(09.30)

~Zsófi

Reggel boldogan keltem fel. Sokat segített a tegnapi lovaglás. Kivettem a ruháimat a szekrényből és elkezdtem öltözködni. Hamar kész voltam így lementem reggelizni. Beni egy füzettel a kezében reggelizett.
- Mit tanulsz?
- Infó - harapott bele a szendvicsébe.
- Már így is kocka vagy, nem kéne azt tanulnod.
- Jó, de dogát írunk belőle - nézett rám a nap folyamán először.
- Igazad van tuti karó lesz - piszkáltam tovább.
- Nem fejeznéd be?
- Jól van látom morgós vagy ma reggel - hagytam békén. Gyorsan megreggeliztünk utána Larával elindultunk a suliba. A fiúk kint beszélgettek.
- Sziasztok - köszöntünk.
- Ha jön Dió, ti nem tudtok semmit - vigyorgott ránk Ottó, mire mi értetlenül néztünk egymásra.
- Jó, mi tényleg nem tudunk semmiről.
- Jó ötlet volt ebbe belerángatni Zsófit? - kérdezte Oli mosolyogva.
- Hogy mi???
- Majd mindjárt megtudjátok - ekkor egy fehér autó állt meg mellettünk.
- Jó, szia anya! - szállt ki Dió, majd vigyorogva jött felénk.
- Sziasztok lányok - karolta át a vállunkat.
- Jól vagy, Dió? - néztem rá kérdőn.
- Soha jobban, drága - ölelt meg.
- Mi van veled? Engedj már el!
- Tudod te azt, Zsófi! Még egy lány se mondott rólam olyan szépeket, mint te! - puszilgatott(?!).
- Miről beszélsz? - löktem el magamtól. A fiúk alig bírták visszatartani a röhögést.
- Tegnap olyan szép dolgokat írtál nekem!
- Én semmit se írtam neked, bocs.
- Mi? De... - vette elő a telefonját, hogy megmutassa mit "írtam" neki.
Zsófi: Olyan helyes és okos sráccal még életemben nem találkoztam, mint te. Nem értem miért nem döglenek utánad a lányok, pedig egy igazi főnyeremény vagy😘
- Én ilyet nem írtam!
- Mi? Muti - elővettem a telefonomat. Beléptem a beszélgetésbe és... és ott volt az a szöveg.
- Mi a... Ottó, te megheckelted a messengeremet?! - ugrottam rá és ütni kezdtem. A fiúk röhögve figyelték, ahogy Ottót verem. Dió pedig kissé szomorúan vette tudomásul, hogy nem én írtam neki.
- Nem heckeltem meg! Csak amikor nem volt nálad elvettem és leírtam utána elküldtem neki. Jajjj! - üvöltött fel amikor megkarmoltam az arcát.
- Miért csináltad?! - ütöttem volna tovább, de Oli és Alex leszedtek Ottó hátáról.
- Bocsi, Zsófi - dörzsölte az arcát.
- Akkor nem érzel semmi ilyet? - nézett rám szomorúan Dió. Sóhajtottam egyet, majd odaléptem hozzá. A kezemet az arcára tettem és belenéztem a szemébe.
- Bocs, de találkoztam már nálad okosabb és helyesebb sráccal is, de talán a világban van egy lány aki csak rád vár - léptem el tőle.
- Kösz, Zsófi - mosolygott rám, majd Ottóhoz lépett és leteperte a földre.
- Kicsi a rakás! - kiáltotta Dió, mire mi nevetve néztük a fiúkat. Csengetés után Hartay masírozott ki.
- Mélyen tisztelt 9/b nyomás befelé, mert már két perce becsengettek! - upsz. A két fiú felállt a földről és bementünk a suliba. Irodalommal kezdtük a napot. Az órán feleltünk. Peti kettesre, Karesz ötösre, Alex hármasra, Bogi kettesre és Miki kettesre feleltek. A szünetben a fiúk azt kérdezgették Ottótól, hogy miért van egy karmolás nyom az arcán.
- Macska támadás ért - felelte, mire Ricsi felröhögött.
- Ja és azt a macskát Zsófinak hívják - erre a fiúk elröhögték magukat.
- Nem vicces! - szólt rájuk Ottó, de nem ért el sokat ezzel.
- Jössz büfébe? - kérdezte Bogi.
- Persze - indultam ki, majd megláttam Kareszt egyedül ülni a padjában. Megesett rajta a szívem és odamentem hozzá.
- Szia, nem jössz velünk a büfébe? - mosolyogtam rá kedvesen.
- De szívesen - mosolyodott el és jött velünk. Miközben mentünk a lépcsőn beszélgettünk, majd megláttam a lépcsőfordulóban Martint. Hirtelen ötlettől vezérelve megöleltem Kareszt. Kicsit meglepődhetett ezen, mert kis fázis késéssel, de visszaölelt.
- Ribi - köhintett Martin, majd tovább ment. Még egy kis ideig öleltem Kareszt, majd elengedtem.
- Ne haragudj ezért, bocsi - néztem Karesz szemébe.
- Semmi baj - felelte kissé zavartan. Lementünk a büfébe és vettünk magunknak üdítőt utána felmentünk. Egyszercsak Bogi megállt bekötni a cipőjét, majd utánam szólt.
- Zsófi, valami kiesett a zsebedből - hozott egy cetlit. Értetlenül vettem el és szétnyitottam.
Örülök, hogy dobtad azt a szemetet. Sokkal jobb srácot érdemelsz nála ;) Ja és egyszer megnéznélek lovagolni <3 Anonymus
- Már megint? - kérdeztem inkább magamtól, mintsem Bogiéktól.
- Mi az? - kérdezte Bogi.
- Ahj, már év eleje óta kapok üzeneteket valami Anonymustól.
- Ú és most mit írt? - ugrált Bogi, mire odaadtam neki a cetlit.
- Íí, valakinek titkos hódolója vaaan - ugrált Bogi vidáman.
- Jó, de csöndesebben - csitítottam a lányt. Karesz értetlenül figyelt minket.
- Minden rendben vele? - utalt a mellettem pattogó barátnőmre.
- Igen csak sok cukrot evett ma - legyintettem, mire rám ugrott így tökéletesen bemutattuk a dominó effektust, ugyanis Bogi rám borult, én meg Kareszra estem. Elég sokan gyűltek körénk. Köztük Martin is.
- Na de, Zsófi! Ennyi ember előtt képes vagy nekiesni egy srácnak? - szólt gúnyosan Martin mire felpattantam a földről és a mosdóba rohantam.

