(10.01)

~Zsófi

Reggel miután kikeltem az ágyból a szekrényemhez mentem kivenni a ruháimat. Gyorsan felöltöztem utána lementem a konyhába.
- Nem értem, hogy tudtok ilyen korán kelni - néztem hitetlenül Larára és Benire.
- Korán kellett kelnem és hozzászoktam - vont vállat Lara. Leültem közéjük enni, de apa is lejött.
- Elvihetlek titeket a suliba? - kérdezte apa.
- Persze - feleltük.
- Jó, ja és lányok ne vigyetek táskát - szólt apa, majd elment.
- Miért ne vigyünk?
- Passz - vontam vállat. Hamar megreggeliztünk utána beszálltunk a kocsiba. Apa a suli előtt tett ki minket, majd elment.
- Sziasztok lányok! Miért nem hoztatok táskát? - kérdezte Oli.
- Mert apa mondta, hogy ne hozzunk.
- Ebből balhé lesz - nézett ránk Ottó. Csengetéskor bementünk a suliba, de előtte még a szekrényemhez mentem betenni a dzsekimet. De egy cetli volt benne.
Jól táncoltál, remélem egyszer ketten is fogunk táncolni <3 A.
Most csak egy "A" betűvel "írta alá". Rögtön a terembe futottam. Bogi épp Karesszal beszélgetett. Odamentem hozzájuk.
- Azthiszem tudom kicsoda Anonymus!
- Igen? - kérdezték egyszerre.
- Aha.
- És kicsoda?
- Nem mondjátok el senkinek, de szerintem Alex.
- Ezt honnan veszed? - fintorgott Karesz.
- Most nem azt írta, hogy Anonymus hanem csak egy "A" betű szerepelt rajta és ebből arra következtettem, hogy ő Anonymus - magyaráztam el az elméletemet.
- Hát ha így gondolod - vont vállat Karesz, majd láttuk belépni Hallert.
- Gyerekek a tanítás a mai napon elmarad - jelentette be, mire sokan ujjongani kezdtek.
- Akkor hazamehetünk? - kérdezte Miki.
- Nem, mert egységes program lesz az udvaron. Mindenki álljon fel és menjünk ki az udvarra - tapsolt kettőt, mire tettük amit kért. Az udvarról zene szólt. Kimenetünk, de sokan voltak kint. Pár perccel később megszólalt az igazgató úr.
- Kedves diákok és tanár kollégák. Gondolom nagyon elszomorító, hogy ma elmarad a tanítás - itt szünetet tartott megvárva a diákok „nagyon szomorú lettem ettől a hírtől” produkcióját, majd folytatta.
- A mai napon iskolánkba látogat egy ismert személy. Gondolom nem kell bemutatnom nektek, de részben neki köszönhetitek, hogy 16-17 éve nem zárta be kapuit a Szent Johanna. Fogadjátok sok szeretettel... - ekkor sok lány felsikított így nem hallottam kit kell köszönteni.
- Ki az? Nem látom! - ugráltam, mire valaki hátulról megfogta a derekamat és felemelt. Ekkor megláttam... apát.
- Sziasztok, Pataki Márk vagyok és régen én is idejártam. A mai napon egy táncos napot szeretnék tartani nektek ezzel népszerűsítve a hamarosan nyíló táncstúdiómat - mondta a mikrofonba apa, mire én meglepetten néztem őt. Nem is tudtam, hogy táncstúdiót akar nyitni.
- Remélem jól fogjátok érezni ma magatokat - fejezte be a "beszédét" apa, mire az a valaki letett a földre, de mire hátranéztem senki sem állt mögöttem. Vagyis álltak csak távolabb. Oli nagyon mosolygott.
- Ki emelt fel? - kérdeztem tőle.
- Nem tudom, nem azt figyeltem - mosolygott továbbra is.
- Kezdhetjük? - kérdezte apa, mire sokan bekiabálták, hogy igen.
- Rendben akkor először megmutatom az egész táncot utána lépésenként. Mehet a zene! - ekkor elindítottak egy zenét és apa táncolni kezdett.

Apa utána sorban mutatta nekünk a lépéseket. Egész jól ment mindenkinek. Ezután még sok pörgős tánc volt, de a végére mindenki kezdett fáradt lenni. Ezt apa is észrevette.
- Az utolsó tánc nem lesz olyan pörgős, de itt mindenki keressen magának egy párt - adta ki az utasítást. Már majdnem mindenkinek volt párja, csak nekem nem. Tanácstalanul forgolódtam, mire valaki megfogta a vállam. A srác egy fura maszkban volt.
- Anonymus?
- Igen. Táncolsz velem? - kérdezte, mire bizonytalanul bólintottam. Apa örömmel nyugtázta, hogy megvagyunk és kért egy önként jelentkezőt a tanárok közül, hogy táncoljon vele. Végül a kémia tanárral kellett táncolnia. Elindult a zene mi pedig táncoltunk.

