább.
- Ki mit fog csinálni a szünetben? - kérdezte úgy unblock mindenkitől Miki. Ekkor mindenki elkezdte bekiabálni a tervét. Volt aki otthon tölti az ünnepeket, volt aki megosztva lesz az apukájánál és az anyukájánál, voltak akik elutaznak (köztük én is) és volt aki a családot látogatja meg.
- Hova mentek a szünetben? - kérdezte Alex.
- A dédszüleimhez amerikába, mert van ott egy birtokuk ahol nyaranta besegítek, mert nyáron táboroztatnak gyerekeket - meséltem.
- De cool! - ámult Peti. Csengetéskor bejött Felmayer tanár úr.

Délután otthon miután végeztem a leckével felmentem a netre amikor jött egy üzenetem.

Ismeretlen: Szia, Zsófi❤

Ettől kicsit megijedtem. Nem mertem visszaírni neki, így csak figyeltem, ahogy üzenetekkel bombázott.

Ismeretlen: Hahó, tudom, hogy olvastad

Ismeretlen: Zsófi? Válaszolnál?

Ismeretlen: Zsófi?! Élsz még?

Ismeretlen: Lila szemű hercegnőm, itt vagy? Tudom, hogy olvasod ezeket válaszolj kérlek!

Az utolsó üzenetére kicsit megnyugodtam.

Ismeretlen: Anonymus vagyok😉❤

Rögtön átírtam "Ismeretlen"-ről "Anonymus"-ra.

Me: Bocsi, csak nem tudtam, hogy te vagy az...

Anonymus: Semmi baj, hercegnőm. Hogy vagy?

Me: Jól, habár kicsit fárasztó volt a nap

Anonymus: Hanna miatt volt fárasztó? 😂

Me: Részben igen, meg amúgy is. Várom már a szünetet

Anonymus: Én nem várom

Me: Miért?

Anonymus: Mert nem láthatlak téged❤

Ettől eléggé meglepődtem. Nem várja a szünetet, mert nem láthat?

Me: Nem árulod el, hogy ki vagy?

Anonymus: Majd egyszer felfedem a kilétemet, de addig nem fogom... ne haragudj😢

Me: Rendben

Anonymus: ❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤

Me: Legalább találgathatok?

Anonymus: Hercegnő!😠

Me: Jó, bocsi de kíváncsi vagyok, mert egy srác sem mondott nekem még ilyeneket...

Anonymus: Pedig megérdemled a bókokat😘

Me: 😳

Anonymus: Csak nem zavarba jöttél? 😂❤

Me: Ki? Én? Ugyan már😅

Anonymus: Olyan szép vagy, Zsófi. Már a gólyatáborban felfigyeltem rád❤❤

Me: Várj akkor tőled kaptam a rózsát???

Anonymus: Igen🌹

Me: Hű

Anonymus: Hidd el, még órákig beszélgetnék veled, de mennem kell. Majd később beszélünk❤ Légy jó hercegnőm😘❤

- Minden oké? Már vagy negyed órája vigyorogsz egymagadban és ha így folytatod azt kell hinnem, hogy megőrültél - tette le a magazinját Lara.
- Igen, minden rendben - vigyorogtam tovább.
- Na mesélj. Felfedte magát Anonymus?
- Nem, de beszélgettünk.
- Mivan?!
- Tessék - adtam oda a telómat, hogy elolvassa.
- Hű, ez aztán rendesen beléd van zúgva - adta vissza a készüléket.
- Olyan cuki! Nem várja a szünetet, mert nem láthat! - olvadoztam az ágyamon végig dőlve.
- Nagyon cuki. Legalább veled írogat a crushod - sóhajtott szomorúan.
- Nem jelölted be?
- Hm? - nézett rám kérdő tekintettel Lara.
- Facebookon. Bejelölted?
- Ööö... nem?
- És bejelölöd?
- Nem merem.
- Na, hova lett a mindig magabiztos testvérem?
- Itt vagyok - nevetett fel.
- Na akkor jelöld be álmaid hercegét - mosolyogtam rá.
- Hogy van fent?
- Nick Nyári - mondtam, mire vadul pötyögni kezdett.
- Oké, bejelöltem.
- Akkor márcsak várni kell, hogy visszajelöljön.
- Ühüm - tette le a telefonját. Este lementünk vacsizni utána letusoltunk aztán lefeküdtünk aludni.

<Eddig tartott>

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: M.