~Olivér

- Oli, gyere gyorsan! - rohant be Bogi.
- Mi az?
- Martin és Karesz... - kezdte, de nem vártam meg, hogy befejezze, mert kirohantam. A két fiú egymással vitatkozott.
- Tehetek én arról, hogy rád mászott?
- Nem értem, hogy lehetsz olyan gyökér, hogy Zsófit ribinek állítod be, amikor nem is történt semmi köztetek! Te erőszakoskodtál vele - vágta az igazságot a fejéhez. Meglepetten hallgattam, ahogy a csendes Karesz így kiállt Zsófiért. Martin megindult felé, mire én kapcsoltam és gyorsan odafutottam és ellöktem onnan. Páran felszisszentek ezen a tettemen.
- Mi van szőke herceg?
- Fogd be a pofádat és hagyd békén Zsófit különben úgy megverlek, hogy anyád se ismerne rád! - néztem rá szikrázó szemekkel.
- De nagy a szája valakinek - tápászkodott fel a földről, majd úgy elment mellettem, hogy direkt neki ment a vállamnak.
- Faszfej - morogtam, majd Karesz felé fordultam.
- Jól beolvastál neki - veregettem vállon.
- Megérdemelte. És ne terjesszen Zsófiról hazugságokat.
- Igaz. Zsófi hol van?
- A mosdóba rohant, mert Bogi ráugrott és ő meg rám esett, Martin meg beszólt neki.
- Megnézem, hogy van. Jössz?
- Aha.

~Zsófi

A mosdóban sírtam a földön, amikor valaki benyitott.
- Jól vagy? - kérdezte Lara.
- Nehm - néztem rá sírva. Lara szorosan megölelt. Miután már kicsit lenyugodtam felálltunk a földről és megmostam az arcomat. Mikor kimentünk onnan Oliékba ütköztünk.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva Oli.
- Nem igazán - nevettem el magam kínomban.
- Nem lesz semmi baj. Rendesen kiosztották Martint - mosolygott Oli.
- Kicsoda? - kérdeztem szipogva.
- Karesz - nézett a mellette álló fiúra, mire én elmosolyodtam.
- Mit mondtál neki?
- Csupán az igazságot - vont vállat, mire megöleltem.
- Köszönöm - suttogtam a fülébe.
- Nincs mit - ölelt szorosan.