Fura volt azzal a sráccal táncolni, aki leveleket hagy nekem a szekrényemben és egyszer a zsebemben.
- Hogy tudtad a zsebembe tenni? - kérdeztem tánc közben.
- Megvannak rá az embereim - kacsintott a maszk mögül.
- Jó, de nem értem...
- Most ne ezen agyalj csak élvezd, hogy velem lehetsz - nevetett. Mosolyogva megráztam a fejem.
- Olyan vagy, mint az apám és az öcsém - néztem rá.
- Helyes?
- Egoista - nevettem.
- Nincs is egóm - durcizott be. Már lassan a végéhez értünk. Anonymus felemelt, megpörgetett a levegőben is, a földön is utána letérdelt. Ezzel véget ért a tánc.
- Köszönöm, hogy veled táncolhattam - állt fel, hogy a szemembe nézzen.
- Gyönyörűek a lila szemeid, Zsófi - nézett mélyen a szemembe. Köpni nyelni nem tudtam. Ezután nem mondott semmit, csak berohant a suli épületébe. Utána akartam menni, de Lara rohant felém.
- Zsófi, kivel táncoltál?
- Anonymus volt az, gyere gyorsan! - rohantam tovább, de a folyosó kihalt volt.
- És most? Bárhol lehet - nézett rám tanácstalanul Lara.
- A fiú wc-ben esetleg - indultam el a wc felé.

~Anonymus

- És most mit akarsz csinálni? Nem mehetsz be - hallottam Lara hangját.
- Nincs itt senki - ekkor le nyílt a kilincs, mire én berohantam az egyik fülkébe és imádkoztam, nehogy bejöjjön.
- Zsófi, megőrültél? Ezért megbüntetnének - hallottam közelről Lara hangját.
- Ha ennyire félsz akkor menj, de én pontot akarok tenni ennek a végére! - felelte elszántan én meg elmosolyodtam ezen. Olyan aranyos amikor elszánt. Habár ő mindig aranyos.
- Tuti elő fog jönni - mondta gúnyosan Lara.
- Kénytelen lesz egyszer kijönni onnan.
- És ha nincs itt? Zsófi! - ekkor lassan le nyílt a kilincs én meg már kezdtem pánikba esni, mire valaki megmentette a kilétemet.
- Lányok mit csináltok itt? - hallottam az ikrek apjának a hangját.
- Semmit - felelték gyorsan a lányok.
- Akkor gyertek ki.
- Jó - mentek ki én meg kifújtam a bent tartott levegőt. Lassan kinyitottam az ajtót és kinéztem. A lányok már sehol sem voltak. Megnyugodva mentem ki a fülkéből, majd pár perccel később a fiú wc-t is elhagytam.

~Zsófi 

- Nem hiszem el, hogy táncoltál Anonymussal - nézett rám Bogi mosolyogva.
- Hát én se, de annyit tudok róla, hogy van egy kis egója.
- Mint apának és Beninek - nevetett Lara.
- Aha.
- Legalább jóban lenne apával - nevetett tovább az ikrem.
- Jó, belehet fejezni - tettem karba a kezeimet sértetten.
- Oké, bocsi - törölgette a könnyeit. Karesz egészen csendes volt.
- Te táncoltál? - kérdeztem.
- Igen - mosolyodott el.
- Ú és kivel?
- Muszáj elmondanom?
- Kérlek - néztem rá boci szemekkel, mire megadta magát.
- Annyit elárulok, hogy azzal a lánnyal táncoltam aki bejön nekem.
- Dejó és tudja, hogy bejön neked?
- Nem - rázta meg a fejét.
- Na akkor majd én segítek! Ki a lány?
- Nem mondhatom el, mert kinevetnél miatta.
- Rendben akkor nem kíváncsiskodom tovább - mosolyogtam rá megértően.

Délután megint öten mentünk haza. Nálunk leváltunk, majd mi bementünk a házba.
- Sziasztok lányok - köszönt apa.
- Szia, jó volt a mai program - adtunk egy nagy puszit az arcára.
- Örülök, hogy élveztétek. Ha minden jól halad akkor az őszi szünet után megnyitjuk anyátokkal, ő otthagyja a sulit és együtt fogjuk vezetni - avatott be a terveikbe.
- Szuperül hangzik - mosolygott Lara. Ezután felmentünk a szobába és beszélgettünk egy kicsit. Leginkább Anonymusról volt szó.
- Remélem megtudjuk, hogy kit rejt az az áll arc - sóhajtottam.
- Biztosan - biztosított Lara. Mosolyogva néztem a plafont és Anonymuson járt a fejem. Egész jól táncolt.

<Eddig tartott>

Sziasztok, boldog új évet és remélem tetszett a 2019-es év első része! Mit szóltok hozzá, hogy Anonymus felkérte táncolni Zsófit?

By: M.