Délután öten mentünk hazafelé. Flóra, Bogi, Karesz, Lara és én. Egész úton beszélgettünk. A fő téma Martin elhordása volt.
- Te tényleg beolvastál neki? - lepődött meg Flóra.
- Miért ilyen hihetetlen? - nézett az ég felé mosolyogva a fiú.
- Mert visszahúzódónak gondoltunk - mondta Bogi.
- Csak a feltűnést nem szeretem, de attól ugyanolyan ember vagyok, mint mások. Kivéve Martint, mert ő nem egészen úgy viselkedik.
- Adom! - kiáltott fel Lara. A kapunkhoz érve még megálltunk beszélgetni egy kicsit, majd egy jó fél órával később bementünk.
- Megjöttünk - kiáltottuk el magunkat.
- Rendben - jött a válasz a nappaliból, ahol apa tévézett. Felmentünk a szobánkba, hogy megírjuk a leckét, de nem pontosan ez történt.
- Tényleg kaptál egy levelet? - tért a lényegre Lara.
- Nem kifejezetten levél...
- Megnézhetem?
- Tessék - vettem elő a cetlit és odaadtam neki. Elolvasta, majd elmosolyodott a leírtakon.
- Kaptál korábban is?
- Ühüm.
- Azok megvannak? - kérdezte, mire felálltam és elkezdtem keresgélni a többit. Mikor meglettek odaadtam neki azokat is. Lara mindet elolvasta.
- Elmentél? - nézett fel a cetlikből kérdő tekintettel az ikertesóm.
- Hova? - értetlenkedtem.
- A libribe!
- Igen voltam.
- És volt ott valaki? - kérdezte, mire gondolkodni kezdtem.
- Alex ott volt. És a megbeszélt helyre ment - csaptam a homlokomra. Nem hiszem el, hogy Alex lenne Anonymus! Ilyen nincs!
- Hát Zsófi akkor megvan a te titkos hódolód - vigyorgott Lara, mire pittyegni kezdett a telefonom. Megnéztem, hogy ki írt. Meglepetten meredtem a telefonom kijelzőjére.
- Mi az? Mondd már! - sürgetett Lara. Lassan felnéztem a kijelzőből és kinyitottam a számat.
- Alex írt.
- Miii?! Mit írt?
- Khm... Szia, Zsófi! Nincs kedved Larával kijönni a skate parkba? Ott lesz Oli, Ricsi, Dió, Ottó, Karesz és én. Remélem eljöttök - olvastam fel az üzenet tartalmát. Lara is kissé döbbenten nézett rám, majd válaszolt.
- De menjünk és kérdezzük meg tőle ezt az egész Anonymus ügyet - pattant fel, mire bepötyögtem egy „Oké, megyünk” választ, majd elküldtem neki. Lementünk a nappaliba.
- Elmentünk, majd jövünk - mentünk ki az ajtón és a skate parkba mentünk.

- Itt vagyunk! - mosolyogtam a fiúk felé. Alex bmx-ezett, Oli és Ricsi deszkáztak, a másik három fiú pedig őket nézte. Az érkezésünkre mind a hatan felénk kapták a fejüket.
- Sziasztok, lányok - köszöntek ők is.
- Rajta, menj oda hozzá - suttogta Lara.
- Megy a halál - suttogtam vissza, de csak egy szemforgatást kaptam válaszul.
- Lara te is tudsz táncolni? - kérdezte Ricsi, mire a tesóm megrázta a fejét.
- Dehát ikrek vagytok...
- Én meg kiskoromban apától tanultam meg táncolni, így természetes, hogy Lara nem tud - válaszoltam neki.
- Jaaa - értette meg.
- Nincs kedved táncolni? - nézett rám egy féloldalas mosoly kíséretében Alex.
- Hogy? - erre fiúk csak azt kezdték el skandálni, hogy „táncolj, táncolj, táncolj...”
- Ahj, oké - vettem elő a telefonomat, hogy beindítsam a zenét.
- Kell JBL? - kérdezte Ottó, mire bólintottam. Elővette a táskájából és odaadta nekem. Rácsatlakoztam és beindítottam a zenét. Beálltam kezdőállásba és táncolni kezdtem (fenti videó ÍRÓ). Maga a tánc jól ment, csak a végén az utolsó hátraszaltót még épp megtudtam csinálni, de a spárgánál már bajok voltak. Ugyanis amikor spárgáztam egy szakadást lehetett hallani.
- Bassza meg! - káromkodtam el magam.
- Mondd, hogy nem a csontod volt! - rémült meg Dió.
- Nem, nem az volt - biztosítottam vörös fejjel.
- Fel tudsz állni? - pattant mellém Lara aggódva.
- Fel tudnék, csak nem merek - suttogtam neki.
- Hívjam apát, hogy SOS jöjjön értünk?
- Légyszi - kértem, mire elvonult telefonálni.
- Ne segítselek fel? - jött hozzám Alex.
- Kösz, de megvagyok én itt lent... A szakadt farmer nacimban - suttogtam az utolsó mondatot.
- Befogsz görcsölni - ingatta a fejét Ricsi.
- Ne... jájjj - borultam oldalra a spárgából, de gyorsan összecsuktam a lábaimat, nehogy meglássák a bugyimat.
- Én szóltam - vont vállat Ricsi.
- Fogd be, Bacsa - néztem fel rá szikrázó tekintettel.
- Egyébként ügyesen táncoltál - szólalt meg Karesz is.
- Köszi - mosolyogtam rá. Ekkor Lara is visszajött.
- Rossz hírem van. Apa nem tud értünk jönni, mert elkellett mennie valahova és nem tudja mikor végez.
- Ó, hogy az a...
- Értem mindjárt jönnek. Ha gondoljátok elvihetünk - nézett ránk Karesz.
- Biztos?
- Aha - mosolygott mire a szakadásról megfeledkezve futottam oda hozzá és megöleltem.
- Köszi!
- Szexi a majmos bugyid - vihogott Ottó.
- Kösd a derekadra szerintem - adta oda a pulcsiját Oli.
- Az lesz - tettem amit mondott és elkezdtem kergetni Ottót.
- Állj meg! - kiabáltam utána.
- Ne kergess! Visszaszívom! Zsófi, kérlek! - futott tovább, de nem álltam meg. Tíz perc fogócskával később fáradtan ültem a betonra.
- Jól bírtátok - röhögött Ricsi. Ekkor egy sötétkék autó állt meg mellettünk.
- Karcsikám mehetünk? - szólt ki egy középkorú nő a kocsiból.
- Anya! Mondtam már, hogy ne hívj így! - nézett az anyukájára Karesz.
- Jól van, jól van.
- Elvihetjük a lányokat?
- Persze, szálljatok be nyugodtan - mosolygott ránk, mire beültünk. Karesz ült elől, mi meg hátul.
- Csókolom - köszöntünk Larával egyszerre.
- Sziasztok, Fekete Emília vagyok, de tegezzetek nyugodtan - nézett ránk vidáman a visszapillantó tükörből.
- Én Pataki Lara vagyok és ő az ikrem Pataki Zsófi - mutatott be minket Lara.
- Á, szóval te lennél a híres Zsófi - mosolygott a nő, mire én értetlenül néztem magam elé.
- Anya!
- Hogy érti, hogy híres? - kérdeztem meglepetten.
- Hát úgy, hogy az apukátok Pataki Márk és így ti is azok vagytok - javította ki magát Emília.
- Vagy úgy - suttogtam, de Lara megbökte az oldalamat.
- Mi az? - tátogtam.
- Nem zavar, hogy "híres" vagy? - tátogott ő is. Erre csak a fejemet ráztam meg. Karesz anyukája nagyon kedves volt velünk és örült neki, hogy barátkozunk a fiával. Amikor a házunkhoz értünk megköszöntük, hogy hazahoztak minket és kiszálltunk.
- Sziasztok lányok - köszöntek el és elhajtottak. Bementünk a házba és én felsprinteltem a szobába átvenni a nadrágomat.

Este a vacsora közben azt hallgattuk, hogy Beni miként élte meg az infó dogáját.
- Végülis nem értem miért izgultam, mert ízi volt egy olyan okos srácnak, mint nekem - vigyorodott el, mire anya apára nézett.
- Szerinted kitől örökölte a magas egóját a gyerek? - erre mi Larával egyszerre nevettük el magunkat a fiúk meg felháborodtak, hogy nekik nincs is egójuk. Vacsora után elmentünk fürdeni (én mentem először utánam Lara és így sorban), majd bementünk a szobába.
- Szerinted tényleg Alex Anonymus? - kérdeztem az ágyon ülve Larától.
- Lehet. Ott volt a libriben és mindig tudta, hogy mi van veled. Ma pedig megakarta nézni azt, hogy hogyan táncolsz - mondta. Ezeket végiggondolva talán igaza van és tényleg Alex Anonymus. Az elmélkedésem közepette elnyomott az álom.

<Eddig tartott>

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Vajon igaza van Larának és tényleg Alex lenne Anonymus? Vagy mégsem?

By: M.